Több mint 1,8 milliárd forintot kap a kormánytól a szentgotthárdi önkormányzat a kaszagyár területének megvásárlására, és annak rendbetételére, az erről szóló kormányrendelet meg is jelent már a Magyar Közlönyben.
A belváros szélén, a Rába partján álló gyár több mint százéves múltra tekint vissza, erről lejjebb bővebben írunk, viszont 2001 óta felszámolás alatt áll a tulajdonos cége. Több mint negyvenszer hirdették meg eladásra a gyárat, sikertelenül, most viszont az önkormányzat tulajdonába kerül.
Sikerült ugyanis megegyezni a tulajdonossal 400 millió forint vételárban, amit a város a kormánytámogatásból fizet ki, és így marad még 1,4 milliárd forint arra, hogy rendbe tegyék a területet.
A gyár egy része ipari műemléki védelem alatt áll, így ezt is figyelembe kell venni. Az elmúlt húsz év alatt több terv is született a terület rendezésére. Volt köztük, amelyik ipari múzeumot álmodott a máig álló csarnokokba, volt, amelyik rekreációs célú hasznosítást, azaz parkot, sétányokat képzelt ide.
Bármelyik változatot választják végül, nehéz feladat lesz. A gyár nagy része a száz évvel ezelőtti technikát használta, egyébként ez adta a különlegességét és az értékét is az itt gyártott termékeknek. A talajt rekultiválni kell, a bő száz év alatt átitatódott olajjal, és az ipari termelés mellékanyagaival.
Az épületek az összeomlás szélén állnak, a régi gépek, berendezések már csak tényleg múzeumi bemutatásra alkalmasak, de ehhez is sokat kell velük dolgozni.
Labritz Béla, Szentgotthárd alpolgármestere kérdésünkre azt mondta, természetesen vannak elképzelési az önkormányzatnak, de a döntés előtt mindenképpen ki akarják kérni a lakosság és a szakma véleményét, utána döntenek arról, mi lesz a sorsa a kaszagyárnak.
A szentgotthárdi gyárba 2014-ben látogattunk el 
Kaszagyár: elcsendesült a dübörgés 2013. June 23. 16:14 egy nyílt napon, cikkünk fotói is akkor készültek.
A gyár hivatalos alapítása 1904-ben volt, és egy magyar báró, Wieser József nevéhez fűződik. Ez volt az a korszak, amikor a kis mezőváros rákerült az ország térképére, az iparosítási láz sorra fűzte fel a mai Hunyadi út mellé az üzemeket, a kaszagyárral szemben az óragyárat, a dohánygyárat, arrébb a selyemszövőgyárat.
De már a 18. században is dolgoztak a kaszagyár helyén iparosok, ma is áll az az épület, ami a ciszterci apátság istállója és kovácsműhelye volt. Az alapítás óta eltelt száz év alatt szinte semmit sem változott az itt használt technológia. Ami nem a lustaságnak vagy a pénzhiánynak tudható be, hanem annak, hogy itt valóban kézi kovácsolással, mesteri alapossággal készültek a kéziszerszámok.
Persze, voltak modernebb eszközök, használtak hidraulikus és légkalapácsokat is, utóbbiak dübörgése sokszáz méterre elhallatszott, talán ezért is volt, hogy a kovácsok nem dolgoztak éjszakai műszakban. Kemény munka volt az övék és segítőiké, a kifűtőké is. Ők kezelték a kemencét, és adták a kovács keze alá a megfelelő hőfokra felizzított vasat.
A gyár később kisgépeket is gyártott, tulajdonképpen a nyolcvanas évek végéig folyamatosan bővült. A gyárban volt forgácsolóüzem, kisgépüzem, energiaüzem, festőműhely, kompresszorház, sok minden, ami kellett, és persze TMK is. Ez a tervszerű megelőző karbantartást jelentette, tulajdonképpen a hibák megelőzése és azok javítása volt a dolguk. Esztergályosok, lakatosok, villanyszerelők dolgoztak itt, közvetlenül a Rába partján.
a második világháború után államosították a gyárat, majd önállóságát is elveszítette, szervezetileg beolvasztották a Rába Magyar Vagon és Gépgyárba. Pontosabban annak egyik leányvállalatába, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárba, ott döntöttek a termékpalettáról, fejlesztésekről, mindenről.
A rendszerváltás aztán megásta a gyár sírját. A keleti piacok összeomlottak, sorra szűntek meg a téeszek, amik állandó megrendelőknek számítottak, a gyár udvarán évekig rozsdásodtak a megrendelt, de a megrendelő megszűnése miatt le nem szállított nagyméretű mezőgazdasági gépek.
A 90-es években aztán a gyár megint önállósodott, befektetőt kerestek. Néha meg is jelent egy-egy önjelölt csodatévő, de üzlet nem lett a dologból. 2001-ben aztán leállt a termelés, A gépek jó részét leszerelték, elszállították, ami maradt, az egykori kisgépüzemben halmozták fel. Kivéve a legrégebbi üzemet, a farkaskalapácsok otthonát. Ez a rész 2005 óta műemléki védettséget élvez. Igazi ipari múzeumnak való értékek vannak itt, ami jó alap lehet egy ipari múzeumhoz.
