A kemenesmagasi Fehérpecsenye Kft.-vel összefüggésbe hozott, s az azóta már igencsak elhíresült lómarhahús-botrány jó egy hónappal ezelőtt tört ki: március 22-én jelentek meg róla az első híradások a hazai sajtóban. A szenzációs hír az volt, hogy a brit Élelmiszer-szabványügyi Hivatal marhahúsnak álcázott lóhúst talált Angliában, egy liverpooli és egy prestoni üzletben, s azt is megállapította, hogy az ominózus termék Magyarországról származik.
Riasztott hivatal
Az egykilós csomagolású, marhakockaként feltüntetett árut - amely a vizsgálatok befejeztével száz százalékban lóhúsnak bizonyult - a prestoni Hungarian Food Ltd. importálta, s tőle vett meg bizonyos mennyiséget a liverpooli Taste of Hungary. A brit hatóság azt is közölte, hogy összesen száz kilogramm hamis marhahúst vásárolt Magyarországról a Hungarian Food Ltd., ebből negyven kilogrammot adott el a két üzlet, a maradékot pedig az élelmiszer-szabványügyi hivatal azonnal lefoglalta.
A brit szakemberek - talán érdekességként - arról is tájékoztattak, hogy a szóban forgó húst 2012. március 23-án csomagolták Magyarországon, a minőségmegőrzési idő pedig 2013. március 23-án járt le. Ennyiről és nem többről számolhatott be első nekifutásra a magyar média, de nem kellett sokat várni, a nagyközönség hamarosan újabb részleteket tudhatott meg a különös esetről.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) ugyanis március 25-én sajtótájékoztatót tartott az ügyről. A tájékoztatóról szóló tudósítások szerint a hivatal munkatársai elmondták, hogy az Európai Unió gyorsriasztási rendszerén keresztül kapták a jelzést a megfelelő angol hatóságtól arról, hogy Liverpoolban és Prestonban marhahúsnak álcázott lóhúst találtak, s hogy a fagyasztott termék - a zacskókon található címkék szerint - Magyarországról, mégpedig a kemenesmagasi Fehérpecsenye Kft.-től származik.
Ellenőrzés a telephelyen
Éppen ezért arra kérték a Nébih munkatársait, hogy vizsgálják ki az ügyet. A Nébih így is tett, március 23-án, szombaton - a megyei rendőr-főkapitányság közrendvédelmi munkatársainak biztosításával - ellenőrzést tartott a Fehérpecsenye Kft. kemenesmagasi telephelyén.
A vizsgálat pedig, így a beszámolók, egyértelműen bebizonyította, hogy a hamis marhahús a Fehérpecsenyétől származik. Miként az is kiderült, hogy a Vas megyei cégtől egy dunakeszi hűtőraktárba vitték a húst, ott megkapta egy másik kft., majd a Hungarian Food Ltd. forgalmazta tovább.
Más, érdemleges információról nem számoltak be a tudósítások. Arról, hogy mi várható ezután, hogy miféle szankcióval jár egy efféle élelmiszer-hamisítás, vagy hogy mi a véleményük a történtekről a Fehérpecsenye kft. vezetőinek, nem esett szó. Annál inkább szó esik majd a következőkben, mert mi magunk - megtudakolandó az előbbieket - megkerestük mind a Nébih, mind a Fehérpecsenye illetékes vezetőit.
Néhány kifogás
Helik Ferenc, a Nébih kiemelt ügyek igazgatóságának vezetője érdeklődésünkre először is azt szögezte le, hogy a március 25-i sajtótájékoztatón ők maguk nem állították, hogy az inkriminált lóhús minden kétséget kizáróan a Fehérpecsenye Kft.-től származik. Azt mondták, hogy származhat, hogy a lóhúst - a Fehérpecsenye legálisan vághat lovat - szándékosan, de akár véletlenül is belekeverhették a szállítmányba.
A március 23-i, a megyei rendőrség közreműködésével megtartott vizsgálatról a vezető elmondta, hogy a húsüzemben nagyjából mindent rendben találtak, de akadtak azért kifogásaik is. Úgy látták, hogy a cég úgynevezett nyomon követési rendszere nem megfelelő, ezért annak fejlesztésére szólították fel a vezetőket. (A nyomon követési rendszer tanúsítja azt, hogy egy üzem mikor és milyen mennyiségben adott el valamilyen árut más vállalkozásoknak.)
A hivatal munkatársai továbbá úgy ítélték meg, hogy a kft. nem volt képes minden esetben megfelelően elszámolni a levágott lovakból származó húsmennyiséggel. Helik Ferenc elmondta még, hogy nem élnek szankcióval a Fehérpecsenye ellen, mivel nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy a hamis marhahús tőlük származik.
Megviselt tulajdonosok
A Fehérpecsenye Kft. vezetői és tulajdonosai - Gyurkovics László és felesége - a cég kemenesmagasi irodájában fogadtak bennünket, s legelsősorban is azt panaszolták el, hogy nagyon megviselték őket a történtek, s hogy még mindig értetlenül és tehetetlenül állnak az események előtt.
Már csak azért is, mert - mint Gyurkovics László határozottan leszögezte - tőlük egészen biztosan nem származhat a liverpooli lóhúsos marhahús. Hát gondolhatja azt bárki épelméjű ember, hogy pár kiló lóhússal kockára tennék a 16 éve jól működő cég hírnevét, megbecsültségét?
Vágnak lovat az igaz, négyet-ötöt egy hónapban, de arra akkurátusan ügyelnek, hogy a lókolbásznak való alapanyag más hússal ne keveredhessen össze. S azt is fontos tudni, hogy az üzemben levágott lovak nem holmi kétes eredetű állatok, ellenkezőleg, megbízható tenyésztőktől származnak mind egy szálig.
Vándorló kockák
Az pedig, hogy miként tartalmazhatott mégis száz százalékban lóhúst az angliai szállítmány, egyenesen felfoghatatlan a házaspár számára. Gyurkovics Lászlóné - hiszen a március 23-i Nébih-vizsgálaton alaposan átrágták az aktákat - fejből idézte annak tavalyi marhavágásnak a paramétereit, amelyből az egész baljóslatú történet kikerekedett.
Tehát: 2012. március 23-án 26 szarvasmarhát vágtak le az üzemben, s a húsból egészen pontosan 503,8 kilogramm - egykilós csomagolású - marhakockát állítottak elő, amelyet egy dunakeszi hűtőházba szállítottak, s amelyet megvásárolt egy kft. Gyurkovics Lászlóné elmondta, tudomása szerint három-négy, de az is lehet, hogy több cégen is keresztülment még ez az áru, mire Prestonba érkezett belőle a sokat emlegetett száz kilogrammnyi kocka.
S azt is érdemes megemlíteni, hogy az említett vágásból származó húsból 1607,4 kilogramm - kétkilós csomagolású - marhakockát is készített a cég, amelyet egy másik vállalkozásnak adott el. Arra a kérdésre, hogy szerintük az egyik olyan cég hamisíthatta-e meg a terméküket, amelyen keresztülment az áru, Gyurkovics László azt válaszolta, hogy még csak találgatni sem tud.
Könnyen hamisítható címkék
Lehet, hogy valamiféle lejáratási szándék, piacszerzési törekvés áll háttérben, de nem akar vádolni senkit, fogalma sincs, ki akart ártani nekik. Mindenesetre az biztos, hogy a zacskós, fagyasztott termékekre ragasztott címkék, amelyek valamely húsipari áru származási, vágási és darabolási helyét, valamint azonosítószámát tartalmazzák, nagyon könnyen hamisíthatók.
S az is nagyon elgondolkodtató, folytatta a tulajdonos, hogy az angliai vizsgálat 34 napig tartott. Február 14-én vettek mintát a prestoni és liverpooli áruból, de csak több mint egy hónap után derült ki az eredmény, az, hogy állítólag teljes egészében lóhúst tartalmaznak a marhakockás zacskók. Magyarországon egy hasonló vizsgálattal tíz nap alatt biztosan végeznek a hatóságok.
S ők maguk nem hallottak arról sem, hogy ellenmintát vettek volna Angliában a szóban forgó termékből. Pedig ez fontos eljárás. Ha valamely áruval gondok akadnak, akkor az ellenmintát több, egymástól független szakértő is megvizsgálhatja, s össze lehet hasonlítani vele az adott cég termékeit. Ebben az esetben például össze lehetett volna vetni az ellenmintán található címkét, és magát a zacskót azokkal, amelyeket a Fehérpecsenye Kft. használ.
A március 23-i Nébih-vizsgálat - magától értetődően - váratlanul érte a házaspárt, pápai lakásukról hívták be őket a szombaton is dolgozó munkatársak azzal, hogy ellenőrzést tartanak a hivatal ellenőrei a cégnél. Gyurkovics László nagyon elcsodálkozott, hogy a megyei főkapitányság két autója is leparkolt az üzem előtt, bár az is igaz, mondta, hogy a rendőrök még csak ki sem szálltak a kocsikból a vizsgálat alatt.
Visszatérő revizorok
Az ellenőrök bejárták az üzem összes zugát, s Gyurkovics László szerint mindent rendben találtak, még egy kis dicséretre is futotta tőlük a rend, a tisztaság láttán. A nyomon követési rendszert pedig azért kifogásolták, tette hozzá Gyurkovics Lászlóné, mert minden papírt, adatot - a szombaton nem dolgozó felelős munkatársak távolléte miatt - nem tudtak bemutatni az ellenőröknek. (A cégnek egyébként olyan nyomon követési rendszere van, amely azt írja elő, hogy az első vásárlóig kötelesek bizonyítani valamely termék útját.)
A Nébih két ellenőre így hát hétfőn visszatért a cég telephelyére, s akkor már - a megfelelő számlák segítségével - sikeresen nyomon követhették a 2012. március 23-i vágásból származó terméket. S a vizsgálatról készült jegyzőkönyvben az is egyértelműen le van írva - hangsúlyozta nyomatékosan a vezetőnő -, hogy a cég marhakockát állított elő a húsból, nem mást.
Gyurkovics Lászlónéra az újdonság erejével hatott a Nébih-től való értesülésünk, mely szerint nem tudtak minden esetben elszámolni a lóvágásokból származó hússal. A cégvezető asszony azt mondta erre a felvetésre, hogy a március 23-i vizsgálaton nem szólították fel őket ilyesfajta elszámolásra. A lovak származási papírjait és a vágási naplókat kérték tőlük, s ezeket ők hiánytalanul be is mutatták.
Ennyit és nem többet tudott elmondani a házaspár a különös históriáról. Szomorúan persze azt is hozzátették, hogy elmondhatatlan presztízsveszteséget okoztak nekik a történtek, s hogy több üzleti partnerük is elfordult tőlük. Rajtuk van a bélyeg, s arról egyelőre fogalmuk sincs, hogy vissza tudják-e szerezni régi hírüket, nevüket. Mindenesetre reménykednek.
