A közvélemény-kutatásokkal kapcsolatos régi kérdés, hogy miért vannak néha komoly eltérések az egyes intézetek által mért adatok szerint. Vannak, akik szerint egyértelmű ezek pártkötődése, így nem véletlen, hogy saját favoritjukat magasabbra mérik, mint a többiek. Persze, ebben is lehet valami, de az is belejátszik a torzításokba, hogy a kutatók egymásétól eltérő adatbázisokkal dolgoznak.
A tendencia a fontos
A kutatások nagyobb részében ezer főt kérdez meg egy intézet, és ebből vonja le a következtetéseket. A statisztikai számítások és a tapasztalatok alapján ezerfős minta eseten 3,4 százalékos a hibahatár, vagyis ekkora lehet maximálisan az eltérés attól, ha a teljes népességet megkérdeznék.
Könnyen lehet, hogy az egyes intézetek állandó adatbázissal dolgoznak, vagyis bizonyos idő eltelte után nagyjából ugyanazokat az embereket kérdezik meg, mint korábban. Ezt a módszer egyébként fókuszcsoportos kutatásnak hívják, és az ilyen eredmények értékelésekor nem is a ténylegesen mért adatok az érdekesek, hanem a trendek, a folyamatok, a változások.
Ezért is érdekes a Nézőpont Intézet legújabb elemzése, amit a kozvelemenykutatok.hu oldalon publikáltak. Öt intézet (Ipsos, Medián, Nézőpont, Századvég, Tárki) júliusban mért adatait összesítették, ami az előző hónapokhoz képest nem hoz nagyobb eltéréseket. Számunkra ez most annyira nem is lényeges, de a főbb adatoknak azért utánanéztünk.
Minden a régi
Az intézetek tulajdonképpen két komolyabb változást mutattak ki. Az Ipsos mérte a Jobbik népszerűségének erőteljesebb növekedését, de a radikálisok így is elmaradnak néhány hónappal korábbi szintjüktől. A másik, hogy a Nézőpont 4 százalékpontos emelkedést mutatott ki a Bajnai-féle Együtt-PM szövetségnek, ők 10 százalékra mérték az új pártot, miközben három intézetnél is 4 százalékon állnak.
A nagyobbak népszerűsége egy hónap alatt nem sokat változott, a teljes lakosság körében a Fidesz-KDNP 25-30 százalékon van, az MSZP 11-14 százalékon, a Jobbik 7-11, az Együtt-PM 4-10 százalékon, az LMP 2-4 százalékon áll. Az elmúlt két hónap változásainak többsége az említett hibahatáron belül van.
De ennél érdekesebb, ha megnézzük a hosszú távú trendeket, ezek ugyanis – mint fentebb jeleztük – ha nem is pontos adatokkal, de a folyamatok irányával megmutatják, hová változik a magyar pártrendszer. Mindehhez a Nézőpont Intézet által készített grafikonokat használjuk fel.
Kis mozgás, kis változás
A kormánypártoknál (1. ábra) a 2010. májusi választásoktól egészen 2012 elejéig folyamatos csökkenés látszik, azóta szinte ugyanazon a szinten állnak, az idei nyár elején mintha tovább stabilizálódott volna a helyzetük. Az egyes intézetek adatai közötti eltérések okait fentebb elemeztük, de a folyamat mindegyiknél világosan látszik.
Az MSZP-nél (2. ábra) ilyen nagyságrendű változás nem mutatható ki. Lassú növekedés látszik, ami akár a hibahatáron belül is lehet, de a tendencia világos. És az is, hogy a kormánypártok népszerűségvesztéséből az MSZP nem profitál.
A Jobbik (3. ábra) kezdeti 8-9 százalékos stabilitása után eléggé szórt adatokat mértek az intézetek, folyamatos, de lassú növekedéssel, gyakori visszaeséssel. Az utóbbi három hónapban azonban stabilabb lett a helyzetük, és határozott növekedés látszik.
Állandósság, állandósság
Az LMP (4. ábra) egészen a tavalyi belső viták, majd párthasadások időszakáig fixen őrizte a 4-6 százalékos népszerűséget. Az állandósság most is megvan, de a népszerűségük 2 százalék körüli értékre esett vissza.
Az Együtt-PM pártot (5. ábra) – nyilvánvaló okokból – csak tavaly október óta mérik. 6 százalék körül (kivéve a Medián 14 százalékát) kezdtek, ezt azóta is tartják, a hullámzás a hibahatáron belül van. Most júliusra azonban ez az érték 5 százalékra csökkent.
Az utolsó grafikon (6. ábra) azokat mutatja, akik pártpreferenciáit nem ismerjük. Köztük vannak az ún. rejtőzködők (szavaz, de nem mondja meg, kire), a bizonytalanok (nem tudja, hogy szavaz-e, és azt sem, hogy ha igen, akkor kire), a biztosan nem szavazók. És azok is, akik a fenti pártokon kívül másokat támogatnának.
Vége a duzzogásnak
A grafikonból világosan látszik, hogy az ő arányuk egészen 2012 elejéig fokozatosan bővült. Könnyű megfejteni, hogy a Fidesztől elpártolt szavazók itt kötöttek ki, hiszen nem jelentek meg az ellenzéki pártoknál. 2012 nyarától aztán lassan csökken a bizonytalanok aránya, úgy vélem, két okból. Egyrészt ők állították meg a kormánypártok erodálódását, vagyis kétévnyi duzzogás után visszataláltak a Fideszhez.
Igaz, messze nem annyian, mint ahányan otthagyták őket. A másik, hogy új pártok jelentek meg, és ők is mozgósítottak jó néhány bizonytalant. De nagyon úgy tűnik, hogy a rejtőzködő szavazók, nem mennek át a másik oldalra. Vagy kedvencükre szavaznak, vagy senkire. Még egyszer nem lesz akkora mozgás a két oldal között, mint 2010-ben volt.
