Marosfalvi Antal pontosan kilencven évvel ezelőtt, 1931. május 6-án Szombathelyen látta meg a napvilágot. A legtöbb szombathelyi a képtár restaurátoraként ismeri a nevét, pedig munkássága igencsak szerteágazó a ma is Szombathelyen élő művésznek.
Az 1955 óta kiállító művész a szombathelyi Derkovits Szabadiskolában tanult festeni. Mesterei: Burány Nándor, Radnóti Kovács Árpád voltak. Autodidakta önképzéssel is fejlesztette ismereteit. Fontosnak tartotta a külföldi tanulmányutakat, Európa nagy gyűjteményeinek látogatását.
Marosfalvi Antal előbb órástanoncként dolgozott, majd a Szombathelyi Cipőgyárban vállalt munkát 30 éven keresztül. A Szombathelyi Képtárhoz annak megnyitása előtt került, a nyitásra kétszáz képet kellett kiállítható állapotba hoznia. 27 éven keresztül, nyugdíjas koráig restaurátorként dolgozott az intézményben. A szombathelyiek többsége úgy tartja, hogy nélküle nem is nyílhatott volna meg a város képtára.
1968-ban egyik alapítója volt a győri művésztelepnek is. Festészet mellett szobrászattal is foglalkozik. Hazai közgyűjteményekben Győrött, a Xantus János Múzeumban, valamint a Szombathelyi Képtárban is megtalálhatók a munkái. Számos önálló kiállítása volt az ország több városában, például Győrben, Pápán, Szombathelyen, Győrben, Székesfehérváron, Celldömölkön, Sárváron, Baján és Kiskunhalason is.
Kevesen tudják, de korábban sikeresen fényképezett, készített szobrokat és sajátos, kísérletező jellegű plasztikákat is. Emellett rendszeresen publikált a Vasi Szemlében a restaurációs munkáiról és a Szombathelyi Képtárban végzett tevékenységéről. Rendszeresen tartott tudománynépszerűsítő előadásokat is, amelyekben felhívta a figyelmet a műtárgyvédelem fontosságára. Családi kirándulásai során pedig hosszú évek óta Szent Márton nyomait kutatja Európa-szerte, főként Bajorországban és Ausztriában.
A művész életét a „Marosfali-Életút képben, írásban” című 2001-ben megjelent kötet, és a Kettős kötésben című, 2006-ban megjelent Marosfalvi-bibliográfia mutatja be.
