Egyszerű közgazdasági történet, hiszen ma, a privatizált sajtócégekbe nem folyik az állami pénz, mint a rendszerváltás előtt. Ha jön is, csak hirdetéseken keresztül. Az amúgy haldokló cégek, a nehéz helyzetben lévő állam, jobban mondva hivatalai hol kezdenék a költségek visszaszorítását? Kevesebbet hirdetnek. Az év első két hónapjának eredményei arra utalnak, hogy milliárdos nagyságrendű az az összeg, amely kiesik a hirdetési tortából.
A nyomtatott sajtó és a kicsik
Ez nagyon érzékenyen érinti a sajtócégeket. Elemzések szerint igazán nagy gondban a nyomtatott sajtó és a rádiók vannak. A papíron előállított sajtótermékeket több oldalról is fenyegeti a veszély. Az egyik a csökkenő példányszám (ez már folyamatosan tapasztalható), aztán a hirdetési bevételek erőteljes visszaesése, s végül, de korántsem utolsó sorban a papírárak drasztikus növekedése.
Mindez együtt a kicsiknek már túl sok lehet. Ideig-óráig még fenn tudnak maradni, de ha a válság elhúzódik, sokuknak végleg le kell húzni a rolót. Az újraindításra pedig még konjunktúra idején sem mutatkozik sok esély. Persze erről ebben a pillanatban még mindenki mélyen hallgat. Illetve nem egészen. Két országos lap – s mivel ez itt nem a reklám helye, ezért neveket sem említünk – már az év elején bejelentette, hogy megválik több munkatársától. Más médiákban is létszámstop van. A nyárra pedig olyan nagy múltú lapok is nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mint a HVG, vagy a 168 óra.
Rádiók
Ők kerülhetnek a legrosszabb helyzetbe. Igaz, ez a médiatípus már eddig is a legkevesebbet kapta a hirdetési pénzekből, ez most még tovább csökken. Más bevételeik amúgy sincsenek, nem tudnak lapot eladni, sőt, fizetniük kell a frekvenciadíjat.
Az ORTT sem bánik velük kesztyűs kézzel. Lebegteti a sugárzási engedélyek kiadását vagy meghosszabbítását. Mindez oda vezet, hogy a rádiókban amúgy is ódzkodva hirdető partnerek még inkább elfordulnak ettől a médiaformától.
Persze a médiahatóság csak azt teszi, ami amúgy törvényi kötelessége, megróni nem lehet. Csak éppen mindez így együtt, a jelenlegi helyzetben már túl sok a rádióknak. Esetükben is borítékolható, hogy a kicsik, a kevésbé tőkeerősek szenvedik meg leginkább a jelenlegi állapotot. Kérdés, meddig bírják a nyomást, de mérget lehet venni néhányuk lemorzsolódására.
Televízió és internet
A már emlegetett, a hirdetési piacról kieső milliárdok a tévéket sem kímélik. Kisebb mértékben, mint a lapokat és rádiókat, de őket is érzékenyen érinti a válság. Itt is a nagyok lesznek a viszonylagos nyerők, elsősorban a két vezető kereskedelmi csatornára gondolunk.
S ha eddig viszolyogtunk az általuk nyújtott kétes értékű szolgáltatásoktól, akkor ezt minden bizonnyal a jövőben is megtehetjük. Ők nem fognak padlóra kerülni, csak kicsit meghúzzák magukat, míg el nem vonulnak a viharfelhők. Az RTL klub például most fejezte le a teljes vezető gárdáját.
De a kicsik? Nem kell messzire mennünk, itt van az orrunk előtt a példa Szombathelyen. Az SZTV már eddig is borotvaélen táncolt, év végére kiderül, mire megy a tovább kurtított városi apanázzsal.
Ám hogy némi rózsaszínűt is fessünk a borongásba, az előrejelzések az internetes újságok fellendülését jósolják. Adja Isten, tesszük hozzá sietve, annak ellenére, hogy bár nem vagyunk szentek, mégis magunk felé hajol a kezünk. Meglátjuk.
Egy dolog azonban teljesen biztos a szakemberek szerint: ha véget ér is a minket körülvevő gazdasági mizéria, a médiapaletta már soha nem lesz olyan, mint volt annak előtte, s mint amilyen jelenleg.
