A szombathelyi Bloomsday 
„Bloomsdayre fel!” – Harmincadik alkalommal tér vissza a kulturális minifesztivál Szombathelyre 2023. June 06. 13:39 nemcsak azért jó, mert a város néhány nap erejéig felfedi a rejtett, ha úgy tetszik alternatív arcát, de azért is, mert ilyenkor különleges művészi táplálékokhoz juthatunk, ha résen vagyunk.
Ilyen különleges művészi tápláléknak ígérkezik az Irokéz Galéria június 16-án nyíló kiállítása, ahol Tót Endre '80-as évekbeli eltitkolt festményeit mutatja be „A hiányzó láncszem” címmel.
A megnyitón itt lesz a művész is.Az alábbi szöveget és kisvideókat az Irokéz Galériától kaptuk, és érdemes tájékozódni belőlük, mert kerekebbé teszik a befogadói élményt.
Tót Endre és az eltitkolt képek
Tót Endre (sz. 1937, Sümeg, Magyarország) a magyar konceptuális művészet kiemelkedő alakja 2009-ben kapott Kossuth-díjat „a magyar művészet megújításában vállalt szerepéért és egyetemes jelentőségű életművéért”. Akkor már több mint négy évtizede Németországban élt, korábbi, itthoni pályája pedig tele volt váratlan és rejtélyes fordulatokkal, amelyek azóta sem engedték el a kezét.
Tót informel festőként indult, majd az 1970-es években egyaránt a hazai és nemzetközi konceptuális művészet elismertté vált alkotójaként 1980-ban költözött Kölnbe a nyugat-berlini DAAD ösztöndíjának lejárta után. Az emigrációt választó Tót abban az időszakban telepedett le a Rajna menti városban, amikor a festészet újrafelfedezésének jegyében rendezett kiállításoktól voltak hangosak az európai és észak-amerikai kiállítóhelyek. Ilyen volt 1980-ban a Velencei Biennálé nyitott kiállítása, az Aperto, 1981-ben a londoni A New Spirit in Painting, 1982-ben a documenta és a berlini Zeitgeist, amelyek mind a konceptuális, elanyagtalanított művészet évtizede után tapasztalható „képéhség”-ről tanúskodtak. Ebben az időszakban Köln a neoexpresszionista festészet egyik legfontosabb, a fiatal művészekből álló és nemzetközi szinten is nagy hatású Mülheimer Freiheit csoport által fémjelzett központjává vált.
Tót Endre mind ez idáig úgy nyilatkozott első, a NSZK-ban töltött éveiről, hogy ugyan testközelből élte meg az újfestészet 80-as évek elején bekövetkezett robbanását, de mégis kívül maradt rajta. Nyugat-berlini időszakából ismerte a német neoexpresszionizmus első hullámának hozzá nemzedéki szempontból közel álló alkotói közül Karl Horst Hödickét, Kölnben élve pedig tanúként követte az ő nyomukban járó fiatalabb művészek, az „Új Vadak” munkásságát. Kívülállósága a konceptuális korszakát megelőző, hatvanas évekbeli festői pályája, festői múltja miatt inkább távolságtartó nyitottságot jelentett. Későbbi festményei, melyek közül a konceptuális munkájának a szellemében készített Távollévő képei jól ismertek, de a Layout sorozata „elfelejtődött”, s ez is az elmúlt években került az életmű fókuszába.
Ugyanakkor ezek mellett a 80-as évektől őt is magával ragadta a neoexpresszív festésmód, de titokban tartotta ezeket a műveket, ugyanis úgy vélte, ezzel az újvad festészettel elárulná a konceptuális Tót Endrét. A tavaly nyáron a budapesti acb Galéria Warum male ich? címet viselő kiállítása után most Szombathelyen látható kiállításon 1982 és 1985 között készült festményeiből látható válogatás – amelyekhez egyetlen kétoldalas festmény tanúsága szerint még 1986-ban is készített kapcsolódó alkotást – majdnem negyven éven át feküdtek összetekerve a művész kölni pincéjében. A 103 darab ̶ egy vászonkép kivételével papírra, sőt, gyakran annak mindkét oldalára készült ̶ festmény és a velük egy időben született több száz rajz, pecsétmunka 2021-ben került Budapestre.
Az Irokéz Galéria ebből a dinamikus gesztusokkal létrehozott, a 80-as évek vad festészetének hatását magán viselő, művészettörténeti különlegességnek számító sorozatból mutat be néhányat, mely a festő Tót Endrét helyezi a középpontba. Azt az alkotót, akinek a fogalmi művészettel összeforrt pályáján is meghatározóak maradtak a festészet elméleti és gyakorlati kérdései, sőt az azokkal való küzdelem, ahogy azt a hetvenes évek elején a Meg nem festett képeim vagy Night Visit to the National Gallery című művészkönyvei, majd a Távollévő képek, a Blackout képek, illetve a 2019-ben szintén az acb Galéria által újrafelfedezett Layout képek is tanúsítják. Tót gesztusalapú korai művei a nagyfokú festőiség, az absztrakt expresszionizmus, az informel, a kalligráfia jegyében születtek, majd a hatvanas évek végén és az évtized fordulóján a tárgyilagos, sokszor pop artos hard-edge-en, minimalista alkotásokon keresztül vezetett útja a vászon kiüresítéséhez, a médiummal való szakításhoz, egyúttal a konceptuális művészethez. A „Zéró” és „Semmi” konceptjei mail art művekben, utcai demonstrációkon, fotóperformanszokon, gépeléseken, pecsételéseken, ofszet munkákon és művészkönyvekben jelentek meg, nem ritkán festészeti referenciákon keresztül.
A titokban született, frissen felfedezett művek leginkább Tót Endre korai, expresszív alkotásaival mutatnak rokonságot. Némely darabok napra pontos datálása pedig a hatvanas évek közepén jegyzetszerű, könnyed kalligrafikus rajzaihoz, az Angyalföldi Naplórajzokhoz kapcsolja ezeket a szintén a bezártság, a múló napok és a személyességből fakadó titokzatosság krónikájaként felfogható festményeket. A Warum male ich? ciklus műveiben meghatározóak a mozdulatok, előtérbe helyeződnek az ábrázolt figurák közti kapcsolatok: a képek összhatása egyszerre drámai és ironikus, alkalmanként karikatúraszerű, de a képek mindenképpen a „forró”, gesztusalapú festészet felszabadító, intenzív élményét sugározzák, a vegytiszta festészetét, amely lényegében mindvégig meghatározta Tót Endre alkotói pályáját.
A sorozat a 80-as évek elején az ecsetet újra kézbe vevő Tót festészettel kapcsolatos dilemmáira utal. Az évtized végére Tót aktív szereplőjévé vált a kölni művészeti életnek. Layout, Blackout, és Távollévő képei, amelyek a festészet és a konceptuális törekvések szintéziseként is olvashatók, a következő évek meghatározó műcsoportjaivá váltak. 1995-ös Műcsarnok-beli retrospektív tárlata és az 1999-es kölni Ludwig Múzeumban megrendezett Who’s Afraid of Nothing a közönség figyelmét Tót Endre kanonikus műveire irányította, amelyek a Warum male ich?-festményekkel nemcsak egy új ciklussal bővülnek, de Tót Endre alkotói pályáját, kreatív szellemiségét és művészi karakterét is új optikán keresztül engedik láttatni. Tót művészete kompatibilis a kor aktuális művészetével, legyen az informel, pop art, konceptuális, fluxus művészet. Furcsának is tűnt, hogy a 80-as évek újvad festészete kimaradt, és a 80-as évekbeli festészete a koncept munkáit idézte: az előkerült képek által meglett az életmű hiányzó láncszeme.
Az acb Galéria kiállítására készült katalógus megnyerte a Magyar Könyvtervezési díjat (2023) album, katalógus kategóriában.
Megnyitó: BLOOMSDAY 2023. június 16. (péntek), 19.00
Helyszín: Irokéz Galéria, Szombathely, Rákóczi F. u. 12. (Szombathelyi Képtár, bejárat a Rákóczi F. utca felőli vaskapun)
Megnyitja: Dr. Bordács Andrea esztéta, az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszék tanszékvezető docense, a kiállítás kurátora
Megtekinthető:
2023. június 17-től június 24-ig
2023. június 25-től július 22-ig
kedd-vasárnap: 10.00-18.00 (hétfő: szünnap)
