Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Éljen május elseje! - Így vonultunk mi

Milyen volt a hangulat a munka ünnepén? Kik vonultak Szombathelyen, és mennyire volt kötelező?

Sok régi fényképet és videót látni az interneten az egykori május elsejei felvonulásokról, de a mai fiatalság keveset tud erről az ünnepről, azon kívül, hogy az előző rendszerben kötelező volt vonulni. Hogy egy kicsit jobban belelássunk eme nagy munkásünnep hátterébe, felkerestük Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtőt, aki első mondataival rögtön el is oszlatott néhány tévhitet.

Május 1.
Felvonulók Szombathelyen.
Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár

A munka ünnepének eredete és a tévhitek

Sokan azt hiszik, hogy május elseje egy szocialista agyszülemény, holott ezt a napot még Angliában kezdték el ünnepleni, 1817-ben. Akkoriban sikerült az angol ipari munkásoknak kiharcolniuk, hogy az átlagosan tizennégy órás munkaidőt tíz és fél órára csökkentsék. Mellettük állt Robert Owen gyártulajdonos is, aki szerint az akkori gépesítés mellett mindösszesen tíz és fél órát tudtak hatékonyan dolgozni az emberek. Csak később vezették be a három nyolcas rendszerét (nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás).

A munkások tehát szerveztek egy találkozót, egy majálist, ezzel ünnepelték a kivívott jogaikat. Ez nem a szocializmus hozománya. Hozzá kell tenni viszont azt is, hogy a szocialista országokban lett először nemzeti ünnep, s nyilvánították munkaszüneti napnak. Ezért is nyomódott rá az ideológiai bélyeg.

Május 1.
Kattintson a fotóra a képgalériáért!
Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár

A másik tévhit, hogy a várost mindenfelé magyar és szovjet zászlókkal díszítették fel az ünnepre. Mint ahogy az a korabeli felvételeken is látszik, ezek szimpla vörös lobogók voltak, ami a nemzetközi munkásmozgalom zászlaja. A szovjet lobogó hasonlóképp vörös, de azon még volt sarló és kalapács is, így persze lehet a piros szín miatt asszociálni, de fontos, hogy nem azokkal díszítettek.

A Horthy-korszakban nem volt népszerű a május elseje, viszont 1945 óta hivatalos ünnepünk. A szovjet minta nagyon erősen érződött rajta, tetten érhető volt a rituálékban, illetve a dekorációban (békegalamb, pálmaág, vagy a fekete, fehér és sárga bőrű munkások ökölbe szorított keze, amely a nemzetköziség jelképe). Az aktuális május elsejei jelszavakat, amelyeket a transzparensekre írni kellett (illetve írni lehetett), egy hónappal az ünnep előtt megjelentette az újságban a párt központi bizottsága, például olyanok voltak ezek, mint: "Éljen a megbonthatatlan szovjet barátság!", vagy ahogy Boncz Géza humorista mondta: Éljen a megbonthatatlan konzerv!

Azok a díszes kötelező felvonulások

Felvonulások már régen is voltak a gyárak környékén vagy a városközpontban, de akkoriban ezt még nem fogadták annyira jó szívvel, sokszor provokátorok is feltűntek a tömegben, így nem egy esetben rendőrök összecsapásával ért véget a megmozdulás. A magyarországi felvonulások (1945 után) állami rendezvények voltak, azokon nem volt ilyen jellegű probléma, de az önkéntes rendőrök, a civil ruhás nyomozók és az elhárítás is jelen volt mindenütt (ez akkoriban megszokott volt).

Május elsejei felvonulás régen
Éljen május 1 - a békéért harcoló népek seregszemléje, a proletár nemzetköziség nagy ünnepe!
Spiegler Tibor gyűjteményéből

A felvonulók heteken át készítették a transzparenseket, papírmaséból szobrokat, díszítették a teherautókat virágokkal és színes szalagokkal. A munkaversenyben résztvevő szocialista brigádok is vonultak, ők az előző este, "május elseje adventjén" kapták meg a brigádpénzt és a kitüntetéseket jó munkájukért. A brigád elismeréseket volt aki rangnak tekintette, másokat pedig hidegen hagyott. A szocialista brigádmozgalmat a hatvanas években sokan elfogadták, mert mellőzte a Rákosi rendszer utáni erőltetett Sztahanovista szigorúságot. Sok esetben a tagok együtt mentek színházba, sportolni, író-olvasó találkozókra, segítettek egymásnak a házépítésben, látogatták nyugdíjasokat, patronáltak egy-egy óvodát, iskolát vagy nevelőintézetet, de az önszerveződő jelleg ellenére szocializmus rituáléi a brigádmozgalomban is jelen voltak.

Május elsejei felvonulás régen
Amerika békegalambjai a járműjavítóban
Spiegler Tibor gyűjteményéből

Május elsején reggel a munkások az üzemekben gyülekeztek, sokuknál volt valami ital, ami megalapozta a jó a hangulatot. Nem álltak sorba, hogy zászlót vagy transzparenst vihessenek, mert egyrészt nehéz volt végigcipelni a városon, másrészt a felvonulás után el kellett számolni velük, s míg valaki azt kereste, hogy hol kell leadni az eszközöket, addig a többiek már rég sörözhettek. Megvolt a felvonulási forgatókönyv, hogy kik hol csatlakoznak az ünnepi menethez, ami végül a Kálvária utca felől fordult rá a Jókai utcára és haladt el az emlékműdomb alatti területen felállított tribün előtt. Ezen az emelvényen álltak a város vezetői és azon kiváltságos dolgozók, akik aznapra kapták meg a munka érdemrend ezüst vagy arany fokozatát.

Kiváló dolgozó és egyéb kitüntetések
Kiváló dolgozói és egyéb kitüntetések
Garai Antal Atom

Szombathelyen a május elsejei beszédek nem voltak jellemzők, egy jól felkészült szpíkeré volt a mikrofon, akik végig narrálta a felvonulást. Elmondta, hogy kik vettek át állami díjakat, kik hány százalékot teljesítettek, melyik üzem sportolói milyen eredményeket értek el, s a brigád kiket patronál.

Össznépi buli, sörrel és virslivel

Gyerekként jó volt, sok ember, vattacukor, fagyi és Kokas nyalóka várta a lurkókat. Sűrűn hangzott el az a mondat is, hogy: "Tessék itt egy lufi, vagy egy kis apró fagyira, játssz amíg apu megissza még ezt az egy sörét", ami rendszerint a sokadik volt aznap. Középiskolásként is jó buli volt, megihattak egy-egy sört a fiatalok, ilyenkor nem szóltak rájuk, és rengeteg lány is volt, így lehetett csajozni a Jókai parkban (ma Szent István park). A környék tele volt sátrakkal, pavilonokkal, voltak színpadok, ahol néptáncosok léptek fel, majd délután helyi amatőr beatzenekarok, illetve a hetvenes években táncdalénekesek is. Egyszóval jó buli volt.

Május elsejei felvonulás régen
A VASÉP új daruja nagy büszkeség volt
Spiegler Tibor gyűjteményéből

A cégek osztottak a munkásoknak sör és virslijegyeket, voltak körhinták (belecsempészve a mulatságba a falusi búcsúk hangulatát).

Felnőttként is mindig kijártunk, hiszen sok-sok ismerőssel találkoztunk, szép idő volt és a gyerekek játszhattak. Én mindig azért mentem ki, mert ott voltak a haverok, jó bulinak tartottam, és nem a politikai azonosulás vezérelt a szabadba, sosem vittem zászlót, mi mindig csak szórakoztunk.

Persze nem volt kötelező, aki kényszernek érezte, hogy ki kell menni, az nem is maradt ott délutánra. Az biztos, hogy illett megjelenni a felvonulás idejére, mert másnap sokszor tettek az üzemben megjegyzést, hogy: "Nem láttuk kint tegnap a szaktársat." -

Hogy konkrét hátrány ért-e valakit emiatt, arról az ismeretségi körömben nem tudok. Mindenesetre ha valaki lazábban állt a programhoz, akkor kint már nem érződött a kényszer, a kötelezettség.

- mondta el Tibor.

A majális volt a szelep

A május elsejéhez nem nyúltak olyan eszközökkel, mint például a Szovjetunióban, ahol ilyenkor a Vörös téren komoly katonai bemutatót tartottak és a menet elején nem a virágokkal feldíszített vállalati Zuk, hanem interkontinentális rakétahordozók mentek. Magyarországon lényegesen szabadabb volt (legalábbis a hetvenes-nyolcvanas években biztosan), egyfajta szelep volt a majális, ezt okosan találták ki. Nem különbözött egy mai ünneptől, csak voltak jelképek és némi kötelezettség. Ez volt a leglazább ünnep, április negyedikét és november hetedikét véresen komolyan vették, akkor nem lehetett bohóckodni.

1958 - Vurstli a Március 15. téren (fotó: Jákfalvi)
Vurstli a Március 15. téren, 1958-ban
forrás: BDMK

A rendszerváltáskor csengett le a felvonulások kora, a baloldalhoz köthető volt, így megszűnt. Eredendően nem az előző rendszer szüleménye, de tény és való, hogy a szocializmusban élte reneszánszát, így mennie kellett.

❤️ Nélküled nem tudjuk megírni! Ajánld fel adód 1%-át a Nyugat.hu-nak
Adószámunk: 18889332-2-18 Nyugat Média és Világháló Egyesület
Segítség és letölthető nyilatkozat ide kattintva érhető el.
Köszönjük nektek! ❤️

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Életmód

Tovább az oldalra