A Puskás Ferenc Stadionba már két órával a kezdés előtt szállingóztak a nemzeti színekbe öltözött, zászlókat lengető, éneklő szurkolók. Így mire melegíteni kezdtek a csapatok, már óriási ováció fogadta a gyepre lépőket, majd a magyar csapat bemutatását. Ezúttal sem maradt üres hely, 42 ezren (köztük csak mintegy 100-150 portugál) figyelhették élőben a mindkét csapat számára sorsdöntő találkozót.
Bizony, nemcsak nekünk volt fontos a meccs végkimenetele, hiszen a csoportfavorit portugálok eddig várakozáson alul teljesítettek, és számukra sem volt más elfogadható eredmény, mint a győzelem.
„Magyar csapat, magyar szív / A honi lelátó újra hív”
Óriási hangulat, hátborzongató hangorkán közepette a vendégek kezdték a meccset. Óvatos játékkal indult a találkozó, a széleken sokat próbálkozó luzitánok (még legnagyobb sztárjuk, Cristiano Ronaldo is) idegesek voltak, tőlük szokatlan hibákat vétettek.
A magyar csapatban végre szerepelt befejező csatár, Torghelle Sándort sokan hiányolták szombaton, ezúttal lehetőséget kapott, ám ezen kívül rendkívül óvatos, védekező felállásban küldte pályára csapatát Erwin Koeman szövetségi kapitány.
Még 9 perc sem telt azonban el, amikor Deco baloldali szabadrúgása után a beívelésre rosszul kimozduló Babos mellett Pepe az üres kapuba fejelt. 0-1. Egy perccel tovább bírtuk, mint a svédek ellen… Ám a csapat ezúttal nem tört meg, Huszti rögtön válasszal próbálkozott egy szabadrúgásból, feljegyezhettük az első magyar helyzetet. A drukkerek továbbra is a csapat mellett álltak, a „Magyar csapat, magyar szív / A honi lelátó újra hív” dalsor mindent elmond a szurkolásról.
„Harcoljatok!”
A gól után továbbra is bátor magyar játékot figyelhettünk, a portugálok taktikusan visszahúzódtak és nem rontottak nekünk az első gól után. Ebben az időszakban több pontrúgást is elvégezhettünk viszonylag közelről, Dzsudzsáknak két veszélyes szabadrúgása is volt. Igaz, helyzetekig csak ekkor jutottunk el, de Torghelle ollózása is jelezte: nem vesztettük el a hitünket.
Cristiano Ronaldot pedig elég jól semlegesítettük, főként Juhásznak volt köszönhető, hogy többet feküdt a földön, mint lőtt kapura, és ekkor – lévén az ellenfél legnagyobb sztárja – a közönség is rendszerint „megtalálta”, bár egy nagy lövése azért volt a 30. percben, ami után mindenki inkább köszönetet mondott neki.
Összességében az első félidőben bátran és helyenként jól játszottunk, csak a befejezésekbe csúsztak bele bosszantó hibák, de az mindenképpen örvendetes volt, hogy a bekapott góltól nem estünk össze.
Mezőnyjátékkal kezdődött a második játékrész, kevés helyzet alakult ki. Kellett a „Harcoljatok!” bíztatás a nézőktől, mert ebben az időszakban kevés sikerrel jártak a magyar próbálkozások.
Koeman mester hamar kettős cserére szánta el magát: nyilvánvalóan a támadások megerősítése céljából Priskin és Hajnal állt be a valóban keveset mutató Dárdai-Huszti kettős helyére. Ezzel már két vérbeli támadó volt nálunk a pályán, ám sajnos a támadások továbbra sem vezettek eredményre, még helyzetig sem jutottunk el… A védelem továbbra is magabiztosan működött, de ez ilyen eredménynél még a minimum kategóriába sorolható.
„Soha ne add fel!”
A 74. percben egy szöglet utáni kavarodás végén Hajnal lőhetett kapura. Nem volt túl veszélyes helyzet, de ebben a játékrészben ez is említésre méltónak számított. Aztán az utolsó negyed órára felpörögtek az események. Egy Ronaldo-lövés és Babos-bravúr után egy újabb magyar szabadrúgás adott okot az izgalomra: Bodnár 30 méterről küldte kapura a labdát. Ekkor bizony eszünkbe juthatott a Debrecen szófiai BL-meccsén elengedett lövése, de ezúttal nem ünnepelhetett gólt a válogatottba visszatérő védő. A hátralévő időben egyre többször jutottunk el a portugál kapuig, de helyzetig, lövésig sajnos nem.
A közönség mindeközben fáradhatatlanul szurkolt, felcsendült a „Soha ne add fel!” rigmus is.
A végén a portugál kapitány, Queiroz még időhúzás végett cserélt, Nani első labdaérintéséből kis híján be is talált, ám gól már egyik oldalon sem esett.
A második félidőre nyilvánvalóvá vált, hogy melyik a jobb csapat. A portugálok nem sok esélyt adtak nekünk, rendkívül taktikus futballal őrizték vezetésüket. Mi pedig becsülettel küzdöttünk, próbálkoztunk. De ezúttal sem sikerült. Megint nem…
Ki mit gondolt a meccs után?
A meccs után a vegyes zónában a magyar játékosok érthetően csalódottan nyilatkoztak. Babos Gábor borzasztónak nevezte, hogy a két meccsből nem sikerült pontot szerezni, de megígérte, hogy amíg esély van, ők a hátralévő két összecsapáson is mindent megtesznek majd.
Torghelle Sándor azt hangsúlyozta, hogy nem lehet egy-egy játékos hibáját kiemelni, csapatként küzdöttek, a vereséget is csapatként kell átélniük. Most már tényleg nincs vesztenivalójuk, ezért kifulladásig hajtani fognak.
Kisteleki István, az MLSZ elnöke pedig elégedett volt, mert látta a játékosokon, hogy mindent beleadtak, ugyanakkor szerinte is sokkal több volt ebben a csapatban, mint 0 pont a 2 meccsen.
Ezzel a nulla ponttal pedig most már az optimistábbak is belátják, tényleg nem sok esélyünk maradt a dél-afrikai repülőjegyre, ha eddig bravúrok kellettek volna, akkor most már földöntúli csodát lehetne emlegetni a pótselejtezőt érő csoport második hely megszerzéséhez. De ahogy Babos mondta: amíg esély van, küzdeni kell, és egyszer talán az akaratnak és a szívnek is meglesz a diadala. És miért ne legközelebb, Lisszabonban vagy Koppenhágában?
Hiába, a magyar ember mindig remél…
| A csoport állása: | ||||||
| 1. Dánia | 8 | 5 | 3 | 0 | 15-4 | 18 |
| 2. Svédország | 8 | 4 | 3 | 1 | 9-3 | 16 |
| 3. Portugália | 8 | 3 | 4 | 1 | 8-3 | 13 |
| 4. Magyarország | 8 | 4 | 1 | 3 | 9-5 | 13 |
| 5. Albánia | 9 | 1 | 4 | 4 | 5-9 | 7 |
| 6. Málta | 9 | 0 | 1 | 8 | 0-22 | 1 |
A további program a csoportban:
Október 10.: Portugália-Magyarország, Dánia-Svédország;
Október 14.: Svédország-Albánia, Dánia-Magyarország, Portugália-Málta.
