Egy olvasónk kereste meg szerkesztőségünket az alábbi történettel. Az érintettek közben visszautaztak Svédországba, így a beteg testvérével tudtunk beszélni, aki az alábbi esetet osztotta meg velünk:
A főszereplő 49 éves férfi, húsz éve Svédországban él, tíz éve svéd állampolgár. Feleségével és két gyermekével együtt évente látogat haza Szombathelyre, szívproblémái három éve jelentkeztek. Ha jön a rosszullét, akkor lelassul a szívverése és eszméletét is elveszíti. Vizsgálták már Svédországban és itthon is, eddig nem tudták beállítani a gyógyszeradagját.
Ötször élesztették újra
A nyugalmas időszakaiban egyébként dolgozik, az orvosok is azt mondják, együtt lehet élni a betegséggel. Viszont, amikor – évente egyszer – hazajön Szombathelyre, rendszeresen jelentkezik a rosszullét, azt gyanítják, a melegebb klíma miatt. Az elmúlt években azonban gyógyszerekkel sikerült kezelni a rohamokat, igaz, néhány napra kórházba is került.
Az idén, július közepén hajnalban súlyosbodott az állapota, elveszítette az eszméletét. A felesége mentőt hívott, a mentősök ellátták és bevitték a kórházba, az első két napban ötször élesztették újra. Testvére azt mondja, ha ekkor nem lett volna kórházban, valószínűleg már nem él.
A kórházban persze felmerült a kérdés, ki finanszírozza a kezelést. A dolog aránylag gyorsan megoldódott, a beteg felesége telefonált a svéd egészségbiztosítónak, ahonnan egy-két óra alatt megérkezett az igazolás faxon, amelyben jelezték, hogy minden költséget vállalnak. A sürgősségi osztálynak azzal volt gondja, hogy az igazolás svéd nyelvű, erre küldtek egy angol nyelvűt, amit már le tudtak fordítani magyarra.
Túl nagy adag gyógyszert kapott?
A vizsgálatok után az orvosok azt mondták, pacemakert kell beültetni. Átvitték a 4-es belgyógyászati osztályra, beültettek egy ideiglenes szívritmus-szabályozót azzal, hogy a következő héten állandóra cserélik. Közben kiderült, hogy a rosszullétekor kapott injekcióban túl nagy adag gyógyszert kapott, ezért volt a kétnapos rosszullét és valószínűleg ezért kellett ötször újraéleszteni.
A testvér kiemelte, hogy az ápoló személyzet nagyon segítőkész volt, őket csak köszönet illeti. Az orvosokkal kapcsolatban viszont keményen fogalmazott, azt mondta, a módszerrel szemben voltak kifogásaik. A beteggel nem közöltek semmit, úgy fogalmazott, a monitornak beszéltek. A beteg felesége is hiába érdeklődött, őt sem tájékoztatták.
A következő nap aztán váratlanul közölték, nem is kell a pacemaker, ki kell venni és másnap haza is mehet. Meglepődtek, de a jelzett napon reggel 9-től délután ötig várták, hogy kivegyék a szívritmus-szabályozót.
Összekeverték a betegeket?
Közben történt, hogy a nővér injekciót vitt neki. A beteg megkérdezte, milyen injekciót kap, a nővér azt mondta: Németh úr, ugyanazt, amit tegnap is kapott. Megint csak meglepődött, őt ugyanis nem Némethnek hívják. Kiderült, hogy vízhajtót akartak beadni neki, vagyis összekeverték a betegeket. A testvér szerint szerencse, hogy nem aludt éppen, mert akkor a kezében lévő kanülbe simán benyomják a vízhajtót.
Ötkor aztán jött a főorvos a zárójelentéssel, a beteg viszont azt mondta, aláírás előtt szeretné elolvasni. Aztán jelezte is, hogy már az első mondat sem igaz, a zárójelentés egy újraélesztésről írt, pedig ötször állt le a szíve, amit a felesége is tanúsíthat, hiszen végig mellette volt. A zárójelentés végén pedig nem szerepelt semmiféle javaslat, még az sem, hogy otthon keresse fel az orvosát.
Erre – állítólag – a főorvos azt mondta, ha nem írja alá, nem veszik ki a pacemakert. A beteg teljesen ledöbbent, testvére szerint az történt, hogy először túl sok gyógyszert adtak neki, amikor ettől romlott az állapota, megijedtek, és beültették a pacemakert. Ez viszont komoly lépés, jól meg kell gondolni, amikor javult az állapota, tudták, hogy nincs szükség a pacemakerre, és el akarták távolítani.
Várták a borítékot?
De olvasónk szerint a legrosszabb az volt, hogy nem kaptak semmiféle tájékoztatást. Ezért már a második napon beszélni akartak a betegjogi képviselővel, de ő éppen szabadságon volt, nem tudták elérni.
Egyébként pedig úgy véli, azért volt az időhúzás, mert látszott, hogy a borítékot várják. Nem lehet véletlen, hogy reggel 9-től délután ötig várakoztatták őket, pedig már az előző nap megígérték a szabályozó kivételét. Amikor aztán látták, hogy hiába várják a pénzes borítékot, szabadulni akartak a betegtől. A testvér elmondta, hogy azonnal hívni akarta a médiát, de a beteg nem engedte, mondván két hétig Szombathelyen lesz, és bármikor visszakerülhet a kórházba.
Végül hozzátette, eddig nagyon büszke volt az országra, de most elege lett a magyar egészségügyből. Szerinte a kórházban nem tudták elviselni, hogy szinte percek alatt megjött az igazolás Svédországból, és azt sem, hogy testvére svéd állampolgár. És végül azért volt az egész, mert nem kaptak hálapénzt.
Nagyon szomorú, hogy így gondolkodunk, és ilyen az egészségügyünk – fejezte be.
Szakmai magyarázat
Érdeklődésünkre a kardiológiai-belgyógyászati osztály vezetője levélben válaszolt:
A beteg egyfajta szívritmus zavarban szenved, melyre az jellemző, hogy szapora, rendetlen szívdobogás, illetve lassabb, szabályos szívdobogás váltogatja egymást. A problémát az jelenti, hogy a szapora szívdobogás megszüntetésére adott gyógyszer a ritmuszavar megszűnése után visszatérő szabályos, de lassú szívritmust még tovább lassíthatja. Erre a betegségre a megoldás többféle lehet, melyek közül az egyik egy végleges pacemaker védelmében adott gyógyszeres kezelés.
A betegnél a kórházi felvételkor észlelt szapora szívműködésére adott injekció hatására a szabályos szívritmus helyreállt, de annak visszatérése után a feléledés lassabb volt, rövidebb szívleállások következtek be. Emiatt egy ideiglenes pacemakert (szívritmus szabályzó) ültettek be a betegnél, amely azután a második ápolási naptól már nem működött (csak akkor működik, ha szükség van rá, ha a saját szívfrekvencia megfelelő, a készülék azt érzékeli, és nem működik). A későbbiekben a beteg panaszmentes volt, ritmuszavara nem jelentkezett.
A betegnek, mivel külföldi állampolgár, a biztosítójával felvettük a kapcsolatot. A biztosító azt a választ adta, hogy a már stabil állapotú betegnél nem finanszírozza a végleges pacemaker beültetését, ami százezres nagyságrendű tétel. A stabil állapotú, már három napja panaszmentes beteget otthonába bocsátottuk, azzal, hogy keresse fel svédországi kardiológusát a további teendők egyeztetése céljából. Ennek megfelelően az olvasói levélben elég sok csúsztatás szerepel.
A beteg biztosítója egyáltalán nem küldött faxot, a telefonbeszélgetés során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végleges pacemaker beültetését a már panaszmentes betegnél nem finanszírozta. Ennek megfelelően az orvosokkal szemben megfogalmazott vád azzal kapcsolatban, hogy nem kapott a beteg pacemakert, becsületsértés, amit a kollégák nevében visszautasítunk.
A beteg illetve a felesége semmilyen formában nem jelezte, hogy további felvilágosításra tartana igényt. Ami a tájékoztatás késedelmét okozta, az volt, hogy a beteg biztosítója nem hogy azonnal jelezte, hogy minden költséget vállal, hanem azt is csak napok múlva közölték telefonon, hogy a beteg pacemaker beültetését nem finanszírozzák. Ezt követően a beteget otthonába bocsátottuk, hiszen állapota további kórházi kezelést nem indokolt.
Az, hogy egy külföldi betegnél milyen kezelést fedez a beteg biztosítója egyénenként is elég változó. A magyar egészségügyi szolgáltató, így kórházunk is a sürgősséggel szükséges beavatkozásokat minden visszajelzés nélkül minden egyes betegnél végrehajtja. Amennyiben már nem áll fenn a sürgősség esete, akkor vagy a biztosítónak, vagy a betegnek kell fedeznie a költséget. Jelen esetben is ezen szabálynak megfelelően jártunk el.
Üdvözlettel:
Prof. Dr. Nagy Lajos
osztályvezető főorvos
Szóval, két, lényegesen eltérő történetről van szó. Igazságot mi biztosan nem tudunk tenni.
