„Hamarabb mennek egymás torkának, mint a mienknek” – az európai muszlimok integrációjáról és a terrorizmusról

A Migrációkutató Intézet kutatója tartott előadást Szombathelyen.

Tavaly ősz óta Szombathelyen is van képzési központja az MCC-nek, azaz a Mathias Corvinus Collegiumnak, ahol októberben kezdődtek a kétheti rendszerességgel zajló ingyenes tudományos rendezvények. Az idei év első alkalmáról mi is beszámoltunk, Székely János: Ha a nyugati társadalom megtagadja a kereszténységet, akkor a saját sírját ássa meg January 15. 15:09 akkor a kereszténység előtt álló lehetséges utakról beszélgetett Székely János püspök és Nagypál Szabolcs teológus.

Legutóbb Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója érkezett Szombathelyre a Petőfi Sándor utcába, hogy előadásában „objektivitásra törekedve, tabuk nélkül járja körbe az iszlám, az európai muszlimok integrációjának és a terrorizmusnak a témáját.”

Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója július 1-jén Szombathelyen.
MCC Szombathelyi Képzési Központ

Az előadás címe „Iszlám: a háború vagy a béke vallása?” volt, amiért Sayfo Omar rögtön szabadkozott, mondván, nem tud majd egyértelmű válasszal szolgálni a címben feltett kérdésre. Célként ezzel szemben a tájékozódást jelölte ki, ami elengedhetetlen feltétel a muszlim diaszpórák működésének, logikájának megértéséhez.

A kutató három sarokpontot fektetett le:

  • először az iszlám vallás keletkezéséről, működéséről beszélt,
  • aztán fontos fogalmakat tisztázott,
  • végül kitért az Európában élő muszlim közösségeket érintő kérdésekre.
  • Mekka

    Sayfo Omar az iszlám születésével kezdte: mint mondta, a vallás Mohamed prófétával együtt Mekka városából indult el, és jutott oda, hogy mára 1,7 milliárd főt számlál a muszlim közösség – amely, mint kiderült, nem is annyira közös, de erről egy kicsit később.

    A kutató arról beszélt, hogy a hatodik századi Arábiában a népesség törzsi alapokon szerveződött, ami a rabszolgatartással és erős hierarchikus viszonyokkal ötvözve érezhetővé tette a társadalmi egyenlőtlenségeket. Államiságról még szó sem volt, mindent a törzsi hovatartozás határozott meg.

    Ez a környezet könnyen megágyazott aztán annak, hogy a szegény és kiszolgáltatott rétegek a szintén szegény törzsből származó Mohamed próféta – aki ugyan egy vagyonos özvegyet vett feleségül – egyenlőséget hirdető tanait magukénak érezzék. Mohamed azonban a törzsek szemében pont emiatt „vált számkivetetté” – fogalmazott Sayfo Omar.

    A próféta ezért új törzset alapított. Az Umma már nem vérségi, hanem hitbéli alapokon szerveződött, de a zsidók és a keresztények is védett státuszt kaphattak, ha lojálisak maradtak a közösséghez.

    Mit hirdet egy vallás?

    Sayfo Omar e ponton tisztázta, hogy az iszlám a kereszténységgel szemben nem erkölcsöt, hanem törvényt diktál. A döntő kérdés itt tehát az, hogy az adott cselekedet, gondolat vagy kinyilatkoztatás istennek tetsző-e vagy sem. A törvény pedig, amint lenni szokott, az iszlám esetében is jogforrásokból táplálkozik: a Koránból, prófétai hagyományokból és a mértékadó vallástudók közmegegyezéséből.

    Az iszlám terjedése és különböző kultúrákkal való keveredése során megjelent ugyan a jó és a rossz viszonya, ám ezt mindig a vallástudók értelmezték, a hívek pedig már rajtuk keresztül igazodtak el. A konkrét esetek gyarapodása miatt, és mert a forrásokban nem lehetett mindenre pontos meghatározást találni, a vallástudók analógiákat alkalmaztak.

    Így történhetett, hogy az alkoholtilalmat, amely kezdetben földrajzi adottságok miatt a borra vonatkozott, a vallás terjeszkedésével együtt szélesítették ki. Mert a vallási vezető „mindig politikus”, aki érdekvezérelt döntéseket hoz és közben a társadalom elvárásainak is igyekszik megfelelni.

    Az iszlám leginkább „önmagán belül harcol”

    Mindeközben a jogforrások rendszere is bővült: az egyre szélesebb körben megjelenő iszlám vallás magába olvasztotta a helyi szokásokat. Sayfo Omar szerint a siíta iszlám például a perzsa kultúra „iszlámosított” változata. Azt pedig, hogy mi határozza meg az identitást, messze nem kizárólag a vallás diktálja: a nemzet, az etnikum, a regionális identitás, az osztály, a törzs, a klán vagy a család hasonló súllyal versenyez – vélekedett a kutató.

    Ennek megfelelően az iszlám legtöbbször „önmagán belül harcol”, és nem egységesebb a kereszténységnél, még úgy sem, hogy az Umma, a közösség eszménye ott lebeg felette. Hiába lebeg ugyanis, ha vannak jelentősebb töréspontok.

    Ideológia és a politikai iszlám

    Sayfo Omar kiemelte, hogy az iszlám jellemzően folyamatosan gazdasági válságzónákban van. Olyan területeken, amelyek politikai-, klíma- és gazdasági szempontból hátrányosan érintettek, ami megágyaz a radikális elképzeléseknek, ám így is majdnem mindenhol a fősodratú, konszolidált iszlám „van hatalmon”.

    Mindenütt van vallásügyi minisztérium, a politikai üzeneteknek pedig – de sokszor az egyszerű praktikus döntéseknek is – az teszi a legjobbat, ha a valláson keresztül jutnak el az emberekhez, mert így lehetnek valóban hatásosak.

    A hőség ellenére is majdnem teltház volt.
    MCC Szombathelyi Képzési Központ

    A 19-20. századra az iszlám világ gondolkodóit „egyszerre frusztrálta és inspirálta” Európa. Az iszlám lemaradását érzékelték a nyugathoz képest, de magyarázatot is találtak: náluk elmaradt a felvilágosodás. Tehát meghirdették. Ahogy korábban Európában, úgy ezt követően az iszlám vallású országokban is megjelent a nacionalizmus és a 8-13. század arab reneszánszának idealizálása.

    Az iszlám válságának okát egyesek a mohamedi útról való letérésben látták, ezért a vallás megtisztítását, a hagyományokhoz való visszatérés szükségességét hirdették. A 20. század elején Egyiptomtól Iránig kialakultak az efféle tanokat hirdető, iszlamista-nacionalista mozgalmak. Sayfo Omar szerint fontos azonban, hogy ezek – az 1979-es sikeres iráni forradalmat leszámítva – mindig az akkori hatalommal szembeni mozgalmak maradtak.

    De válságban – folytatja a kutató – nem szabad elfelejteni, hogy ezek a mozgalmak lehettek vonzóak, hiszen képesek voltak biztonságot, informális kapcsolatrendszereket, a közösség működéséhez kellő tekintélyt, és az állam által elhanyagolt szolgáltatásokat nyújtani az embereknek. Válság pedig most is van, így táptalaj is rendelkezésre áll az ilyen szervezetek működéséhez.

    Az iszlám Európában

    Sayfo Omar rámutatott, hogy az európai muszlimokkal kapcsolatban felmerülő integrációs problémák nem újkeletűek. A hatvanas évektől kezdve léteznek, csak akkor ezt nem vallási, hanem egyszerűen bevándorlási kérdésként keretezték. A kutató kiemelte, hogy most is nagy számban érkeznek keresztény bevándorlók Európába, majd feltette a kérdést:

    „Mi az iszlám? Vallás vagy kultúra?”

    A migrációkutató itt, miután ismertette a kultúra dimenzióit (hatalmi távolságok, egyén vagy közösség elsőbbsége, nemi szerepekhez, időhöz való hozzáállás), olyan kérdéseket sorolt fel, amelyek jellemzően előfordulnak, amikor az iszlámról beszélünk:

    Vallás kérdése-e

  • a párhuzamos társadalmak kiépítése?
  • a közterek feletti uralom átvétele?
  • a törvények áthágása?
  • a fiatalkorúak kényszerű házassága?
  • a becsületgyilkosság?
  • a homofóbia?
  • az antiszemitizmus?
  • Sayfo Omar szerint egyik sem kimondottan vallási ügy. Maximum némelyik, maximum részlegesen. Sokkal inkább a társadalmi osztály és a kulturális helyzet a meghatározó. Azt pedig nehéz kategorikusan kijelenteni, hogy a muszlimok európai integrációja elbukott volna.

    Bár rengeteg közösséggel akadnak súlyos gondok, a kutató szerint például biztató, hogy a Nyugat-Európában élő muszlimok 72 százaléka rendelkezik alap- vagy felsőfokú végzettséggel.

    Sayfo Omar.
    MCC Szombathelyi Képzési Központ

    Elismételte, hogy a muszlimok egymás között igen megosztottak, és „hamarabb mennek egymás torkának”, mint a többségi társadaloménak: ezt bizonyítandó az Egyesült Királyságból hozott példát, ahol az iszlamista szélsőséges csoportokról érkező rendőrségi feljelentések 95 százaléka „valláson belülről” származott. Az integrálódott muszlimokat még jobban zavarják a nem integráltak, hiszen rájuk vetnek rossz fényt.

    A radikalizmus mindazonáltal veszélyes marad, de Sayfo Omar szerint egy muszlim többségű társadalomban nehezebb a radikalizálódás, mint egy „atomizált Európában”. Nem tudjuk tehát, hogy az iszlám a háború vagy a béke vallása. A kutató úgy látja, mindkettő lehet, mert a békés vagy kevésbé békés ideológiákat alapvetően a társadalmi folyamatok gerjesztik, nem pedig maga a vallás.

    Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Közélet