Sokan és sokféleképpen értékelik ByeAlex minimalista, akusztikus poszt-rockját, intellektuális, nem egyszer blöff-gyanús szövegekkel operáló, klasszikus formákat idéző dalait. Ám az kétségtelen, hogy ezen az estén a kisvárdai születésű eurovíziós dallovag hozta össze a legnagyobb közönséget Szombathelyen. Nyilván, mert a hazai populáris zene amúgy erősen enervált palettáján legalább valamiféle megjegyezhető és nem megszokott karaktere sejlik fel. Viszont Márta Alexnek most már jó lenne eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan az élő koncertesdit. 20 percet alig meghaladó repertoárja soványnak tűnik megszerzett ismertsége és a figyelmünk ébren tartására...
A Körmendről indult Soulwave bár angol nyelvű dalokkal, de alaposan megdolgozott az érdeklődve kitartó közönségéért. Az első 5-10 percben ugyan többen féltettük őket, hogy a túlvezérelt basszus dübörgése szétveri majd az amúgy pörgős előadást. Fodor Máté remek énekhangja és a gitárok azonban később megszelídítették, sőt le is nyomták a ritmusszekciót. Korrekt és energikus gitármuzsikát hallhattunk szűk egy órában. A frontember mellett a koncert legalább felében Korponay Zsófi hangja is a fiúk segítéségre volt. A zárás elé még jutott egy Illés-feldolgozás, majd zárásnak a Subways Rock and roll queen-je hömpölygött le a színpadról.
A furcsán visszafogott nap kétségtelenül profi csúcspontja a várpalotai Vad Fruttik fellépése lett az Agora Színpadon. Likó Marcell és csapata lüktető elektronikus hangszereléssel kevert, sodró rakenrollokkal kezdett, amik egy idő után átadták a helyüket az egymásba olvadó fájdalmasan kiábrándult daloknak. A kétségtelenül alternatív kultstátuszba jutott, népes és feltétlen rajongótábort magáénak tudó energikus zenekar reagge-vel kevert Sárga Zsigulija azért megtette a kellő hatást a színpad előtti rajongók mögött álló sorokra is. Több százan kunyeráltak anyutól pénzt egy kis szotyira...
