Viszonylag kevés figyelmet kapott az Eurostat néhány nappal ezelőtt publikált adatsora, amely a 2021-re kalkulált vásárlóerő paritás (PPS) alapján rendezi sorba az Európai Unió országait.
A szomszédban zajló szürreális háború és a vasárnapi parlamenti választás árnyékában valóban apróságnak tűnik ez a néhány szám, de azért mégsem árt beszélni róla.
Magyarország most először előz meg két nyugati országot (Görögország, Portugália) a listán az EU átlagához mért 76 százalékával, ráadásul nemcsak Romániát (73) utasítja maga mögé ismét, de ebben a tekintetben nem túl fényesen szereplő Szlovákiát (68) is.
Az európai sorból nagyon kilóg felfelé Luxemburg (277) és Írország (221), majd következnek a „simán gazdag” országok Dániától Franciaországig, ahol mindenhol magasabb a vásárlóerő, mint az EU átlaga.
Az ezt követő „feltörekvő” csoportba már több egykori szocialista ország is bekerült (Csehország, Szlovákia, Litvánia, Észtország) majd következnek a „kissé leszakadtak”, Lengyelországgal és Magyarországgal az élen. A sort Görögország és Bulgária zárja.
Még mielőtt elárasztanak bennünket az olvasói levelek, gyorsan hozzátesszük, hogy tudjuk, hogy a váráslóerő alapján mért GDP (ami figyelembe veszi azt is, hogy a nemzeti valutáért mennyi árut és szolgáltatást lehet venni az adott országban) is számtalan sebtől vérző összehasonlítási alap, ráadásul a tavalyi év óta már sok víz folyt le a Dunán.
De ettől függetlenül figyelemre méltó adatsor.
Mint ahogy figyelemre méltó az is, hogy a kormánypropagandában nem jelent meg ez viszonylag kedvező hír. Annyiban persze érhető, hogy mégiscsak kiderül belőle, hogy az ország sikere – fogalmazzunk úgy - csak viszonylagos, és ha az elmúlt három évtizedet nézzük, akkor még mindig az elvesztett kezdeti versenyelőny és az elvesztegetett lehetőségek jutnak az eszünkbe.