Kürthy Lajos, a Mohácsi TE súlylökője 2010. novemberétől edz Szombathelyen, Annus Adrián irányításával. A 26 éves atléta idén már két világversenyen szerepelt, és kijutott a londoni ötkarikás játékokra is.
Kürthy élete második olimpiájára kedden délután 14 órakor indul a budapesti Liszt Ferenc repülőtérről, 13 másik magyar atlétatársával együtt. Szobatársa a 20 km-es gyalogló, Helebrandt Máté lesz. A selejtezőben pénteken délelőtt 10 órakor, a döntőben pedig – remélhetőleg – ugyanaznap este 8 órakor szoríthatunk neki.
– Célom a 12-es döntőbe bejutni, de a minimális elvárás önmagammal szemben, hogy az eredményem hússzal kezdődjön. Mindenképpen bizakodó vagyok, hiszen jobb formában vagyok, mint tavaly. Az utóbbi edzéseken elkezdett repülni a golyó és szerencsére sérülésre sem panaszkodhatok. Ezeknek köszönhetően egy kicsit talán most nagyobb is az önbizalmam. Ma is 20,58 métert löktem. Én úgy számolok, hogy 20,10-20,20 métert kell teljesíteni a döntőhöz. Tavaly a vébén erősebb volt a mezőny, ráadásul most Londonban sokkal hűvösebb lesz az idő, várhatóan esni is fog, ami sem a forgótechnikásoknak, sem pedig a csúszással lökőknek nem kedvez. Remélem, hogy ezúttal a szerencse is mellém áll majd, és nem kell még egy évet várni arra, hogy világversenyen döntőbe jussak. Jó lenne legalább egy dobásba beletalálni a háromból.
– Az olimpia előtt közvetlenül másfél hetet Mohácson voltatok edzőtáborban. Hogy sikerült?
– Nagyon jól. Remek döntés volt, hogy ezúttal nem Tatára mentünk felkészülni. Feltöltődtem, hiszen mégis azért otthon voltam, ahol találkoztam a családommal, a barátaimmal, ez biztosan nagy lökést ad majd az olimpiára.
– Izgulsz már?
– Még nem. Majd, ha belépek a stadionba, biztosan „lefagyok” a 80 ezer embert látva, de aztán persze igyekszem hamar kikapcsolni az agyamat. Egyáltalán nem vagyok feszült, nincs bennem az a drukk, görcsösség, mint Helsinki előtt. Az én vállamat nem nyomja az esélyesség terhe, úgyhogy biztos, hogy élvezni fogom a versenyt.
