A North Carolinában élő nő bár tökéletesen egészségesen született, nem érezte jól magát a bőrében: 21 éves korára annyira megszállottja lett annak, hogy elveszítse a látását, hogy végül a saját kezébe vette a dolgokat.
Amikor nincs körülötted senki, aki hasonló cipőben jár, hamar azt hiheted, hogy megőrültél. Én nem hiszem, hogy őrült lennék
- mondta Shuping a Barcroft TV riportjában.Ő a testkép-integrációs zavar nevű pszichológiai rendellenességben szenvedett: ilyenkor az alany úgy érzi, hogy valamelyi végtagja vagy szerve nem illik bele az ő saját testéről alkotott képébe, és boldogabb lenne, ha az nem lenne. A legtöbben közülük amputációra vágynak, Shuping pedig meg akart vakulni.
Ez borzasztóan drasztikusan hangzik, de az ő szempontjából nem az. Kislányként szeretett éjszaka a koromsötét folyosókon mászkálni, hatévesen már motoszkált a fejében a vakság gondolata, és amikor édesanyja azt mondta, ne nézzen a Napba, ő csak azért is megtette. Hosszasan. Egészen addig tökéletlennek érezte magát, amíg megvolt a szeme világa, és csak akkor lélegzett fel, amikor - pszichológusának segítségével - végre megszabadult tőle. A művelethez lefolyótisztító vegyszert használt. A saját szavai mindent elárulnak arról, mennyire görcsösen szerette volna ezt:
"amikor másnap felébredtem, örömöt éreztem. Egészen addig, míg meg nem fordultam, és láttam a tévé képernyőjét. Iszonyú dühös lettem."
De aztán kopogtatott a szerencse: hat hónap kellett hozzá, de szép lassan elveszítette a maradék homályos látását is.
Shuping egyébként készült minderre: kamaszkorában szerzett magának egy fehér botot, húszévesen pedig már folyékonyan tudta olvasni a Braille-írást. Most pedig, hogy elérte célját, boldog, az életének más részére viszont súlyos terhet rótt a döntése: édesanyja és nővére teljesen elfordultak tőle. Ő pedig többek között ezért is fordult a nyilvánosság felé, hogy megüzenje: igen, léteznek ilyen emberek, és nem, nem őrültek meg.
