Kezdhetnénk azzal, hogy csütörtök este a színházi klub (zártkörű rendezvény miatt) zárva volt, így az egész napos őrület után a ruhatár fogasai alól, az alkalmi büfé pultjáról került elő a kötelező kisüsti, amivel igyekeztünk ráhangolódni (Mi, azaz Én és a kisöcsém) erre a mai premierre. Sikerült a mutatvány, a közönség is rákapott a horogra, ahogy a rendező, Koltai Róbert ígérte, szék nem maradt szárazon, csupán bennünk maradt némi hiányérzet. (Kellett még egy kis pezsgő)
Pedig vártuk, tényleg. Kedveljük Koltai „Illetékes Elvtárs” kisKabos Róbert karaktereit, és vállaltan szeretjük az Eisemann Mihály által megzenésítette operetteket. (Ráadásul ez a mai épp nyolcvan éves.) Mi(Én és a kisöcsém) a nyolcvanas években, még gyerekként, két Első Emelet között rongyosra hallgattuk a szülők házilag másolt Eisemann- válogatását. Azóta is kívülről fújjuk: a Bőg a tehéntől a Lesz maga juszt is az enyém-ig. Ez van, és amióta (még nem volt Szombathelyen színház, úgyhogy jó régen lehetett) a zalaegerszegi társulattal láttuk a Csókos asszonyt (Tánczos Adriennel), ezzel a habos-babos zenés műfajjal is megbarátkoztunk.
De térjünk vissza az Én és a kisöcsémre
Az első öt perc Nagy Cilivel és a Zabakol Művek propagandisztikus színielőadásával (figyelik, színház a színházban) fergeteges operettőrületet ígér. Tetszett a dobozvilág, a korabeli kinagyított fotókkal a háttérben, a jelzésszerű díszletelemekkel, és az ügyesen kihasznált forgószínpaddal. Elég ennyi. Észrevétlenek a ruhák, nagyon rendben és egyben van ez a boldog békeidőket idéző papírmasé világ, szolgál és hangulatilag aláfest. Benne pedig az abszurd móka.
A vígjátéki mese is ígéretes, humoros és csavaros. Sok dimenzió nincs benne, utánagondolást sem igényel: Kelemen úr, a gazdag tápszergyáros (Koltai Róbert) férjhez akarja kényszeríteni lányát egy skandináv milliárdos fiához (Kálmánchelyi Zoltán). Kató, a lány (Edvi Henrietta) azonban megszökik a frigy elől, és befizeti magát egy IBUSZ társasutazásra. Oda, ahová a titkárnők gyöngye, a a mindenáron férjhez menni vágyó Frici kisasszony (Nagy Cili) is hetek óta készül. A vőlegényjelöltről kiderül (Kálmánchelyi Zoltán), hogy nőgyűlölő és esze ágában sincs nősülni. Amikor megtudja, hogy ki akarják házasítani, ő is elmenekül, gyorsan jelentkezik, hová máshová, mint egy IBUSZ útra Velencébe. Társat keres, és talál magának egy fiút, aki nő, és nem más, mint a mi Katónk. A papa közben felbérel két nyomozót, akiket elküld, na hová?!
Félúton elveszett a lendület
Persze nem lehet minden darabot Mohácsinak rendeznie (pedig Csárdáskirálynőt és csinált, nem is akár milyet), egy vidéki színháznak kell az olyan „Sportházas” (elnézést a jelzőért, de találó) nézőkre is gondolnia, akik a simábban gördülő, bejáratott klisékből építkező színházat szeretik. Ezzel nincs nagy baj.
Azzal már igen, ha az operettben nem ütnek a dalok. Itt pedig sok a félrecsúszott hang. Üdítő kivétel volt Németh Juditot (színpadi karaktere és hangja is az egyik legprofibb munka), Nagy Cilit vagy Orosz Robit látni és hallani.
Tudjuk, Koltai Róbertnek lemeze is megjelent (már semmi se baj, már zene a zaj…) volt, nem kell ahhoz nagy hangterjedelem, hogy valaki énekeljen. De eljátszani azért a dalokat is el kell. De ne legyünk igazságtalanok, például Nagy Cilinek és Koltainak hála kiderült, hogy nem csak csöpögő giccstengerként lehet elbúgni a Holdvilágos éjszakán-t. Nekik sikerült. Ha minden dalnál éreztünk volna valami hasonló sodrót és játékosat, elterelőt, nem is lenne panasz.
A Kelemen Kató szerepét játszó Edvi Henriettára már az idei karneválszanházban felfigyeltünk. (Vérfrissítés, egyenesen a Kaposvári Egyetemről) Szépség, fiatal és sugárzik, szőke hajzuhatagával mágnesként vonzza a férfitekinteteket. Nekem kicsit súlytalan a fiúszerepben, hiányzik a rutin, karakteresebb belevalóbb is lehetne, de tényleg szép. Minden porcikájában nő, a hangja oké, viszont nem kúszik a bőr alá. (Választ viszont sem ő, sem az előadás nem ad arra, voltaképpen miért is szeret bele ebben a manírosan nőfóbiás Andersenbe. Nem értjük.)
Partnere, a nőfóbiás konyhafilozófus Andersen szerepében Kálmánchelyi Zoltán szintén mutatós fiatalember, de nem érezni benne a karaktert. Nem tudjuk meg, miért is utálja a nőket, és miért fordul aztán hirtelen át, és lesz elege a fiatalember társaságából, és kezd ki az első bögyös cicamacával. Ráadásul, bocs, de a dalai sem igazán élnek.
Nálunk Németh Judit idegenvezetője, valamint Orosz-Bajomi menti meg a showt, és persze Koltai Róbert, aki a maga természetességével esik-kel a színpadon, mint a tápszergyáros papa. Látszik, nagyon otthon van ebben a világban.
Elfolynak a melódiák (élő zene van), mintha egy bárban ülnék, de csak ritkán érzem, hogy igazán, úgy megszólalnának a dalok, pedig a zenekar amúgy jó. Talán nagyobb zenekarral, fúvósokkal jobban kijönnének a jazzes elemekkel megspékelt eisemann-i finomságok. De ennél nagyobb zenekar meg nem férne el ekkora színpadon. Értjük mi.
Itt be is fejezzük
Mert az egész darabot, egy fáradt pezsgős este után, bajosan tudnánk ennél érzékletesebben, egyszeri megtekintés után kivesézni. Zenésnek zenés, szórakoztatónak szórakoztató, de marad utána hiányérzet. A szünet után mintha már többet nevettünk volna (Én és a kisöcsém), kevésbé éreztük a mesterkéltnek, egydimenziósnak, klisékből építkezőnek ezt az előadást.
Eisemann Mihály-Szilágyi László: Én és a kisöcsém
(Két felvonásban szünettel - 170 perc) – operettőrület két részben –
Tüneményes történet, remek szerepek, mennyei muzsika fülbemászó slágerdalokkal. Csupa-csupa örömforrás színésznek, rendezőnek, de mindenekelőtt és mindenekfölött a közönségnek. Mint a darab rendezője ebben a szinopszisban nem mesélem el a storyt, viszont felszólítom a kedves publikumot, hogy az általam kreált alcímet (operettőrület) tessenek halálosan komolyan venni!
A ragyogó színészcsapat nevében megígérhetem, hogy a próbák és a majdani előadások az őrület jegyében zajlanak, és remélhetőleg - terveim szerint az Önök jóvoltából - az előadás végén szék nem marad szárazon. (Koltai Róbert)
Szereplők:
Kelemen Félix/Koltai Róbert/Kertész Péter m.v.
Kelemen Kató/Edvi Henrietta e.h.
Vadász Frici/Nagy Cili
Andersen/Kálmánchelyi Zoltán
Dr. Sas/Orosz Róbert
Dr. Vas/Matusek Attila e.h.
Zolestyák/Bajomi Nagy György
Piri/Németh Judit
Bözsi/Varga Dóra
Végrehajtó/Pincér/Vass Szilárd
Szobalány/Poór Éva
Továbbá: Ostolya Zsuzsa, Kovács Zsu, Móri Csaba
Koreográfus: Sebestyén Csaba
Jelmez: Dőry Virág
Díszlet: Horgas Péter
Kellék: Poór Éva
Zenei vezető: Döme Zsolt
Korrepetitor: Falusi Anikó
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Ügyelő: Schmidt Róbert
Rendezőasszisztens: Juhász Ádám
Rendező: Koltai Róbert
Bemutató: 2014. október 3. 19 óra, Nagyszínpad
