Nem csak magyar lapok demonstráltak üres címlappal - mi pedig egy exkluzív narancsos kezdőoldallal - a Fidesz által jegyzett médiatörvény-tervezet ellen. Létrejött egy tiltakozó Facebook-oldal (ami eddig a pillanatig 11 ezer 696 szimpatizánst gyűjtött össze), felemelték hangjukat politikusok, értelmiségiek, szakmai szervezetek, mint a Nemzetközi Sajtóintézet vagy az Európai Újságíró Szövetség. Majtényi László, az ORTT volt elnöke szerint a január elsején életbe léptetni tervezett új médiatörvény tizenegy ponton sérti meg a jelenleg hatályos magyar alkotmányt. A visszhangok erősek, és a sorba most az ELTE Kommunikáció és Média Tanszéke is beállt: péntek délután kerekasztal-beszélgetést szerveztek médiajogászokkal, újságírókkal és ügyvédekkel.
Nem váltanak finomabb hangvételre a törvény miatt
Dr. Csapó Annamária, az Élet és Irodalom jogi képviselője szerint az egyik fő problémát az adja, hogy a készülő törvény passzusai jogilag értelmezhetetlenek,
semmilyen sejtést, eligazítást a gyakorlatra nézve, hogy mire készüljünk fel, nem ad.
Az viszont biztos - mondta -, hogy az általa képviselt lap tartalmára, hangnemére, szerzői körére az új médiatörvény a világon semmilyen változtatást nem fog eredményezni. Úgy véli, a jövő év elején még aggódni egyébként nem kell, eleinte óvatosak lesznek, de amint elül a háborgás és a szolidaritási hullám, beindulnak. Hozzá hasonló véleményen volt Bodolai László, az Index ügyvédje is, aki szerint szerkesztőségük nem fog finomabb hangvételű cikkeket írni.Esetükben kérdéses továbbá az olyan kapcsolódó szolgáltatások is, mint a Blog.hu blogjai, hiszen azok között az újságírók által szerkesztett blogokon túl számtalan külső felhasználó által vitt webes napló is megtalálható, és hogy ezekre milyen szabály vonatkozik, arra a törvény nem ad egyértelmű magyarázatot.
Egy csomó abszolút semleges versenyszektorba beavatkozik a dolog
- vette át a szót Szily László, az Index újságírója és "blogminisztere", aki arra is felhívta a figyelmet, hogy egy legutóbbi módosítás szerint ha egy internetes tartalomszolgáltatásnál a bevételszerzés szándéka is megjelenik, így például egy blog írója Google hirdetési dobozt helyez el oldalán, úgy az máris a törvény hatálya alá esik. De mintha azt sem fognák fel a törvény készítői, hogy egy blogtulajdonos véleményét hiába akarják elnyomni, az fogja magát, és - mint a világ egyik legegyszerűbb dolga - átigazol egy külföldi szolgáltatóhoz. Magyarán a hazai blogszolgáltatók is megsínylik a törvényt.Szily szerint az egész tervezetből sugárzik, hogy
vagy egyáltalán nem ismerik, vagy nem érdekli őket az, hogy mennek a dolgok az interneten. Olyan megfogalmazások vannak benne, amibe egy közéleti vénájú ember Facebook fala is beletartozhatna akár, ha úgy értelmezzük. Egyáltalán nem disztingvál megfelelően, és az látszik belőle, hogy megalkotói nem értik ezt az egészet, alapszinten sem, hogy hogyan működik napi szinten egy blog, egy mikroblog, egy rovat, egy internetes lap.
Ami nem tilos, azt szabad, ezt nem értik a törvényalkotók
Azért tartunk fenn néha kellemetlenkedő újságírókat, mert a mi érdekünkben is kontrollálják a hatalmat. Ez a többszáz éves hagyomány elsikkad - tette hozzá az elmondottakhoz Dr. Fleck Zoltán médiajogász. És még azt az építő gondolatot is, hogy miért is van olyan hevenyészetten megfogalmazva a médaitörvény, ahogy:
a bizonytalanságban tartás egy eléggé ismert hatalomgyakorlási technika. Ez a bizonytalan fogalmi hálózat, definiálatlanság, jogkörök körvonalazatlansága jellemző az egész törvényben.
Szerinte pedig emögött a nyilvánosság megvetését kell keresnünk.A Magyar Narancs részéről Rényi Pál Dániel sem hiszi, hogy változatnának hozzáállásukon néhány gumiszabály miatt. De arra is felhívja a figyelmet, hogy a törvény nem képes megindokolni önmaga szükségességét,
nem tudja megmagyarázni, mi szükség van arra, hogy az elektronikus és nyomtatott sajtó felett valaki effektíve 24 órás tartalomfelügyeletet garantáljon. És hát az a passzus, hogy még jogsértés megállapítása előtt szerkesztőségekbe sétálhatnak be és iratokat foglalhat le - nem gondoltam volna, hogy ezt valaha megérem.
Vérbeli szakmai sűrítménnyel nyitotta mondandóját Bayer Judit médiajogász, rögtön összefoglalva, hogyan veszi totálisan semmibe a sajtószabadság elvét: törvényeket hág át, több ponton alkotmányellenes, ellentétben van az európai irányelvekkel, a közszolgálatisággal szemben támasztott EU-s elvárásokkal szintén. A hatóságot az Orwell 1984 című regényéből megismert Igazság Minisztériumához hasonlítja, mert az
a teljes nyilvánosság fölött totális kontrollt gyakorol.
A sajtószabadság azt jelenti, hogy a sajtó a lehető legkevesebb szabályozásnak legyen alanya, elvégre ott vannak a bíróságok, a polgári törvénykönyv, vagyis a magyar sajtó eddig sem tiporhatta két lábbal az emberi jogokat, mint ahogy beállítja a jelenlegi törvényhozó.Dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd saját példával élt: az intézményben, ahol tanít, feltette azt a kérdést, hogy mi szükség van a média szabályozására egyáltalán, és az első, ami a hallgatók eszébe jutott: azért, hogy ne írhasson vagy mondhasson mindenki azt, amit csak akar.
Ez azért jelzésértékű, úgyhogy amit az imént hallottunk, nem lehet elégszer hangsúlyozni: ami nem tilos, azt szabad, és abból a szférából az állam húzzon el hosszú, tömött sorokban.
Miért nem volt jelen a jobbos sajtó?
Jogosan merült fel a kérdés ott helyben is mind a meghívottak, mind a hallgatóság részéről: hol vannak a jobboldali média képviselői? Itt egy kicsit zavar keletkezett, hiszen a beszélgetés moderátora, Dr. Papp András László, az ELTE BTK tanára szerint eleve az volt a szándék, hogy azokat hívják meg,
akiket érinteni fog a törvény, mert az, hogy a kilenc évre kizárólag fideszes tagokból megválasztott médiahatóság adott esetben jelentős bírságolási jogkörrel megerősített rosszallása kiket érint, az nem kérdés.
György Péter tanszékvezető ezzel szemben azért lépett a katedra elé egy fél percre, hogy elmondja: ők megtették a lépéseket, de hogy a jobboldali sajtó nem képviselteti magát, azért a jobboldali sajtót terheli a felelősség.Így vagy úgy, szívesen meghallgattuk volna mi is a másik fél véleményét is, mert így csak egy nagy, közös egymásrabólogatásba fulladt a diskurzus - még ha a jelenlévők által elmondottak helyénvalóak és elgondolkodtatóak is voltak. Mi a magunk, azaz a Nyugat.hu részéről annyit tudunk elmondani: a kollegákhoz hasonlóan mi sem fogjuk fület-farkat behúzva támogatni a sajtószabadság csorbítását, és 2011-től is megírjuk azt, amit szeretnénk.
Szóljanak ránk, ha nem így tennénk!
