Ilyen még nem volt Budapesten! Helyszínünk a város, színpadjaink a klubok, díszletünk Budapest! Live the city, love the city! - Ilyen hívómondatokkal startolt el még csütörtökön a Budapest Essentials, meg azzal az önfényezéssel, hogy ez egy "imidzs ünnep" lesz, aminek célja a főváros pozitívumainak kihangsúlyozása, a megszokott lokációk szokatlan kontextusba helyezése, a budapesti életérzés közkinccsé tétele. Legalábbis így fogalmazták meg a küldetést.
Ahogy az ilyenkor illik, markáns propaganda zúdult az emberre mindenhonnan, Facebooktól a helyi városnéző buszok seggéig, ami arra buzdított, hogy vásárolj karszalagot, amivel minden esti zenei eseményre ingyen mész be, egyél olyan gasztro-helyszíneken, amik beszálltak a buliba, és 20-30 százalékos kedvezménnyel kínálják a finomságaikat, vásárolj dizájnboltokban kedvezményesen, meg menj állatkertbe vagy a nagy múltú fürdők egyikébe. Grátisz. Mindezt 3-4 napon át. Még ez a videó is elkészült, aminek tényleg alig lehetett ellenállni, hiszen nyomban a világ legmenőbb városaként, egy éjjel-nappal brutális fordulatszámon pörgő buliközpontnak ábrázolja Budapestet:
A Budapest Essentials weboldalán sorakozó programok pedig hamar félvállra fektették a kultúra csecsén csüngeni szeretőket: fajsúlyos kínálat vágott az orcánkba, Jazzanovával, Gorillaz Sound Systemmel, Gusgus DJ-szettel, a szkreccskirály Scratch Pervertsszel, a gitárt uraló jóvágású George Ezrával vagy a táncparkettet leszőnyegbombázó 2manydjs-szel.
Minden adott volt, de aztán mégsem úgy adódott, hogy ez tökéletesen működjön.
Mert hiába indult ez fesztiválnak, ami a csütörtöki napon még heves érdeklődést volt képes kiváltani, pénteken is kitartott még, a szombat és vasárnap maradék részére egyértelművé vált, hogy hiába akarunk fesztiválként becsomagolni valamit, ami nem az.
Mert igazából ez nem volt más, mint egy bulihétvége. Pár extrával felruházva.
A fesztiváloknak ugyanis van pár fajtajellege. Egyik ilyen a közösségi létezés: még a legnagyobb szabású feszteken is könnyen úgy érezheti magát az ember, hogy itt együtt dobban a szíve a többiekkel, ugyanaz a karszalag van a csuklónkon, ugyanahhoz a kaszthoz tartozunk, a külvilág meg bekaphatja, a rock & roll velünk van. Nem, itt a karszalagosoknak vegyülnie kellett a pórnéppel, aki csak egy-egy rendezvényre volt kíváncsi.
És hiányzott a jó öreg klasszikus vonulósdi is, színpadtól színpadig. Helyszínünk a város, színpadjaink a klubbok - szépen cseng, de a klubok mégsem színpadok. És nem is működhettek ezeken az estéken úgy, mint a színpadok, mert egy fesztiválon ezeket össze szokták hangolni, több a fellépő, váltják egymást, lehet berövidezett nomádként vándorolgatni. Itt viszont a legtöbb nagy név ugyanazon az estén is éjjel fél 1-re lett kiírva, egymástól távol eső szórakozóhelyeken. És ehhez még hozzácsaphatjuk azt is, hogy ezt sem sikerült tartani: volt, hogy londoni gépek késtek, ami szerencsétlen dolog, de az időben megérkező sztárokat gyakran az egyes placcok is önkényesen késleltették a kezdéssel. Így nem lehet tervezni, kalkulálni, fesztivált érezni az ereinkben.
Van viszont valami, amit kamatoztathat a Budapest Essentials:
Ez pedig az úgynevezett pop-up bulik intézménye. Ezek átmenetileg felállított, vagy hétköznapokon amúgy más funkciójú helyszínekre vitt világotjelentődeszkák voltak, ahol felléptették a zenészeket: tetőteraszon, Dunapart mellett, Margitszigeten, vagy éppen a világszínvonalú építészeti megoldásaival több mint száz éve a főváros büszkeségének számító Fővám tér Nagyvásárcsarnokban, ami az ország egyik legnagyobb és legszebb zárt piactere.
Ide például a Gorillaz Sound Systemet hozták, amivel csak annyi volt a baj, hogy a vetítésen kívül köze nincs az igazi Gorillazhoz, és amit az indián fejdíszben bohóckodó DJ zenei értelemben művelt, az a kínszenvedős botrány kategóriát súrolta (főleg, hogy aki nem vett fesztiválbérletet, az vehetett jegyet, 4500 forintért - amúgy az ember visítozós dubstepet játszott). De ez nem a szervezők hibája volt, ők megszerezték ezt az impozáns épületet, ami életében először fogadott magába ilyen jellegű rendezvényt. Így ni:
Ha felismerik azt a tényt, hogy nem lehet egyébként is működő szórakozóhelyeket fesztiválhelyszínekként eladni - karszalag fejében ingyen bejutás ide vagy oda, főleg, hogy 10 ezer forint alatt nem is lehetett megúszni, a végső, helyszíni bérletár pedig már 21 ezer (!) forint volt -, és inkább újszerű megoldásokra hagyatkoznak, akkor ez jövőre egy orbitális nagy budapesti összifjúsági feszt lehetne, ami kicsit, nagyon kicsit, nagyon-nagyon kicsit, de még a külföldi részegkolóniákat kedvenc pesti ceremóniáját, a Szigetet is megizzaszthatja.
Én például el tudnék képzelni egy bulit a Lánchíd közepén, egy másikat a Gellért-hegy tetején, egy harmadikat a Kopaszi-gáton, az egykori legendás West Balkán helyszínén. Meg az autók által állandóan elfoglalt rakparton. Meg egy-egy szálloda tetején. Köztük nullahuszonnégyes partibusz-járatokkal. Nem egymásra, hanem jól összeszervezve. Ésatöbbi.
Persze ehhez többet is kéne melózni az ügyön, de remélem, valakinek a szervezőbrigádból is átsurrant már ez az agyán. Ha egy ilyet sikerülne nyélbe ütni, az tényleg felrázhatná a tavaszi Budapest éjszakáját.
