Mára már alighanem mindenki látta az Index szép ziccerét. Pár napja azt a kérdést szegezték Orbán Viktornak Debrecenben, amire a legkevésbé számított: mit tervez tenni a kormány annak érdekében, hogy a nem heteroszexuális párok is félelem nélkül foghassák meg egymás kezét az utcán? A miniszterelnök rövid, kínos feszengéssel, majd nyugati mércével elképesztő szavakkal reagált:
Erre reagált ma egy hvg-s publicisztikában Léderer András, az SZDSZ Új Generáció egykori elnöke, aki jópár éve azért hagyta ott a pártot, mert nem volt elégedett annak politikájával (nem sokkal kilépése előtt egyébként nekünk is interjút adott).
"Hogy kibe vagyok szerelmes, az nem életfelfogás kérdése. Az viszont igen, hogy leszarom, mit gondol erről Orbán"
- kezdi írását, majd folytatja azzal, hogy ő sosem tagadta melegségét, de azt sem érezte, hogy kifejezetten erről írnia vagy beszélnie kellene. Ugyanis azt gondolja, hogy
én Léderer Andris vagyok, nem valami skatulya lakója.
Szerinte egy ember ízlése, élményei, kötődései vagy akár szexuális irányultsága nem jogosítanak fel senkit, hogy ítélkezzenek felette.
A melegségem pont annyira integráns része az életemnek, mint a zsinagóga apámmal Jom Kippurkor, az ancien régime hajótöröttjei, Tanita Tikaram minden mennyiségben, Kányádi és Pilinszky költészete vagy Tbiliszi titkos sikátorai. Egészen egyszerűen nem vagyok hajlandó úgy csinálni, mintha ezek közül önmagában bármelyik érdemben árulna el bármit arról, jó ember vagyok-e. Ez mind én vagyok, bármelyik nélkül pedig nem én lennék.
De aztán leírja azt is, hogy amikor párjával egy romantikus margitszigeti piknik után sétáltak haza legutóbb, elengedték egymás kezét. Mert azt érezték biztonságosnak. Orbán szerint ez a normális meleg élet, de Léderer szerint nagyon nem az. Ráadásul a miniszterelnök a homofóbia elleni világnapon kirekeszt és fenyeget.
Ugyanis ki sem hűlt Orbán menekültügyi őrülete, már a magyarországi melegeknek köszöni meg, hogy nem provokálnak, és bontják meg ezzel az érzékeny egyensúlyi állapotot. Léderer szerint illesszünk be bármilyen alanyt a beszéd megfelelő helyeire:
zavarja a cigányokat, hogy szegregálják őket? Ne provokáljanak azzal, hogy ezt szóvá teszik, mert jönnek majd az erőteljesebb szabályok meg a híres békés, nyugodt, egyensúlyi állapot megbomlása. Zavarja a zsidókat, hogy a kormány elhazudja a történelmet? Ne provokáljanak alternatív emlékművekkel, mert jönnek majd az erőteljesebb szabályok, meg a békés, nyugodt, egyensúlyi állapot megbomlása.
"Zavarja Önt bármi a NER működésével kapcsolatban? Fogja be a pofáját, különben jönnek az erőteljesebb szabályok meg a békés, nyugodt, egyensúlyi állapot megbomlása."
A kemény, de jogos vádpontokat sorakoztató publicisztika azzal zárul: nem lehet így élni, hogy a kormány egyeseket aberráltaknak tart, másokat meg kirekeszt, megint másokat meg száműz a közterületekről.
Vegyük már végre észre, hogy mindent és mindenkit megfojtanak, és mindent tönkretesznek, aki és ami nem ők. És mi minden vállrándítással, minden meghunyászkodással, minden kussolással ehhez asszisztálunk.
Még egyszer, a teljes írás itt olvasható végig.
