Eltöprengésre alkalmas cikket közölt a minap a Washington Post. Ez arról a felfelé jövő, amúgy egészen egészségesnek tűnő trendről értekezik, hogy csökkenni kezdett a kereslet a bazinagy logós, a márkajelzéssel szemet kiverős luxustermékekre. És nem csak azért, mert ezek simán csak randán néznek ki: egyéb folyamatok állnak a történés mögött.
Túl giccses. Jobb, ha visszafogott
- mondta a cikk írójának Carron Ryan vintázsékszer-készítő, amikor együtt sétáltak New York egyik előkelő, kirakatokkal szegélyezett sugárútján, a Fifth Avenue-n, és átpillantottak az út túlfelén csillogó Louis Vuitton flagship store-ra. Sarah Halzack újságíró szakértőkre hivatkozva azt írja, nem megy már ritkaságszámba ez a hozzáállás: egyre több tehetős shoppingoló vadászik inkább a logómentes, mérsékelt, csak fű alatt drága termékekre. Sőt, ők már az egyedi darabokra utaznak, a nagynevű márkák meg mégiscsak tömegben termelnek.
Ahogy a cikk fogalmaz, ez a fajta lassú, de kitapintható hangsúlyeltolódás a high-end fashion világban tulajdonképpen nem más, mint
alkalmazkodás ahhoz az új korhoz, amelyben már nem a megfelelni vágyás, hanem a személyes ízlés a kúlság mértékegysége.
De azt is mondják a szakértők, hogy ez nem szimplán csak divatesztétikai kérdés: a diszkrétebb cuccok felé kacsintgatást erősen táplálja a jövedelmi egyenlőtlenségről szóló társadalmi diskurzus. Vagyis sokak szerint nem elegáns a ruháinkkal és kiegészítőinkkel harsogni, hogy azok két számjeggyel többe kerültek egy átlag darabnál.
A MasterCard Advisors (igen, a bankkártyás cégről van szó) piackutatási vezetője, Sarah Quinlan azt mondja,
világosan látszik, hogy az emberek már nem nagyon akarják kirakatba helyezni, hogy jómódban élnek.
Ez a Louis Vuitton-, Gucci- és Prada-típusú brandeknek azonban véletlenül sem tesz jót: ők épp azzal tettek szert globálisan meghatározó szerepükre, hogy milliós kézitáskáik és 200 ezer forintos selyemsálaik státusszimbólumokká lettek New Yorktól Sanghajig - írja Halzack. Csakhogy ezek a göncök többnyire mind szanaszét vannak logózva.
Johann Rupert, a Cartier ékszer- és karóragyártó vállalatot is birtokló Richmont vezérigazgatója már egyenesen azt vallja, hogy ezen a kérdésen töri az agyát éjszakánként.
Ha a legjobb barátod szülei munkanélkülivé válnak, akkor nem akarsz autót vagy bármi más felvágósat vásárolni.
Fájdalmas eladások
A csillivilli csúcsmárkák már kezdhetik szívni a fogukat: a Gucci eladásai 1,1 százalékkal estek vissza 2014-ben, a Pradáé másfél százalékkal, ők már terjeszkedési terveiket is visszanyesik emiatt. A Moët-, Hennessy- és Louis Vuitton-márkákat tömörítő luxuscégóriás bőrdivíziójánál szintén csökkent az eladások mértéke.
Ezek a fiaskók annak fényében különösen neccesek, hogy az Euromonitor adatai alapján a gazdasági válság lefutása óta a luxuscikkek piaca összességében újra gyarapodóban van. Sőt, pont a kiegészítők - amikre a fentebb említett márkák nagyban építenek - indultak meg a legjobban. Egy luxucégekkel dolgozó PR-vezető szerint pluszban az is problémás, hogy a közösségi médiában rengeteget látjuk ezeket a márkákat, így lassan érzéketlenek leszünk rájuk, nem látjuk őket speciálisnak. Szóval, na, tényleg gondban vannak a kirakatos utcák főszereplői.
A nagy márkák és azok egyes emberei különféleképpen kezdtek reagálni az új trendre. A Louis Vuitton például berántotta a csapatba Nicolas Ghesquiere-t, akit sokan a divatvilág egyik nagy innovátorának neveznek, hogy találjon ki finomabb megoldásokat. De a Gucci főfeje, Marco Bizzarri például kikelt egy női magazinban, hogy
belefektetsz egy logóba éveken át, aztán el kell szégyellned magad, mert jön egy trend, ami azt mondja, mostantól szofisztikált vagyok. Nem használni egy logót nem azt jelenti, hogy szofisztikált vagy.
Egyébként is nagyot megy a letisztultság
A Washington Post cikke nem tér ki rá, de mi igen, hogy mindettől függetlenül is tetten érhető egy majdnem mindenre kiható új vonulat, ami arról szól: inkább a formákkal meg az áramvonalakkal legyél menő, mint a kilométerről felvágó tiritarkasággal. Az utcai streetwearruházatban például eltűnőfélben vannak az elmúlt években még slágernek számító virág- és katonai mintázatok, uralkodni kezdett a fekete-fehér, a szabások lassan minden más tulajdonságnál fontosabbá válnak, a sportcipőknél pedig az olyan minimál darabok diktálnak, mint a Roshe Run.
Azt viszont aligha lehet mondani, hogy nehéz rokonszenvezni ezzel a szép, új, vegytiszta jövővel - ami ráadásul a hangsúlyos funkcionalitás és a praktikusság ígéretét is hordozza.
