Emlékszem, amikor a nyolcvanas évek második felében először eljutottam Bécsbe. Sejtettem, persze, hogy kicsit más, mint a mi kis kelkáposztaszagú szocializmusunk, beleértve a Skála-áruházat és a fonyódi céges üdülőt, de azért szíven ütött a különbség: a rendezettség, a nyugodtság, az árubőség, és leginkább talán az, hogy mekkora hazugságban éltünk hosszú évtizedekig.
Egy ismerősöm anyukája majdnem sokkot kapott, amikor a boltban az öblítősflakont véletlenül összenyomta, leugrott annak a kupakja, és nem kellett kifizetni a padlóra kifröccsent öblítőt. Csak előugrott egy eladó, mosolyogva összetakarította a folyadékot és elnézést kért, mondván, biztos rosszul volt rátekerve a kupak. Döbbenet.
Ismerőseim többsége fagyasztóládákkal, videómagnókkal és hifitornyokkal tért haza, engem leginkább az Otto-Bauer-Gasse „Why not?” nevű lemezboltja varázsolt el. Aztán később sok minden más is.
Rendszeresen visszajártunk, egyre kevésbé a boltokba, egyre többet kiállításokra, koncertekre, vagy csak sétálni egyet a városban és a környékén.
Amikor nemrég Bécsben jártam, próbáltam felidézni, hogyan nézett ki a város a rendszerváltás időszakában, milyen volt az utcakép, milyen autók álltak a házak előtt, milyen ruhát hordtak az emberek.
És ehhez képest hol tart most Magyarország?
Most már nálunk is rogyásig vannak az üzletek, feltörölnék az öblítőt a padlóról, belvárosaink zöme egész pofás lett. Mostani autóinkra irigykednének az akkori bécsiek, és van egy réteg, ami európai mércével is tehetős.
A számok lehűtik a lelkesedést
A Világbank adatbázisa szerint 1991-ben a vásárlóerőparitással korrigált egy főre eső GDP Magyarországon 8326 dollár volt, Ausztriában 20 618.
2022-re ez a szám Ausztriában 67 875-re, míg Magyarországon 41 741 dollárra emelkedett.
Azaz nominálisan már jócskán meghaladjuk Ausztria 1990-es szintjét.
Ha megnézzük az adatsorokat, azt látjuk, hogy Magyarország 2008-ban ért oda, ahol Ausztria 1990-ben tartott, az éves 20 ezer dollár per/fő szintre.
Ennek még akár örülhetnénk is, csak ez nem ennyire egyszerű.
Merthogy időközben a dollár, ha lassan is, de inflálódott. Az interneten számos professzionális kalkulátort találunk (mondjuk itt és itt), amik figyelembe veszik az amerikai fizetőeszköz romlását. Ezek szerint, ami 1991-ben 8326 dollár volt, az 2008-ban már sokkal többet ért (13 ezer 161 dollárt).
És ez fordítva is igaz: a 2008-as 20 772 dollár 1991-es vásárlóerőn csak 12 579 dollárnak felel meg.
És ha megnézzük, hogy az 1991-es osztrák 20 618 dollár 2022-ben mennyit ér, 44 ezer 302 dollár jön ki, ami bizony még mindig alatta marad az egy főre jutó jelenlegi magyar GDP-nek.
Azaz több mint harminc év nem volt elég, hogy elérjük a rendszerváltás kori Ausztriát.
