Hó és szeles, csípős reggel köszöntötte a március 15.-ét Szombathelyen, de mint később kiderült még örülhetünk is, hiszen ennek a napnak a hidegrekordját éppen a vasi megyeszékhely tartja -15 fokkal. Igaz, azt több évtizede mérték. A fentiek miatt kevés érdeklődőt prognosztizáltunk a városi rendezvénysorozat nyitányára, de nem lett igazunk.
Kilenc órakor indultak a huszárok az Aréna utcából és meglepetésünkre rendőri felvezetés, vagy lezárás nélkül poroszkáltak ki a Thököly útra, az arra járó osztrák autósok őszinte megdöbbenésére. Mint később kiderült a szervezők ide nem kértek rendőri segítséget, pedig talán nem ártott volna, hiszen meglehetősen önszerveződővé vált a lovakat és felvonulókat előzgető kocsik és a szemből érkezők kapcsolata. A lényeg, hogy az egyre gyarapodó számú menet biztonságosan elérte a Fő teret, ahol alaki gyakorlatot láthattunk, miközben szólt a tárogató muzsika.
A menet ezután dr. Horváth Boldizsár szobrához vonult, ahol a Polgármesteri Hivatal Versmondó Stúdiójának jelmezesei elevenítették fel Szombathely híres szülöttjének életútját, majd dal után a polgármester megkoszorúzta a néhai igazságügy-miniszter szobrát.
Közben a Nap is kisütött, csak a szél miatt kellett összehúzni a kabátokat. A Március 15. téren a honvédség 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred díszalegysége húzta fel az országzászlót, mielőtt színre, azaz térre léptek volna a Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai, akik élőképet is készítettek, ahogy az videónkban is látszik.
A katonák díszmenete után a tömeg Szombathely Város Fúvószenekarát követve átvonult a Petőfi szoborhoz. Közben sok kisgyereket láttunk kis zászlókkal, néhányukat fakardokkal. Az ünneplők túlnyomó többsége viselt kokárdát. Az MMIK előtt a szervezők megvárták, míg az emberek félkörívben elfoglalták a helyüket a Petőfi szobor előtt, majd megkérték őket, hogy inkább mégis az épület elé álljanak, hiszen ott zajlanak majd az események. Nevetés, átcsoportosulás, majd dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész két himnuszról -a Himnusz és a Nemzeti dal -szóló értekezése után Kelemen Zoltán vette át a terepet.
A Weöres Sándor Színház színésze beugróként szerepelt, bevallása szerint. Jordán Tamás rá osztotta ugyanis az eredetileg általa elvégzendő feladatot. Jordán színházigazgatónak ugyanis váratlan, ám hálás feladatot kellett teljesítenie. Magas kitüntetést vett át Jordán Tamás kitüntették - többek között a szombathelyi színház létrehozásáért 2010. March 16. 08:40 éppen a fővárosban. A bejelentést taps követte, majd Kelemen rabszolgahajcsár tanárbácsiként elmagyarázta a közönségnek, mit vár tőlük.
A feladat látszólag egyszerű, gyakorlatilag viszont nem volt az. A tömegre ugyanis a Nemzeti dal elszavalása várt, de nem az ünnepségeken megszokott mormogás szintjén, hanem hangosan, érthetően, lelkesítően. Feltöltöttük a próbáról készült videót is, ahol magyarázatot kaphat a néző arra is, miért csápolt olyan lelkesen Kelemen Zoltán szavalás közben. Ő volt ugyanis a karmester, a nézők pedig hamar belejöttek a dologba és a tömeg valóban lelkesen szavalta a magyarság második Himnuszát. Ez pedig nem kis szó, hiszen több száz emberről volt szó.
Itt jegyeznénk meg, hogy a jelek szerint egy ilyen március 15.-i versszavalás is okozhat keserű szájízt. Erre következtetünk ugyanis a délutáni külön pártmegemlékezésen elhangzottakból, ahol az egyik szónok kifejtette, hogy a versszavalás őt leginkább egy TV2-s show-ra emlékeztette, "közönségokító előadásra". Mint mondta, köszöni, hogy a Nemzeti dalt a nézők szájába adta a művész, de tudják ők nélküle is. Videónkat megnézve Olvasóink is eldönthetik, mennyire érezték kényszernek, vagy inkább egy vidám, ünnepi játéknak a jelenlévők a versszavalást.
Dr. Ipkovich Györgynek nehéz dolga volt, hiszen a közösen szavalt Nemzeti dal után lépett a mikrofonhoz. A város polgármestere felelevenítette dr. Horváth Boldizsár 16 pontját és beszélt 1848. jelentőségéről és az akkor elért eredmények megtartásának fontosságáról, az 1951-ben betiltott ünnepről. Mint fogalmazott, március 15. a magyar fiatalok számára a legsötétebb 50-es években is az maradt, ami addig is volt: népünk legfontosabb és egyetlen igazi nemzeti ünnepe. Büszkék lehetünk arra, hogy őseink az akkori rendet fenekestől felforgató forradalom közepén is fontosnak tartották az oktatást és a tudást. Felismerték, hogy a szabadsággal helyesen élni csak úgy tud az ember, ha széles látókörrel, kiművelt fővel rendelkezik. A polgármester kitért arra, hogy ma már nem fenyeget bennünket a cenzúra, a jobbágysors és a feudális társadalom rémképe, sem a fehér, vagy vörös terror, vagy az egypártrendszer. Megszabadultunk béklyóinktól és korlátaink nagy részétől. Ünnepeljük ma a szabadságot, a magyarságunkat, ünnepeljük a közelgő tavaszt - kérte a városvezető.
Kurucz Hella diákpolgármester és alpolgármestereinek - Seprenyi Fanni, Németh Márk - beiktatása után koszorúzásokra került sor, amit az erős szél nehezített, időnként ledobálva, elgurítva a koszorúkat. Erre azonban már a nézők többsége elszállingózott.
Ünnep a Second Life-ban
Kíváncsiak voltunk arra, vajon az ünnep mennyire van jelen az internetes Second Life-ban Második élet a kiberűrben 2007. January 20. 23:05 , a "Második Életben", ahol mindenki tetszőleges avatar bőrébe bújhat. Kirándulásunk meglepő eredménnyel zárult, a Nekem7 közösség magyar szigetén ugyanis ottjártunkkor mindenki kokárdát viselt. A falon a Nemzeti dal és a 12 pont feszített büszkén, míg az egyik ablakban egy pohárkában elvihető magyar zászlókra bukkantunk. Mint azt megtudtuk, az ünnepi hangulat a hely tulajdonosának, Atthosz Amiotnak köszönhető, aki lelkesen fejlesztgeti a közösséget és magát a szigetet és aki természetesen egy magyar fiatalember.
Amint azt képeink tanúsítják, maguk az épületek is erősítik a hazai életérzést, talán ennek is köszönhető, hogy a Nekem7 a napokban köszönthette 800. tagját. Aki ellátogatna a helyre a Second Life keresőjében a "hungarian" szóra rákeresve teleportálhat a szigetre. A látottak pedig tanulságosak azoknak, akik azt gondolják, hogy a fiataloknak már semmit nem jelent március 15-e.