Az I. világháború idején a történelmi Magyarország területén – szinte kivétel nélkül az ország nyugati részén – számos hadifogolytábor működött, így Csóton (szülőfalumban) Ostffyasszonyfán, Zalaegerszegen, Kenyérmezőn, Hajmáskéren, Városszalónakon, Lékán, Sopronnyéken, Boldogasszony és Nezsider településeken és további három a Csallóközben, Somorján, Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren.
Az általam ismert hadifogolytáborok parancsnokai többnyire ezredes rendfokozatban szolgáltak, de helyetteseik is magas rendfokozatú főtisztek voltak, köztük Kozurik Károly parancsnokhelyettes is, akiről most katonai pályájának rövid bemutatásával megemlékezem.
2014 nyarán a csóti köztemetőben Csóthi Géza – a múlt század elején Csóton „pásztorkodó” szeretett plébánosunk (később murakeresztúri apát plébános, pápai titkos kamarás) – síremlékétől távozóban egy nagyon szerény, a földből alig kiálló, kettős kereszttel jelölt fejfára lettem figyelmes, amelynek apró ónozott névtábláján a „Kozurik Károly ezredes 1848-1917” felirat volt nagy nehezen kibetűzhető.
A fejfa nagyon hasonlított a községünk határában 1914-től 1923-ig működő hadifogoly- és leszerelő tábor Kakukk-hegyen létesített sírkertjében magyar hősök sírhelyein látható sírjelekhez (fejfákhoz), ezért szinte bizonyos voltam abban, hogy Kozurik Károly ezredesnek magasabb beosztású vezetőként kapcsolata volt az 1918 végéig hadifoglyok őrzésére szolgáló táborral.
Csót tábor történetéről 2010-ben egy könyvet is írtam, amelynek alapkutatása során – eléggé meg nem hálálható – segítséget kaptam dr. Holló József altábornagy Úrtól, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum akkori főigazgatójától és munkatársaitól. A könyv megírását jelentősen nehezítette, hogy a levéltári dokumentumok jelentős része a tábor felszámolását követő időszakban ismeretlen körülmények között eltűnt, vagy azokat megsemmisítették. Könyvem megírása során sem a kutatott levéltári anyagban, sem az általam addig ismert tanulmányokban nem találkoztam Kozurik Károly ezredes nevével (sőt a táborparancsnok Krämer Antal ezredes neve is mindössze két átiratban szerepelt).
Mint korábban, ezúttal is dr. Holló József altábornagy Úr segített, akinek „közbenjárásával” (a bécsi Kriegsarchivból) sikerült beszerezni Kozurik Károly „Minősítési lap”-ját, amelyet 1902-ig vezettek. A Minősítési lap és további kutatás alapján ezredes úr katonai életpályája röviden az alábbiakban foglalható össze.
Kozurik Károly egy csehországi (morvaországi) községben Hentschelsdorfban született 1848. július 9-én.
Katonai pályafutását 1872. június 16-án kezdte. 1874 januárjában hadnagy rendfokozatba nevezték ki a cs. kir. 8. dragonyosezredbe, egyidejűleg áthelyezték a cs. kir. 9. dragonyosezredbe. 1878 januárjában főhadnaggyá léptették elő, 1887 januárjában II. osztályú, 1890 januárjában I. osztályú lovaskapitány (I. o. százados). 1894 januárjától a cs. és kir. königgrätzi 1. vonatezredben (mai megfelelője: logisztikai vagy hadtápezred), 1896 októberétől a cs. és kir. temesvári 2. vonatezredben szolgált, mindkét helyen vonatosztály-parancsnoki (zászlóaljparancsnoki) beosztásban.
1899. január 11. napjától őrnagy. Nyugállományba helyezését megelőzően még a cs. kir. grazi közös 7. gyalogezredben, vagy a cs. kir. osztrák 3. területi gyalogezredben (esetleg mindkettőben) szolgálhatott.
A Személyügyi Közlöny (PVBL 1902/4. szám 30. oldal), valamint az ún. Pensionsbuch adatai szerint 1902 januárjában őrnagy rendfokozatban helyezték nyugállományba.
1912 májusában nyugállományú alezredessé léptették elő. Ekkor választott (állandó) lakóhelye Bécs volt. Előléptetését követően a Cigale városában lévő tiszti betegotthon parancsnoka lett, 1914-ben pedig már Grazban élt.
A Nagy Háború kitörésekor számos nyugállományú tábornok, tiszt és altiszt jelentkezett önként szolgálatra, akiket a háború tartamára aktiváltak. A továbbszolgálatra jelentkezők egy részét koruk és egészségi állapotuk figyelembe vétele alapján nem frontszolgálatra, hanem hátországi szolgálatra osztották be, közülük többen hadifogolytáborokban végzendő tevékenységre kaptak megbízást.
Ez utóbbiak közé tartozott Kozurik Károly alezredes is, akit 1915 júliusában a háború tartamára aktiváltak és a csóti hadifogolytábor parancsnokhelyettesévé nevezték ki, amelyben vélhetően szerepet játszott az is, hogy a magyar nyelvet beszélte, állandó lakóhelye (Bécs) pedig közel volt Nyugat-Dunántúlhoz.
Kozurik ezredes – a Veszprémi Érseki- és Főkáptalani Levéltárban irattárazott csóti „Halálozási anyakönyv” 18. számú bejegyzése szerint – 1917. május 9-én tüdőgyulladásban halt meg a fogolytáborban és május 11-én temették el a csóti köztemetőben, ahol Stozemerki László tábori lelkész búcsúztatta.
Nem tudni, hogy az ezredes holttestét miért nem Csót tábor Kakukk-hegyen lévő sírkertjében, vagy miért nem állandó lakóhelyén Bécsben (esetleg Grazban) temették el. Tény ugyanakkor, hogy Kozurik Károly ezredes neve a grazi belvárosban lévő római katolikus dóm falán elhelyezett emléktáblán – sokak közt – a hősi halottak névsorában „KOZURIK KARL OBST.” megjelöléssel szerepel.
Az áttanulmányozott iratok közt nem találtam utalást arra, hogy Kozurik Károlyt még szolgálati ideje alatt, vagy már halálát követően léptették elő ezredesi rendfokozatba. Csupán vélelmezem, hogy erre halálát követően került sor.
Magyarországon több mint 100 éven keresztül – a csóti köztemetőben – mindössze a korábban már említett, a földből alig kiemelkedő „elárvult” fejfa őrizte ezredes Úr emlékét.
Csót tábor működésének megkezdése centenáriuma kapcsán egy Veszprém megyei napilapban emlékeztem meg a szülőfalum köztemetőjében eltemetett „grazi hős”-ről és sürgettem, hogy Kozurik Károly ezredes emléke előtt a Nagy Háború hőseit megillető síremlék kialakításával mi is tisztelegjünk.
A cikk megjelenését követően aztán virágcsokrok jelentek meg ezredes Úr még mindig rendezetlen sírhelyén, 2019-ben pedig – Csót tábor hadisírkertjének felújításával egyidejűleg – a teljes sírhely (sírkerettel) kialakításra került, közepét pedig egy örökzöld gömbtuja díszíti.
Amint arra korábban már utaltam, ezredes Úr fejfájára 2014-ben véletlenül találtam rá a csóti köztemetőben, miképpen ugyanitt 2016-ban Kiss Sándor főhadnagy, Csót táborban elhunyt magyar katonatiszt borostyánnal már teljesen benőtt, azóta ugyancsak felújított sírhelyére is.
Ez a kis visszatekintés ugyan alapvetően Kozurik Károly ezredes Úr katonai életútját próbálta meg bemutatni, azonban ma, amikor ismét háború dúl közvetlen szomszédságunkban és a világ számos más térségében – melyekben katonák és civilek tízezrei (köztük gyermekek) halnak meg értelmetlenül és érthetetlen okból –, ez az írás legyen egyben megemlékezés is minden háború áldozataira.
Tisztelet a hősöknek!
Dr. Dely Ferenc
nyug. főügyészségi ügyész
Szombathely
