„Még az ilyen nagy sztároknak, mint én is, meg kell ezt tennem” – ezzel a mondattal és a gitár hangolásával kezdte szerda esti koncertjét Szombathelyen Likó Marcell.
A Vad Fruttik énekese és frontembere ezúttal zenekara nélkül érkezett az Agora MSH-ba (Sportház), hogy úgynevezett akusztikus koncertet adjon a rajongóknak, akik szép számmal kíváncsiak voltak a produkcióra: mintegy 150-200 ember gyűlt össze a hangulatossá alakított nagyteremben és kétségkívül meg is kapják azt, amiért jöttek.
A Vad Fruttik-jelenségről komoly zenei és a szociológiai tanulmányokat lehetne írni, hogyan éri el ez a zene a közönségét, hogyan nyúl ki a hagyományos „alternatív buborék”-ból, és mi az, ami megfogja benne a hallgatókat.
„bárcsak lennék állat
orrszarvúbogár
ami gombostűre tűzve
megváltásra vár”
– énekli szerdán este Likó Marci, és tényleg nehéz eldönteni, hogy ez most blöff vagy telibe talált szürreális költészet.
Néha viszont – ugyanazon a dalon (Darabokban) belül – nincs kétségünk, hogy ismerős vidéken járunk.
te hol kezdődsz, én hol végződöm?
az összes kontúr oly ködös
A közönség persze valószínűleg nem elemezget, csak csendben és élvezettel beledől a koncertbe, ami nem is annyira akusztikus.
„Ezt egész érzelmesen játszottam, ugye?” – kommentálja az egyik dalt az énekes, aki egyetlen gitárral érkezik ugyan, de az előadás összességében mégsem a tábortűz körüli intim pengetés és dúdolás hangulatát hozza.
Likó gitár- és énekeffektekkel fűszerezi meg a dalokat, és ami még szokatlanabb az ilyen jellegű koncerteken: nem fél kiereszteni a hangját, mintha csak mögötte lenne a zenekar és előtte egy tömött sportcsarnok.
Ezzel valamennyire újraértelmezi az akusztikus koncert műfaját, a hallhatóság meg rácsodálkozhat, hogy milyen roppant képzett hang jön a színpadról, ami egyáltalán nem megszokott ebben a műfajban.
A közel másfél óra alatt nem játssza el az összes nagy slágert, így is jelezve, hogy most másról van szó, nem is beszél sokat a dalok között, de amikor igen, az közvetlen, humoros, önironikus és nagyon emberi.
Amikor a szombathelyi éveiről, a fürdőszoba-felújításról, anyukája ABBA-rajongásáról vagy egy nyugdíjas borkóstolóra szervezett költői estről beszél, azok akár egy önálló stand-up esten is megállnák a helyüket. Sőt.
Likó Marcellnek nagy sikere van Szombathelyen, kétszer is visszatapsolják. A ráadás számok – sőt az egész este repertoárja – közül kilóg a „Meg kell a búzának érni” népdalfeldolgozás, ami nemcsak egy akusztikus est, de az egész popzenei műfaj kereteit feszegeti.
Már ezért az egyetlen dalért is érdemes lett volna eljönni.
Amúgy meg olvassatok mindennap és járjatok élő zenei koncertekre.
