Nem, nem gondolkodtam négy napon át azon, mit is írjak az idei karneválszínházi premierről. Csak úgy hozta a nyár, hogy tegnap este, egy szimpla hétköznap jutottam el a WSSZ szabadtéri bemutatójára. És nem bántam, mert jól esett egy már bejáratott előadást egy átlagos (nem bennfentes főpróbás vagy vájt fülű premieres) közönséggel végigrötyögni. És közben hallgatózni: a sorok között elégedett sustorgásokat lehetett elcsípni.
Egyedül a „karneváli” jelzővel vagyok egyre inkább bajban, mert évről-évre kevésbé tudom ezt a nyár végi WSSZ előadást ebbe a szombathelyi történelmi-maskarás tematikába belefűzni. Nem akarnék nosztalgiázni, de az alapkoncepció, ha emlékszik még rá valaki, annyi volt, hogy létre kéne hozni egy olyan (akkor még színház nélküli városban) dramatikus előadást, ami színház- cirkusz- egyben, és szabadtéri, és szerves része a karneváli forgatagnak.
De mitől „karneváli”?
Volt részünk aztán a Ferences kertben teátrális, Koncz Gáboros Mátyás királyos lovascirkuszban, aztán egészen szórakoztató, füves placcra tervezett, civilekkel feltuningolt helyi készítésű darabban. Aztán átköltöztünk a Megyeházára, és lassan elfelejtettük az ókori köntöst és vele a karnevált. Ami nem baj, egyáltalán nem hiányzik Ovidius, csak a folyamat érdekes.
Mára a karneválszínház leginkább egy a fesztivál időszakában jelentkező szabadtéri WSSZ-es bemutató, nagyobb sztárparádé nélkül (az elmúlt években vendégszerepelt itt Dobó Kata, Udvaros Dorottya az általam nagyon kedvelt Könnyű prédában), komédiára hangszerelve. Már sztárparádé sem kell, helyi erőkkel a szombathelyi színház jól megoldja.
Az Olasz szalmakalap, szó se róla, sikeres húzás
szabadtérre ennél jobb darab nem kell. Szórakoztató, pláne Hamvai Kornél fordításában, olyan mint nyár esti teraszozáshoz tálalt bacardi. A fehér rum csíp, mint egy frappáns nyelvi csűrcsavar, a grenadine és lime leve hűsít, a cukorszirup émelyít, mint egy sorozatban elkövetett színpadi csók. Kicsit kótyagos lesz tőle a fej, de kizárt a másnaposság, emészteni sem kell, átfolyik rajtad.
A magam részéről elviseltem volna több kísérletezést, „permetezős,” kikacsintós poént… DE végigrötyögtük így is ezt a csűrcsavaros francia, Eugène Labiche által jegyzett ámokfutást.
Ami bónusz, a kaposvári egyetemista fiatalok
Mert megszoktuk, hogy Mertz Tibor, amibe beöltözik, abból a figurából jót csinál, megszerettük Sodró Elizát, vagy a mindig pontos Németh Juditot, és jó látni vonzó-csábos nőként Fekete Lindát (ahogy felszarvazott professzorként Endrődy Krisztián is szerepére talált). De üdítő volt ennyi friss, tehetséges és lelkes új arcot egy darabban látni, a főszereplő Hajmási Dávid (ifjú szőke Tordy Géza, szemüveg nélkül) játéka nekem a bónusz. Ahogy a mellékszerepekben is az újonc kaposvári diákok frappánsan veszik és adják tovább a színpadi fonalat. Örömjáték volt Jordán Tamás süket, műfogsoros nagybácsija is.
Jégkockának pedig ott volt az élő zene, Pertzel Gézás párizsi sanzonokkal. Koktél nyárra, rázva, nem keverve, karneválon túl is rendben. Nem fekszi meg a gyomrot, bármikor bárkinek ajánlom: kockázatmentesen, élvezettel fogyasztható.
Eugène Labiche: Olasz szalmakalap (Egy felvonásban - 100 perc)
- mulatságos nyáresti ámokfutás sok zenével Hamvai Kornél fordításában -
Fadinard esküvőjének ragyogó reggelén a lova megeszi egy tilosban járó úriasszony szalmakalapját. A hölgy és ellentmondást nem tűrő szeretője hazáig üldözik, és nem tágítanak: a kalap pontos mását követelik, hogy le ne bukjanak a féltékeny férj előtt.
Fadinard elindul a kalapért, nyomában a szigorú após, a mit sem sejtő menyasszony, a süket tanú, a szerelmes unokatestvér és a nagycsalád nyolc taxival. A nászmenet átzúdul a városon, a kalapbolttól a bárónő zsúrján át egy ismeretlen lakásig, egyik félreértést és botrányt követi a másik, míg estére Fadinard háza elé érnek. Az esküvőn már túl vannak, de a kalap még mindig nincs meg…
Labiche a francia bohózat atyja. Olasz szalmakalap című legendás darabja százötven éve járja a világ színpadait, a párizsi Comédie Française az elmúlt évadban újította fel. A mű főszerepét játszotta Orson Welles, Lawrence Olivier és Fernandel, szövegére Nino Rota vígoperát komponált, több film is készült belőle.
Szereplők:
FADINARD/Hajmási Dávid
NONANCOURT/Mertz Tibor
HÉLÈNE/Sodró Eliza
VÉZINET/Jordán Tamás
BOBIN/Jámbor Nándor e.h.
ÉMILE/Horváth Ákos
ANAÏS/Fekete Linda
TARDIVEAU/Balogh János
CHAMPIGNY/Németh Judit
BEAUPERTHUIS/Endrődy Krisztián
CLARA/Edvi Henrietta e.h.
ACHILLE, FÉLIX/Kenderess Csaba e.h.
VIRGINIE/Hartai Petra e.h.
TIZEDES, INAS/Matusek Attila e.h.
vendégek, nászmenet/Korponay Zsófi, Kovács Bálint, a társulat
Zenészek: Pertzel Géza (harmonika), Völgyi Attila (gitár, mandolin), Koller László (nagybőgő), Baranyai Ákos (hegedű, gitár)
Jelmez: Varga Alexandra, Zelenka Nóra
Korrepetitor: Falusi Anikó
Mozgástervező: Ostyola Zsuzsa
Hang/Fény: Simon Ottó
Súgó: Kisely Máté
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra
Rendező: Réthly Attila
Bemutató: 2014. augusztus 16. 18 óra (esőnap: augusztus 17. 11 óra), Megyeháza udvara (jegyár 3.000 Ft)
Előadások:
augusztus 19. 18 óra (esőnap: augusztus 20. 11 óra) jegyár: 3.000 Ft
augusztus 20. 18 óra (esőnap: augusztus 21. 15 óra) jegyár: 3.000 Ft
augusztus 21. 18 óra (esőnap: augusztus 22. 15 óra) jegyár: 3.500 Ft
augusztus 22. 18 óra (esőnap: augusztus 23. 11 óra) jegyár: 3.500 Ft
augusztus 23. 15 óra (esőnap: augusztus 24. 11 óra) jegyár: 3.500 Ft
augusztus 23. 18 óra (esőnap: augusztus 24. 15 óra) jegyár: 3.500 Ft
