2014-ben a közélet sokak szerint ismét elsősorban Orbán Viktorról szólt. „Az év embere” azonban véleményem szerint nem ő volt, sőt még csak nem is egy konkrét személy, inkább egy „új faj”, a gerinctelen főemlős tökéletesített változata. Hogy ne legyek titokzatos, íme, néhány név közülük: Habony Árpád, Rogán Antal, Lázár János… Soroljam tovább? Ők azok, akik az Orbán által teljes mértékben támogatott és kifejlesztett új emberfaj legjelesebb képviselői, és akik alighanem átveszik az uralmat a közeljövőben.
A termék első, kísérleti példányait már régóta felfedezhettük a magyar politika kísérleti laboratóriumában, és hogy ne legyünk igazságtalanok, most a másik oldalról sorolunk „kezdetleges” példányokat: Kóka János, Zuschlag János, ésatöbbi. Ők, illetve tökélyre fejlesztett darabjaik a mai magyar közélet jellegzetes példányai 2014-ben, és ha nem vigyázunk, ők lesznek az eljövendő generáció példaképei a jövőben.
Sokak szerint a gerinctelen főemlősök egyik tipikus példánya Schmitt Pál volt a közelmúltban, de ő mára „elavult”: nem véletlen, hogy leváltották. Ez azonban tévedés. Schmitt Pál ebben a műfajban sem alkotott semmi kiemelkedőt, legfeljebb az volt a feltűnő személyében, hogy államelnök lett belőle: ez azonban úgyszintén nem az ő érdeme. Ő a gerinctelenek egy régóta ismert csoportjába tartozik, azok közé, akik a történelem során már évszázadok óta jelen vannak, és nem számítanak tipikusan magyar alosztálynak.
Zsigerből, merő haszonlesésből hagyta fokozatosan elsorvadni gerincét, sok munkával és megalkuvással, és még nem sugárzott belőle az a pimasz magabiztosság, ami utódai sajátja. A doktortalan úrról még el tudjuk képzelni, no nem azt, hogy szégyelli magát, de legalább annyit, hogy két tornagyakorlat és egy plágium között tisztában van azzal, hogy nem igazán jellemes ember. Ő egy tipikus, újra és újra megismétlődő korszak jellegzetes, mindig fel-felbukkanó figurája, semmi több.
Aki még tart otthon tükröt, még ha fél is belenézni. A zéró főemlős, aki ott nyal, ahol érdemes, ahol hagyják, ahol többet fizetnek érte. Valljuk be, ez sem egy tipikus államelnöki tulajdonság, de láttunk már ilyet, nem is keveset.
Az igazi újdonság azonban a habonyi-lázári (kókai-zuschlagi) lény. Embernek csak nehezen tudnám nevezni őket, hiszen szinte minden alapvető feltétel hiányzik ehhez belőlük: a tisztesség, a becsület, a morál, az érzés, a tisztelet, az alázat, a szégyenérzet – és sorolhatnám tovább, egyik sem jellemzi őket. De nem nevezhetőek még csak gonosznak, hazugnak, elvetemültnek, rosszhiszeműnek sem, hiszen ezek is emberi tulajdonságok. Nem – ők már egy új faj, a homo nihilum képviselői.
Olyan főemlősök, akiknél nem a gerinc sorvadása vagy hiánya a legjellemzőbb, hanem minden olyan, belső tulajdonságé, amit eddig emberinek gondoltunk. Fizikai szempontból, azaz látszatra megfelelnek a „homo sapiens” kritériumainak, ám ha szellemüket és lelküket, szavaikat és viselkedésüket vizsgáljuk, nagy meglepetés ér minket: mintha nem közülünk valók lennének, mintha egy másik bolygóról érkeztek volna közénk!
És bizony, ha nem vigyázunk, ezeké a „földönkívülieké” lesz a jövő – ez talán a legnagyobb veszélye mindannak, ami 2014-ben a magyar közéletben történt. Ők meg vannak győződve arról, hogy előttünk járnak, és hogy tökéletes a magatartásuk. Mi nem értjük őket, ők nem értenek minket. Pontosabban: úgy gondolják, felesleges vesződés az is, hogy megpróbáljanak megérteni bárkit is. Ők ugyanis a magyar Übermensch. Ők már azzal sem vesződnek, hogy olyasmiket mondjanak: a mi érdekünkben cselekszenek, a javunkat akarják. Úgyis minden az övék.
Talán elég is ennyi róluk, gondolatébresztő gyanánt, és ahhoz, hogy a Kedves Olvasók is megértsék, miért választottam ezt a fajtát „Az év emberének”. Remélem, 2015-ben nem lesznek ott a listán, és tudjuk, hogy a remény hal meg utoljára. Boldog Újesztendőt!
