Az idei év első két hete rendkívül enyhe időjárást hozott, ami erősen közrejátszik abban, hogy úgy érezzük, itt a tavasz. Ez pedig nemcsak abban mutatkozik meg, hogy többen elrakják a kabátokat, a kesztyűket és a sálakat, hanem abban is, hogy többen mozdulnak ki.
Így tettem én is. A szombat délutáni ragyogó napsütésben úgy döntöttem, két hónap pihenő után újra felülök jó öreg kerékpáromra, és tekerek egyet a városban. Sőt, úgy döntöttem, összekötöm a kellemest a hasznossal, és megnézem, a jó idő mennyire volt csalogató mások számára.
Első lépés: ellenőrzés
Mielőtt elindultam, gondoltam, nem árt egy ellenőrzés a bringán. Így is tettem, aztán útnak indultam. De, ahogy az a „vicces filmekben” lenni szokott, ilyenkor jön az, hogy emberünk alatt szétesik a bicikli és a hasonlók.
Én is majdnem így jártam. Először csak annyira figyeltem fel, hogy a bringa hangja nem olyan, mint szokott. Aztán kiderült, azért nem, mert a láncnál lévő műanyag burkolat megrepedt, aztán darabokra tört, ami vitte magával a láncot is. A szerencsém az volt, hogy ennek tulajdonképpen a szerkezethez sok köze nem volt, így aztán folytattam az utam.
Mintha tavasz lenne
Ahogy rákanyarodtam a kerékpárútra, egy csomó futóval és kerékpárossal találkoztam. (Mondjuk azt csöndben megjegyzem, van is, ami hajtsa a Petőfi-telep felé a futókat és a bicikliseket, egy-két háznál ugyanis ha nem tekerünk, a kisebb-nagyobb kutyák hamar utolérnek minket).
Na mindegy, megyek tovább, és ahogy egyre beljebb érek a városban, úgy találkozok egyre több olyan emberrel, akik kihasználják a jó időt. Mégis, talán első úticélomnál, a Csónakázótónál voltak a legtöbben.
Rengetegen, de tényleg. Mintha csak tavasz lenne. A kacsáknál kisebb tumultus van (ahogy általában szokott is lenni), de az egész tó körül látni kutyával, babakocsival, kisgyerekkel, biciklivel az embereket. Ami már csak azért is érthető, mert a szombat valami hasonló látványt nyújtott:
A Csótó-kör után továbbálltam, hogy megnézzem, a „szomszédos” Sportliget hány embert vonzott ezen a „nagyon furcsa szombat délutánon”. Nos, tapasztalataim szerint
gyakorlatilag senki nem sétálgatott arrafelé.
Üres volt a sétány és a húzódzkodó rész is a Kalandváros mögött. Embereket csak a mászófalnál és a sportpályáknál lehetett látni.
Egy teljesen más világ
A látvány már csak azért is volt szembetűnő, mert a néhai Tóvendéglő parkolója szinte folyamatosan tele volt, az emberek azonban inkább a tó felé mentek, mint a sportliget felé.
Ebből gyors „túrázásom” alatt le is vonom a következtetést: bármennyire is tűnik furcsának, a Csónakázótó látványa sokkal vonzóbb, mint a Sportligeté.
Hazafelé egyébként megnéztem, mennyien vannak az emlékmű környékén, akad-e olyan, aki úgy döntött, a jó időben piknikezik egyet, de egyetlen lelket sem láttam ottjártamkor.
Az idő ekkor négy óra körül játhatott, amit azért – bármennyire is beöltöztem – már kezdtem érezni. Meg hát, mégiscsak tél van, bármennyire is próbálja az ellenkezőjét éreztetni velünk az időjárás. Apropó, időjárás!
Igencsak jól tették azok, akik kihasználták a jó időt, a jövő héttől ugyanis egyértelműbb lesz, milyen évszak is van éppen.
Az Időkép előrejelzése szerint hétfőtől például havas esőt és három fokos maximumot jósolnak, így aztán jobb lesz, ha újból előszedjük azokat a sapkákat, kabátokat és sálakat, amiket most nem nagyon használtunk.
