Napi 1 perc. Az OECD adatai szerint a magyar emberek átlagosan ennyi időt fordítanak önkéntes munkára. Ez negyede a nemzetközi átlagnak, azaz Magyarországon az önkéntes munka egyáltalán nem számít gyakori elfoglaltságnak. Pedig sok helyzetben nagyon is szükség van rá. Csilla, Ágoston és Dániel például mozgássérült, egy métert sem tudnak segítség nélkül megtenni, mégis szívesen járnak el bulizni (róluk itt olvashat bővebben). Ezt pedig csak önkéntesek segítségével tehetik.
A Mozduljunk ki! Egyesület tavaly óta szervez önkénteseket mozgássérült fiataloknak, akiknek ingyen segítenek eljutni egy-egy koncertre. Idén másodszor pedig a Sziget Fesztiválra is kitelepültek, ahol 12 önkéntesük közel húsz mozgássérült fiatalnak segít részt venni a programokon.
Bemutatjuk párukat, elmondják, miért vállaltak önkéntes munkát, miért jó nekik mozgássérült fiatalokat segíteni, és miért nem érdemes azon görcsölni, hogyan kell hozzáérni egy kerekesszékeshez.
“Úgy kell tekinteni rájuk, mint bárki másra” – Kata és Bence
Kata először a középiskolában került kapcsolatba mozgássérült fiatalokkal: a Pető Intézetben töltötte a kötelezően előírt szociális gyakorlatát. Három hetet kellett fogyatékkal élő fiatalokkal eltöltenie.
“Először tartattam tőle, hogy rémisztő lesz, de egyáltalán nem volt az, sőt, még szomorú sem. Boldogok voltak, és látszott, hogy jól érzik magukat” – mondta. Egyből megtalálták a közös hangot, és onnantól kezdve nagyon élvezte az együtt töltött időt. Ezért később már önként bevállalta, hogy egy napra elmegy a Sziget Fesztiválra, hogy ott is segíthessen.
A fesztiválon aztán találkozott Bencével. A 19 éves fiú egy elektromos kerekesszékben éli az életét. A Szigeten már veteránnak számít, ez a második fesztiválja, úgy, hogy kint is alszik. “Szeretem a programokat, végigjárni őket, a Civil Szigeten akár, műalkotásokat, koncerteket nézni” – mondta. Napközben elvan egyedül, a WC-használathoz és a lefekvéshez azonban szüksége van a segítségre, például Katáéra. Aztán pedig elmehetnek együtt egy koncertre. “Ez kölcsönösen jó” – mondta.
“Ez a fajta önkéntes munka jót tesz az embereknek, a személyiségüknek. Én például megtanultam, hogyan kell hozzáállni egy mozgássérült emberhez, így, ha az utcán találkozok velük, akkor is tudni fogom” – mondta Kata.
A cikk folytatását itt olvashatja...
