Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Valamikor farkaskalapácsok döngtek itt, húsz év pangás után történik valami a szentgotthárdi kaszagyárral

Sikerült megegyezni a tulajdonossal, az önkormányzaté lesz a gyár, és pénz is lesz hozzá, hogy kezdjenek vele valamit.

Több mint 1,8 milliárd forintot kap a kormánytól a szentgotthárdi önkormányzat a kaszagyár területének megvásárlására, és annak rendbetételére, az erről szóló kormányrendelet meg is jelent már a Magyar Közlönyben.

A belváros szélén, a Rába partján álló gyár több mint százéves múltra tekint vissza, erről lejjebb bővebben írunk, viszont 2001 óta felszámolás alatt áll a tulajdonos cége. Több mint negyvenszer hirdették meg eladásra a gyárat, sikertelenül, most viszont az önkormányzat tulajdonába kerül.

A gyár legrégebbi része
Garai Antal Atom

Sikerült ugyanis megegyezni a tulajdonossal 400 millió forint vételárban, amit a város a kormánytámogatásból fizet ki, és így marad még 1,4 milliárd forint arra, hogy rendbe tegyék a területet.

A gyár egy része ipari műemléki védelem alatt áll, így ezt is figyelembe kell venni. Az elmúlt húsz év alatt több terv is született a terület rendezésére. Volt köztük, amelyik ipari múzeumot álmodott a máig álló csarnokokba, volt, amelyik rekreációs célú hasznosítást, azaz parkot, sétányokat képzelt ide.

Az eredeti munkacsarnok
Garai Antal Atom

Bármelyik változatot választják végül, nehéz feladat lesz. A gyár nagy része a száz évvel ezelőtti technikát használta, egyébként ez adta a különlegességét és az értékét is az itt gyártott termékeknek. A talajt rekultiválni kell, a bő száz év alatt átitatódott olajjal, és az ipari termelés mellékanyagaival.

Az épületek az összeomlás szélén állnak, a régi gépek, berendezések már csak tényleg múzeumi bemutatásra alkalmasak, de ehhez is sokat kell velük dolgozni.

Templomtorony és gyárkémény együttállása - csak innen látszik így
Garai Antal Atom

Labritz Béla, Szentgotthárd alpolgármestere kérdésünkre azt mondta, természetesen vannak elképzelési az önkormányzatnak, de a döntés előtt mindenképpen ki akarják kérni a lakosság és a szakma véleményét, utána döntenek arról, mi lesz a sorsa a kaszagyárnak.

A szentgotthárdi gyárba 2014-ben látogattunk el Kaszagyár: elcsendesült a dübörgés 2013. June 23. 16:14 egy nyílt napon, cikkünk fotói is akkor készültek.

Műemléki védelem alatt
Garai Antal Atom

A gyár hivatalos alapítása 1904-ben volt, és egy magyar báró, Wieser József nevéhez fűződik. Ez volt az a korszak, amikor a kis mezőváros rákerült az ország térképére, az iparosítási láz sorra fűzte fel a mai Hunyadi út mellé az üzemeket, a kaszagyárral szemben az óragyárat, a dohánygyárat, arrébb a selyemszövőgyárat.

De már a 18. században is dolgoztak a kaszagyár helyén iparosok, ma is áll az az épület, ami a ciszterci apátság istállója és kovácsműhelye volt. Az alapítás óta eltelt száz év alatt szinte semmit sem változott az itt használt technológia. Ami nem a lustaságnak vagy a pénzhiánynak tudható be, hanem annak, hogy itt valóban kézi kovácsolással, mesteri alapossággal készültek a kéziszerszámok.

Ezt már később építették hozzá
Garai Antal Atom

Persze, voltak modernebb eszközök, használtak hidraulikus és légkalapácsokat is, utóbbiak dübörgése sokszáz méterre elhallatszott, talán ezért is volt, hogy a kovácsok nem dolgoztak éjszakai műszakban. Kemény munka volt az övék és segítőiké, a kifűtőké is. Ők kezelték a kemencét, és adták a kovács keze alá a megfelelő hőfokra felizzított vasat.

A gyár később kisgépeket is gyártott, tulajdonképpen a nyolcvanas évek végéig folyamatosan bővült. A gyárban volt forgácsolóüzem, kisgépüzem, energiaüzem, festőműhely, kompresszorház, sok minden, ami kellett, és persze TMK is. Ez a tervszerű megelőző karbantartást jelentette, tulajdonképpen a hibák megelőzése és azok javítása volt a dolguk. Esztergályosok, lakatosok, villanyszerelők dolgoztak itt, közvetlenül a Rába partján.

A klasszikus gyárépület
Garai Antal Atom

a második világháború után államosították a gyárat, majd önállóságát is elveszítette, szervezetileg beolvasztották a Rába Magyar Vagon és Gépgyárba. Pontosabban annak egyik leányvállalatába, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárba, ott döntöttek a termékpalettáról, fejlesztésekről, mindenről.

A rendszerváltás aztán megásta a gyár sírját. A keleti piacok összeomlottak, sorra szűntek meg a téeszek, amik állandó megrendelőknek számítottak, a gyár udvarán évekig rozsdásodtak a megrendelt, de a megrendelő megszűnése miatt le nem szállított nagyméretű mezőgazdasági gépek.

Pakuratárolók - a 80-as évek közepén építették őket
Garai Antal Atom

A 90-es években aztán a gyár megint önállósodott, befektetőt kerestek. Néha meg is jelent egy-egy önjelölt csodatévő, de üzlet nem lett a dologból. 2001-ben aztán leállt a termelés, A gépek jó részét leszerelték, elszállították, ami maradt, az egykori kisgépüzemben halmozták fel. Kivéve a legrégebbi üzemet, a farkaskalapácsok otthonát. Ez a rész 2005 óta műemléki védettséget élvez. Igazi ipari múzeumnak való értékek vannak itt, ami jó alap lehet egy ipari múzeumhoz.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Tovább az oldalra