Előzmények
Azerbajdzsán és Örményország a függetlenedésük óta háborúban álltak egymással, a konfliktus javarészt a Hegyi-Karabah nevű, nemzetközi jogilag Azerbajdzsánhoz, etnikailag és kulturálisan, valamint 2023-ig de facto Örményországhoz tartozó terület miatt.
A területet azonban 2023-ban Azerbajdszán végleg visszafoglalta, elűzve ezzel gyakorlatilag a teljes örmény közösséget, akik évezredes viszonylatban laktak a földön. Ezt a KDNP-s Hoppál Péter meg is ünnepelte a Facebookon.
Fontos körülmény, hogy a 2020-ban kötött kétoldalú tűzszünetet orosz békfenntartók garantálták, akik nem tudták megvédeni az örmény közösséget, így Jereván történelmében először Európához kezdett közeledni.
Nagy kérdés volt, hogy Azerbajdzsán leáll-e. Egyértelművé vált, hogy az azeri hadsereg jóval fejlettebb és erősebb, mint az örmény, és sokan figyelmeztettek, hogy Alijev átlépheti a nemzetközi jogilag elismert határt is. Ez olyannyira realitás volt, hogy a határmenti örmény falvak elnéptelenedtek.
Történelmi lépés
Így valóban történelminek nevezhető, hogy ezt most látszólag hátrahagyja a két kaukázusi ország. Ilham Aliyev, Azerbajdzsán elnöke, és Nikol Pashinyan, Örményország miniszterelnöke Washingtonban írták alá a béke feltételeiről szóló megállapodás, majd kezet is fogtak egymással. A megállapodás közel 40 évnyi háborúskodásnak vetett véget.
A helyszín is fontos
Külön szimbolikus a megállapodás helyszíne. A két, hagyományosan az orosz érdekszférához sorolt ország nem Moszkvában írta alá a megállapodást, hanem a kollektív Nyugat fővárosában, Washingtonban. Ez valószínűleg annak szól, hogy mind Örményország, mind pedig Azerbajdzsán a jövőben nem Oroszországhoz, hanem Európához akar majd közeledni.
