„Sok minden van itt végig” – mondja a sárvári várban Horváth Valéria, majd kinyitja a Folyosó Galéria ajtaját.
És mi majd hanyatt esünk a látványon. A boltíves, méretes helyiség zsúfolásig tele színes gyermekrajzokkal, szinte a padlótól a plafonig.
„Nem tudom mennyi lehet, nem számoltam meg őket. Sok. Sokan vannak a gyerekek és sok az az idő is, amit együtt töltünk a műhelyben” – teszi hozzá kérdésünkre tanárnő.
A Koncz János Alapfokú Művészeti Iskola képzőművészeti szakos diákjainak tanévzáró kiállításán vagyunk, és újfent rácsodálkozunk arra, hogy micsoda rejtett kincsei vannak az alkotóerőnek.
Már 52 éves a sárvári művészeti suli, először kizárólag zenét oktattak, aztán 1994-ben bővült képzőművész és néptánc tanszakokkal, majd 2000-ben színjátékkal. A képzőművészeti tanszaknak ebben a tanévben kb. 60 diákja volt, akik öt csoportba jártak iskola után „Vali néni”-hez, hogy alkotással töltsék el a délutánt.
„Közben beszélgetünk, játszunk, teát főzünk és lelkizünk. Van, aki alig várja, hogy végre ismét elővehesse a mappáját és nekizuhanjon a munkának, mások először esznek, nézegetnek, lazulnak, és csak utána lendülnek bele” – tudjuk meg.
Mikor a kedvencek képekről kérdezzük, Vali néni nem tud választani. Azt mondja, sok ilyen van, és elnézve a műveket, ezen nem is csodálkozunk.
A gyerekek között vannak szorgalmasak és kényelmesebbek, szabálykövetők és rendhagyók. Ez utóbbiak nem ritkán meghökkentően kreatív művekkel rukkolnak elő.
A kicsik – tudjuk meg - szeretik az összetett tárgyalkotást, amelyekből szintén szép számmal vannak a kiállításon, a kiskönyvektől a papírmasékig.
A gyerekek döntő többsége roppantul élvezheti az órákat, és évekig jár ide. Az idei hatvanból ketten voltak nyolcadikosok, a maradékból már 54-en jelezték, hogy szeptemberben ismét jönnek a műterembe, amihez még jönnek újak, így várhatóan két újabb csoport is indul az új, korszerűbb helyszínen. Így már hetven felett lesz a létszám, ami már a maximum körül mozog.
„Van egy központi iránymutatásunk, amit követünk, de nagy a szabadságunk. Az előző év tapasztalati alapján mindig konkrét feladatok sütök ki, hozok anyagokat, kellékeket, és alaposan átgondolok mindent, hogy kellőképpen motiváltak legyenek a gyerekek. Emellett ráérzek, hogy éppen mire van kedvük és hangulatuk. Roppant inspiráló az, ahogy belemerülnek és élvezik a azt munkát, amennyit a saját kis lényükkel még hozzátesznek egy-egy munkafolyamathoz, feladathoz. Látni a lazaságukat, a lelkesedésüket, az örömüket, az érdeklődésüket. A kíváncsiságuk inspiráló. Na meg az, hogy nem agyalnak, csak csinálják. sokat lehet tanulni tőlük. Energiacserebere van. Ha én jól teszem a dolgom, jól bánok velük, akkor ők is hozzák a maximumot minden téren - mondja Horváth Valéria, aki már a negyedik tanévet tudhatja maga mögött az iskolában.
Hozzáteszi: gyakorlatilag minden rajz elkészültére emlékszik.
A lenyűgöző kiállítás egyébként szinte semmi publicitást nem kapott eddig, merthogy úgy gondolták, az főként az érintett gyerekeknek és a szülőknek szól, és lapunk is szinte véletlenül, a zárás előtt az utolsó pillanatban tudta meg, hogy van ilyen.
És nagyon nem bántuk meg, hogy elmentünk, és így most olvasóinknak is meg tudjuk mutatni, mi történik abban a sárvári műteremben.
