Az elmúlt években gyökeresen átalakultak a közlekedési szokások: egyre többen közlekednek autóval, a kerékpárt pedig egyre többen cserélik elektromos rollerekre - legalábbis látszólag. A helyzet országos és városi szinten is megfigyelhető, így Szombathelyen is. De tényleg előfordulhat, hogy a biciklisek rollerre cserélik a járművüket? Egyáltalán, melyek a legkerékpárosabb magyar városok? És köztük van-e Szombathely?
Többek között erről beszélgettünk Soós Lászlóval, az egykori szombathelyi Dongó kocsma helyén álló Bike Kitchen kerékpárszerviz vezetőjével.
Kerékpáros szemmel milyen város Szombathely?
Én eredetileg pesti vagyok, de a feleségem szombathelyi. De azt tapasztalom, hogy ez egy fantasztikus város, rettentően adakozók az itt élők - például most is volt olyan, aki ajándékba behozott a szervizünkbe két kerékpárt. Többen pedig csokoládét vagy gyümölcsöt hoznak a kollégáknak.
Ebből is látszik, hogy van egy kerékpáros társadalom, egy réteg, aki folyamatosan biciklizik. Egyébként ez a mi szervizeinkben is látszik, a hozzánk javításra hozott járművek 60-70 százaléka mindennapos (pl. munkába és boltbajárós) használatú, és csak egy minimális részük sport- vagy hobbicélú.
Pótolják-e a kevesebb helyi biciklist a vendégmunkások? Mert ahogy látjuk, a többség inkább biciklizik.
Amikor idejöttek, ötösével vették a járműveket, általában a legolcsóbb, 10-20 ezer forintosakat. Most viszont egyiküket sem látom tekerni, mindenki e-rollerrel közlekedik. Nem tudom, mennyit és hogyan dolgozhatnak, de nem kizárt, hogy kényelmi okokból váltottak, hiszen nem mindegy, hogy munka után, mondjuk hajnalban vagy késő este biciklivel vagy rollerrel kell hazamenniük.
Összességében nevezhető bringás városnak Szombathely?
Szerintem igen, de vannak ennél kerékpárbarátabb városok is, mint például Kiskőrös vagy Szeged. Ám Debrecen hiába egy kétszázezres város, arányaiban nem tekernek annyian, amennyit elvárhatnánk egy ekkora településtől.
És mit tapasztal, aki biciklizik vagy rollerezik, mennyire közlekedik biztonságosan?
Mondhatnék anekdotákat is, de az nem fedné a valóságot.
2013-ban, amikor elindult az első szervizünk Kaposváron, a rendőrséggel és a közlekedési hatósággal közösen tartottunk iskolákban közlekedésbiztonsági napokat, ingyen. Volt, hogy havonta több intézménybe is eljutottunk. De most már legalább negyed évig egyeztetünk, mire egy iskola befogad minket.
A problémát egyrészt abban látom, hogy nem tudunk kimenni iskolákhoz, másrészt abban, hogy nincs KRESZ-oktatás az intézményekben. Ha legalább egy-egy óra lenne, amikor közlekedésről hallanak a diákok, már az is nagyon sokat segítene. A fiatalok többsége ugyanis nem ismeri a közlekedési táblákat.
Tehát inkább a fiatalok közlekedésével van a baj? Pedig azt gondolhatnánk, az idősebbek veszélyesebbek tudnak lenni.
Ők is. De igazából ez a nagyon fiatalokra, a 13-14 évesekre, vagy az annál is kisebbekre vonatkozik.
Nem az ő hibájuk, hogy tudatlanul kerülnek ki a közútra, sokkal inkább az a gond, hogy bekerülnek a közlekedési vérkeringésbe, elindulnak, de tulajdonképpen nem tudnak semmit, és csak sodródnak az árral.
Ezért is van sok kerékpáros baleset, csak meg kell nézni a statisztikákat. És el kell ismerni, hogy ezek nagy részét mi, kerékpárosok okozzuk. Nagyon sok dologban kellene ügyelnünk egymásra, de azt tapasztalom, minél nagyobb településen vagyok, annál kevésbé toleránsak egymással az emberek, holott igazából itt kellene igazán összekovácsolódnunk.
És a vendégmunkások mennyire közlekednek biztonságosan? Ismerik egyáltalán a szabályokat?
Nem nagyon. Egészen furcsa szokásaik vannak, és hogy nem a mi, európai közlekedési morálunkat követik, az egészen biztos.
Sokszor láttam, hogy kétirányú utcákból úgy kanyarodtak ki, mintha az egyirányú lenne, ami veszélyes szituációkat szül. Mostanában egyébként már nem azokat a hölgyeket és urakat látom, akik rendszeresen így közlekedtek (valószínűleg azért, mert lejárt a tartózkodási engedélyük - a szerk.), hanem új embereket, de a szokás megmaradt.
Ha már kerékpár: mennyiért lehet kapni manapság egy jobb bringát?
Nálunk már lehet 40-50 ezer forintért venni olyan gépet, ami fel van újítva. Ha teljesen újról beszélünk, akkor nagyjából 90 és 100 ezer forinttal kell számolni - és akkor ezeket egy ideig biztosan nem kell javítani.
De ha olyan kerékpárt keresünk, amivel akár az Adriára is le lehet menni, az 150 és 200 ezer forint között kezdődik. Határ persze a csillagos ég.
Említette, hogy a külföldi vendégmunkások is váltottak kerékpárról elektromos rollerre. De ugyanez igaz a szombathelyiekre is? Ők is lecserélik a biciklit?
Nem. A bringások és a rolleresek két teljesen különálló réteg. Aki megveszi az e-rollert, az a nagyon fiatal generációhoz tartozik. A rollerekkel valószínűleg az a cél, hogy minél gyorsabban lehessen menni. A maximális sebesség a legtöbb járműnél 25 km/h, ami pont elég arra, hogy 1-2 autót meg lehessen előzni. A baj csak az, hogy nem lehet érezni a sebességet - pont ezért is van több baleset.
A kerékpár viszont más, ott nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy a biciklis 25-tel tudjon menni. Tehát a cél nem a gyorsaság.
Lehetséges az, hogy a fiatal generáció, amelyik most e-rollerrel közlekedik, később visszatér a kerékpárhoz?
Erről még nagyon korai beszélni.
A jelenséget a mobiltelefonok megjelenéséhez tudnám hasonlítani. Néhány éve elindult nagyon negatív folyamat, amikor három fiatal srác egymás mellé leült, és mindannyian csak nyomkodták a telefonjukat. Az utóbbi időben viszont már azt látom, hogy a vonaton a fiatalok leteszik a mobilt, és inkább beszélgetnek.
Tehát ez is lecsenghet. A rolleres közlekedés is épp felfutóban van, most talán stagnál, aztán lejjebb megy az érdeklődés.
