Mondhatni, hogy filmjein nőttem fel. Az 1960-as, -70-es éveket még az európai – főként francia, olasz, angol és spanyol – filmek uralták a magyar mozikat és a tévét is. Hol volt még akkor a mindent elsöprő amerikai filmhegemónia? A vígjátékokban pedig Louis de Funes volt a sztár, különösen a csendőr-filmsorozataiban szerettük. A Saint Tropez-i csendőr nemcsak első csendőrfilmként maradt meg a Louis de Funes rajongók emlékezetében, de zenéje is bevésődött a fülekbe. Aki az én korosztályomból eljut Saint Tropezbe, bizonyára késztetést érez arra, hogy megkeresse a filmbeli sarki csendőrőrsöt.
De az 1914. július 31-én született kiváló karakterszínész nemcsak csendőrfilmekben sziporkázott. Ügyefogyott felügyelőként megküzdött Fantomasszal, autóval fennakadt egy fán, pácban volt, mint horgász, heves jegesnek mutatkozott, ahogy gasztronómiai szakértőnek, szigorú főnöknek, házsártos férjnek, vagy éppen ál rabbinak. Mindenféle szerepben otthon volt, több mint százharminc filmben játszott.
1975-ben bekövetkezett első szívinfarktusa után (a Szárnyát vagy combját forgatásakor már egy orvos és mentő is jelen volt a közelében) még megadatott neki több nagy szerep is, így élete nagy álma, hogy filmen játszhassa el Moliere fösvényét. Bár ez visszafogottabb sikert aratott, mint más filmjei.
Kora neves francia színészeivel játszott együtt, egyesekkel több filmben is. Partnere volt többek között Bourvil (később legjobb barátja is lett), Jean Marias, Annie Girardot, Jean Gabin, Yves Montand. A csendőrfilmekbeli főnöke, Michel Galabru még mindig él, idén októberben lesz 92 éves.
Sorszerűnek mondható, hogy 1982-ben, éppen a csendőrsorozat utolsó darabjával, A Csendőr és a csendőrlányokkal búcsúzott filmes karrierjétől. Nem sokkal később, 1983. január 27-én újabb szívrohamot kapott, ami már az életébe került.
Elismerésekben ugyan nem bővelkedett, de 1973-ban a Francia Becsületrend lovagja lett, és posztumuszként is kapott Tiszteletbeli Cézár díjat. Három fia közül Olivier ugyan szintén színészi pályára lépett, de ismertsége meg sem közelíti az apjáét. Az úgynevezett retro filmek közül napjainkban Bud Spencer bunyós filmjei után Louis de Funes vígjátékait vetítik talán legtöbbször a tévécsatornák.