A hatalom meg tudná szüntetni a korrupciót, de nem akarja. Ha neki jó, támogatja, míg máshol üldözi

A nemzeti tulajdon pedig egy maszlag, általa haverok és más végső haszonhúzók jutnak nagy pénzekhez. Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával készült podcast beszélgetésünk kivonatából megtudhatja, ez miért olyan nagy baj.

Vannak olyan podcast beszélgetéseink a Nyugaton, amikor átérezzük az Aha! - élményt. Aha, szóval ez így működik! Ezért készítettünk most egy írásos változatot is abból a podcastból, amelyet Józing Antal kollégánk készített Ligeti Miklóssal a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával.

A téma a magyar korrupció és az, hogyan szalasztott el egy újabb nagy esélyt a felzárkózásra Magyarország.

Az ismerőseim között sokan azt gondolják, hogy Nyugat-Magyarország jóval kevesebb uniós fejlesztési pénzhez jut, mint Kelet-Magyarország. Nem csak most, hanem évtizedek óta. Ám szerintünk akármennyi pénzt is ölnek bele a területi kiegyenlítésbe, a gazdasági mutatókban ez nem látszik. Lehet, hogy e pénzek egy része nem úgy hasznosult, ahogy kellene?

Azt biztos, hogy nagyon keveset tudunk erről. Persze az ilyen korrupciós ügyeknek részben az is a lényege, hogy ne tudjunk róla.

Magyarország 1989-90-ben hatalmas történelmi esélyt kapott. Megnyílt a lehetősége, hogy az évszázadok óta várva-várt nyugati integráció, felzárkózás megtörténjék. Ezúttal ennek volt finanszírozója is, hiszen az Unió komoly pénzeket ölt abba, hogy a volt szovjet blokk országai fölzárkózhassanak. Ám Magyarország ezt az esélyét, mint oly sokszor korábban a történelem során, eljátszotta.

Gigászi mennyiségű pénz érkezett Magyarországra az elmúlt 10-15 évben, haszontalanul. Azt nem állíthatjuk, hogy azért, mert mindet ellopták volna - és valószínű, hogy a zömét nem is lopták el - hanem egyszerűen szétporladt. Rosszul meghatározott célok mentén, haszontalanul költötték el.

Például ma már senki nem gondolhatja komolyan azt, hogy a vállalkozásoknak direktben adott vissza nem térítendő támogatás komoly versenyképességet-, termelékenységet növelő hatással bírna.

Okkal gondoljuk azt, hogy ha valamely fejlesztést, vagy beruházást a piac nem tesz lehetővé, mert az piaci alapon meg nem térülő mértékű pénzt igényelne, akkor azt ingyen pénzből sem érdemes létrehozni. Mert ha mondjuk kilátót építenek egy falusi halastóhoz, attól nem fognak oda többen kirándulni.

Igaz, hogy rövid távon pörgetik a foglalkoztatást és az adóbevételt, mert azt a kilátót mégis csak meg kell építeni, a követ hozzá meg kell venni... Tehát rövid távon minden szép és jó, hosszú távon azonban ez a beruházás haszontalan.

Aztán, hogy a nettó ellopás mekkora hányadot tesz ki ebből az elporladásból, azt nem tudjuk. Ám az, hogy a pénzek útját szándékosan rosszul tervezték meg, az biztos.

Ezt a magyar kormányok, amióta csak az uniós pénzekhez hozzáférünk, folyamatosan rosszul csinálják. Ebben a legnagyobb felelősség a 2010 óta hatalmon lévő második, harmadik, negyedik Orbán-kormányt terheli, hiszen a fejleszt6ési pénzeknek a messze-messze túlnyomó többsége 2010 után érkezett.

A korrupció az egyik oka annak, hogy elvesztegetett évtizedeket zárunk az ország történetében.

Azt látom, ha írunk egy cikket arról, hogy egy állami beruházásnál melyik cég nyerte meg az építést, az olvasói reakciók zöme arról szól, hogy nyilván valamiféle mutyi történt. Holott nem tudjuk, hogy valóban az történt-e. Úgy kezelik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy az uniós pénzeknek, vagy a fejlesztési forrásoknak az elosztásához hozzátartozik a korrupció. Az emberek kettős tudatban vannak, egyrészt megbélyegeznek szinte mindent, amihez köze van az uniós forrásoknak, a fejlesztési pénzeknek. Másrészt pedig olyan, mint ha természetesnek vennék, hogy ez így volt, így van és így is lesz.

A korrupció Magyarországon nagyon régi hagyomány, mint ahogy egyébként a legtöbb társadalomban is az. A hatalom felelőssége éppen az, hogy ezt megpróbálja fékezni.

Magyarországon ez nagyon régóta nem így van. A 2010 előtti kormányok sem voltak sikeresek ebben. Sőt, a túlárazás bőven 2010 előttről származó hagyományként a mai napig jelentős mértékben meghatározza az uniós és állami támogatások pazarló felhasználását.

Egy régebbi kutatásunkkal mutattuk ki, minél több támogatást lehet ingyen lehívni egy beruházásnál, annál nagyobb az esélye annak, hogy jelentős mértékben túlszámláznak.

A kilencvenes években a túlárazás még nem feltétlenül lopásként jelent meg. Csak mondjuk, ha az állam éppen ivóvízhálózat-fejlesztést támogatott, de a településnek sokkal nagyobb szüksége lett volna az iskola tetejének felújítására, vagy a temető kerítésének a kijavítására, akkor jobb híján azt tudták csinálni, hogy a 100 forintba kerülő ivóvízhálózat-fejlesztésre pályáztak 300 forintra. A 100-ból megcsinálták az ivóvízhálózatot és a maradékból felújították az iskola tetejét és megjavították a temető kerítését.

Ez a modell mindig jelen volt a közpénzből finanszírozott beruházásokban, és sikerült átszármaztatni az európai uniósokra is.

Magyarországon nagyon régóta hiányzik a polgárok bizalma az államhatalomban. A Transparency International Magyarország saját, illetve az Európai Bizottság eurobarométer által végzett kutatásai is egyaránt azt igazolják, hogy hazánkban az uniós országokkal összehasonlítva a legrosszabbak közé tartozik a korrupciós toleranciaindex.

Ez azt mutatja meg, hogy az emberek hány százaléka gondolja úgy, hogy a korrupció elfogadhatatlan. Magyarországon százból kevesebb, mint harmincan... Tehát a többség a korrupciót beárazta és akolmeleg gyakorlatként fogadja el. Nem ért vele egyet, de leküzdhetetlen múltnak és velünk élő sajátosságnak tekinti. /p]

Ligeti Miklós
Transparency International Magyaroszág

Beszélgetésünk elején említetted, hogy vannak olyan területek - például a rendőrség - ahol az állam hatékony volt a korrupció megszüntetésében. Ez azt jelenti, hogy ha akarná, akkor beavatkozhatna máshol is? Tehetetlenség, vagy szándékos, ami történik?

Részben tehetetlenség részben szándékosság. A hálapénz esete mutatja, hogy ha akar, akkor a korrupció ellen nagyon gyorsan és hatékonyan tud fellépni az állam.

Az állam megértette, hogy a hálapénz nem elsősorban büntetőjogi kérdés, hanem ez az egészségügyi ágazat finanszírozásának és felépítésének problémája. Ahogyan a rendőrségi utcai korrupció sem büntetőjogi, vagy fegyelmi kérdés volt kizárólag, hanem képzés, oktatás, nevelés, jó minőségű személyzeti politika, jobb anyagból lévő rendőrállomány létrehozása. Ez mind együtt kellett ahhoz, hogy korrupciós szempontból generációváltás menjen végbe a rendőrségben, nem most, hanem az elmúlt 2 évtizedben.

A magyar államhatalom hagyományosan soha nem működött különösebben jól. Különböző korokra vonatkozó aforizmák, metaforikus megfogalmazások egyaránt azt mondták, mutatták, hogy Magyarországon a slamposság tette mindig elviselhetővé az életet...

Itt soha egyetlen rendszer sem volt kimondottan kemény és nem volt kimondottan hatékony. És ebből a slampos tehetetlenségből fakad az, hogy az állam nagyon szelektíven lép fel a korrupció bizonyos formái ellen, miközben tény, hogy 2010 után a slamposságnak számos formáját levetkőzte az állam - nemcsak a korrupció elleni fellépésre gondolok.

Ahol odadörrent - nem csak az útdíj rendszer, az elektronikus online számlázási rendszer, és ezáltal az adóbevételek növelése, a hálapénz vagy a rendőri korrupció visszafogására gondolok, hanem bizonyos lakossági szolgáltatásokra.

Gondoljunk bele, ha valaki 10 vagy 15 évvel ezelőtt olyan peches volt, hogy elveszítette a tárcáját benne ötféle igazolvánnyal meg mindenféle bankkártyákkal, tulajdonképpen 1 hét szabadságot kellett kivennie, hogy lejárja a hivatalokat, az adóhatósághoz lakcímkártyát, személyit, forgalmit, jogsit kellett vinni. Ma az ilyen nyilvántartásokhoz kapcsolódó ügyintézés egyablakos, gyors, könnyed.

vagy mondjuk az egészségügyi korrupciótól és az egészségügy hatékonyságától nem teljesen függetlenül az elektronikus receptek kérdése. Ez ellen korábban kézzel-lábbal tiltakoztak.

Mi az, hogy csak betelefonál, vagy e-mailt küld a páciens és megkapja a receptet? Ahhoz kell kontaktus, az orvosnak látnia kell a beteget. Miért kellene látni ahhoz, hogy a szokásos receptet kell felírni? Nem kell hozzá.

Így eltűnik egy korrupciós faktor, csökken az orvosok terhelése, az erdőket sem vágják ki a fölösleges papírnyomtatás miatt - és működik az online recept kezelés.

Tehát az állam a saját hatékonyságát és az állam által nyújtott, vagy biztosított szolgáltatások minőségét folyamatosan képes javítani, hogyha akarja.

El tudod képzelni azt, hogy az állam, ami ezek szerint hogyha akar, azért tud, nekiáll és valamilyen okból kifolyólag a közberuházások körüli feltételezett korrupciókat visszaszorítja. Most nem biztos, hogy holnap vagy holnapután, de belátható időn belül?

Egyelőre inkább központosítani akarja. Magyarországon az önkormányzati szektor, a megyék, települések hagyományosan nagy jelentőséggel és nagy befolyással rendelkeztek.

Több lépésben a központi államhatalom ledarálta az önkormányzatokat. Először az adósság megváltással, vagyis kifizette az önkormányzati cehhet. Majd az önkormányzati finanszírozás és az önkormányzati hatáskörök teljes átalakításával gyakorlatilag felszámolta az önkormányzati autonómiát.

Ma nincs az önkormányzatoknak oktatási hatásköre. A köznevelésből kizárólag a bölcsőde és az óvoda maradt meg nekik. Minimális az egészségügyi felelősségük, a kórházak mellett most már a járóbeteg szakellátó intézményeket is megvonták tőlük, és a háziorvosokat is el fogják veszíteni a jövőben. Tehát az önkormányzatoknak a temetőgondozáson, a bölcsődén és az óvodán kívül alig maradt valami a kezében.

Ehhez mérten a finanszírozásuk is teljesen átalakult. 2010 után újra létrejött Magyarországon a járási rendszer, amit egyébként még a nyolcvanas években számoltak föl. A járásoknak részben az is a funkciója, hogy a központi államhatalom úgymond bekopog, benéz a megyékbe, hogy mégis mi történik ott a megyeszékhelyen kívül, alatt?

Ebből nem az következik, hogy tisztább lesz a közberuházások rendszere, hanem, hogy minden feladatot, minden pénzt, minden funkciót elhúz magához az állam.

A központosítás egy létező államszervezési megoldás, a hatékonysága korlátozott. Ma inkább az ellentétes, a decentralizáló megoldások a divatosak, hogy menjen le a hatáskör és a pénz arra a szintre, ahol a döntést meghozzák, közel az emberhez, közel a helyszínhez, közel a polgárhoz.

Magyarország más utat jár. Egyféle finanszírozási modellt preferál, ebből következően egyféle korrupciós modellt is próbál kialakítani. Jó korrupció az a hatalom számára, amit a hatalom csinál, vagy ha a hatalom hasznot húz belőle. Az a korrupció, ami az önkormányzatnál meg a megyénél történhet, az rossz korrupció, az ellen fel kell lépni.

Ne felejtsük el, hogy még mindig formailag az önkormányzatok a legnagyobb összegben közbeszerzést kiíró ajánlattevők Magyarországon. Tehát bármennyire is elveszik a hatásköröket és a pénzeket az önkormányzatoktól, még mindig nagyon fontos szereplői a közbeszerzési és ezáltal a közpénz területnek.

Mindenesetre 15 év tapasztalattal a hátunk mögött nem látjuk azt, hogy a hatalom a korrupció megfékezésére és a hatalomgyakorlás minőségének a konszolidálására törekedne.

Úgy látod, hogy az a folyamat történik jelenleg, hogy a korrupció bizonyos formáját visszaszorították, bizonyos formáit, vagy legalábbis a korrupció lehetőségét központosítják? Akkor gyakorlatilag egy nagy központi, döntéshozói valami fogja majd eldönteni azt, hogy hogyan és miként zajlanak a közberuházások és az egyéb, korrupcióra lehetőséget adó helyzetek? Az önkormányzatok pedig gyakorlatilag kiszorulnak abból a körből, ahol közpénzeket osztanak el?

A 2010-óta hatalmon lévő garnitúra nem szereti az autonómiát. Nem szereti a szakmai autonómiákat, legyen az mondjuk a bíróságok a bírók szakmai autonómiája, vagy a gazdasági kamarák autonómiája, és nem szereti a területhez, igazgatáshoz kötöttet, mint ami az önkormányzatiság.

Nem szeretik az állampolgári autonómiát sem. Központosítják az önkormányzati pénzeket, a tanácsköröket államosítják, az ország nagy részét a gazdasági függőségbe próbálja szorítani.

Ma már vannak a gazdaságnak olyan ágazatai, például az építőipar egyes szektoraiban, a távközlésben, a bankszektorban, ahol meghatározó szereplővé váltak az államhoz kötődő, vagy az állam által tulajdonolt szereplők, az oligarchikus gazdasági szereplők, vagy néhány kiemelt partner, mint amilyen a távközlésben mostanában fejlődik, vagy a bankszektorban éppen most jön létre Magyar Bankholding néven.

Ha innen közelítünk, akkor a korrupciót is úgy kell felfognunk, mint a hatalom akaratával szembehelyezkedő módosítást, és ez most borzasztóan akadémikusnak fog hatni, de végül is a korrupció formailag minden országban, így Magyarországon is tiltott.

Aki túláraz egy beruházást, vagy kivesz a TAO pénzből egy kicsit zsebbe, vagy hálapénzt fizet, vagy le akarja fizetni a rendőrt, vagy engedély megszerzéséért a jegyzőt, vagy a hatóságot, az mind-mind törvénysértést adott esetben bűncselekményt követ el.

Kérdés, hogy az állam ezek közül mit tolerál, és mit hajlandó üldözni. A kis korrupcióval szembeni fellépés - legyen az rendőri korrupció, hálapénz vagy számlaadás elmulasztása - éppen az autonómiát, a hatalommal való szembeszegülést teszi lehetetlenné. Ezt a fajta önmozgást a hatalom nem tolerálja. Miközben a hatalom képviselői számára kedvező, annak hasznát hajtó korrupciós formákkal szemben nem hajlandók fellépni.

Ha a jogállam halálát akarjuk definiálni, akkor önmagában ez az. Ez a legveszélyesebb a jogállamra. Nem az, hogy kiket neveznek ki alkotmánybírónak, hogy hogyan befolyásolják a bíróság működését - ezek "csak" mérgező hatásúak. Ám jogállamiság funkciója roppan össze abban a pillanatban, hogyha azonos magatartásokra eltérő választ adnak. Hogyha az én korrupcióm büntetendő, a haver, meg más korrupciója pedig bocsánatos. A hatalom korrupciója az jó korrupció, sőt az nemzetstratégia, miközben az ellenzéknek, vagy a polgármesternek, vagy a hatalom számára közömbös szereplőnek a korrupciója meg üldözendő.

Említetted az állam központosításra való törekvését. A Vodafone tulajdonosváltásának van-e köze a beszélgetésünk témájához?

Ez az ügylet is mutatja, hogy pontosan mi is az, ami Magyarországon zajlik - és azzal az összefüggéssel most nem is akarok foglalkozni, hogy miközben éppen készül tönkremenni a gazdaság jelentős része, és komoly megélhetési kihívások várnak az emberekre, az állam több mint hétszáz milliárd forintot meghaladó értékben költ egy vállaltra.

Fontos leszögezni, hogy a Vodafone magyarországi cégének az állami, illetve haveri felvásárlása nem valósulhatna meg a befektető közreműködés nélkül. Ez is mutatja, hogy a korrupció nem úgy működik Magyarországon sem, hogy van egy gonosz, korrupt és félrenéző állam, és van egy hótiszta gazdaság.

Valójában Magyarországon a gazdasági szereplők elfogadták azt, hogy ilyen a korrupciós környezet. Ez árfelhajtó tényező, ettől drágább a magyar gazdaság. A korrupció árát valakinek ki kell fizetni, és ebben sajnos a cégek sem tiszták.

Az Orbán-rendszer 2010 óta nem árul zsákbamacskát ilyen téren. Nem csinált abból titkot, hogy bizonyos szektorokban növelni akarja a nemzeti tulajdonát. Most hogy mi a nemzeti, meg mi a tulajdon? Ez persze elég maszlagos, hiszen valójában nem nemzetről és nem tulajdonosi rétegről van szó, hanem haveroknak, nem teljesen azonosítható végső haszonhúzóknak az állami pénzekkel történő helyzetbe hozásáról.

Attól nem lesz jobb a magyar gazdaságnak, hogy a távközlésben a haszon, vagy az építőiparban a nyereségek a miniszterelnök baráti köréhez csapódnak le, hanem mondjuk egy osztrák, angol, vagy egy német befektetőnél.

A magyar embereknek teljesen közömbös, hogy az autópályát magyar, vagy osztrák, vagy francia befektetők zsebét gazdagító cég építi.

Ehhez képest azt látjuk, hogy az energiaszektorban, az építőiparban a pénzügyi-banki szektorban és immár a távközlés területén is állami segédlettel és nagyon komoly összegű állami pénzek befektetésével hoznak létre valamiféle nemzetinek mondott, haveri gazdasági óriást.

A Vodafone-t megvásárló cég, a 4iG már korábban az Antenna Hungáriával sikeresen egyesült, és ott is trükkösen sikerült elkerülni átláthatósági versenyeztetési követelményeket, miközben az Antenna Hungária szép lassan átcsúszik a 4iG-hoz.

Állami segédlettel, sok százmilliárd forint közpénz bevetésével létrehoznak egy olyan cégmonstrumot, amely a mobil távközlésben, a földi sugárzású televízió továbbításban, illetve valószínűleg hosszú távon a hagyományos vonalas-vezetékes távközlésben is komoly szereplővé tud válni. Az állam a hatalmas pénzbefektetése ellenére kisebbségi tulajdonos, így akár már rövid távon is ki tudják pöckölni a cégből. Vagyis a haveri alapon Mészáros Lőrinchez, vagy az ő csoportjához köthető figurák bele tudnak tenyerelni most már nem csak a bankszektorba, hanem a távközlési szektorba is.

A mi pénzünkön, de a megkérdezésük nélkül államkapitalista modellt építenek ki. Bizonyos szektorokban és gazdasági területeken Magyarország nagy, öles lépésekkel halad vissza a Kádár-korszak irányába. Akkor volt ilyen mértékű az állam meghatározó szerepvállalása a gazdaságban.

A podcast itt teljes egészében visszanézhető.
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Podcast