A mai fiatalok lusták. Semmi sem érdekli őket. Belebújnak a telefonjukba, és mennek, mint a zombik. Tiszteletlenek, mindent jobban tudnak. Semmi sem lesz belőlük. Elpuhultak, önimádók.
Igen, ez a mai idősebbek többségének véleménye a mai fiatalokról. És, hogy mi lesz a világgal, ha a mai fiatalok irányítják, bezzeg a mi időnkben tudtuk, mi a tisztelet, a munka. És hová tart így a világ.
Hogy fokozzuk az életérzést, itt egy megalapozott vélemény:
Fiatalságunk rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.
Hogy kitől ered? Kapaszkodjanak meg. Szókratész görög filozófustól, aki i.e. 470-399-ig élt. De van másik is:
Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes. Ezt szintén egy görög írta, Hésziodosz, az i.e. 7. század első felében. Vagyis közel 2700 éve.
A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége. Ezt egy egyiptomi szerzetes fogalmazta meg 3000 évvel ezelőtt. De mehetünk tovább, a következő éppen olyan, mintha ma lenne aktuális, ugye.
A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat. Nos, ez az idézet több mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán. Szóval mi a baj a mai fiatalokkal? (Az idézetek J. M. Petitclerc, szalézi pap fiatalok evangelizációjáról szóló könyvéből, Keszeli Sándor jegyzeteiből származnak. Forrás itt.)
