A bűnügyi történetekben nem mi járunk az élen. Bár ez a műfaj népszerű a magyar olvasók körében, nem rendelkezik se hazai díjjal, se vele foglalkozó szervezettel - például a sci-fivel ellentétben, melynek ott a Zsoldos Péter-díj és a Magyar Scifitörténeti Társaság.
Az Egyesült Államokban, a Mystery Writers of America (Amerikai Krimiírók Szövetsége) minden évben átadja a műfaj megalkotójáról, Edgar Allan Poeról elnevezett Edgar-díjat. Szintén Amerikában adják ki az "Ellery Queen's Mystery Magazine"-t (Ellery Queen Krimimagazinja), ami a világ vezető krimimagazinja. Franciaországban, ahol Paul Féval 1862-ben írta meg a "Jean Diable"-t, az első regényhosszúságú detektívtörténetet, évente két, egy helyi és egy külföldi szerzőnek is odaadják Grand Prix de Littérature Policière-t (Bűnügyi Irodalmi Nagydíj). Itthon viszont nincs se díj, se krimiíró szövetség, se krimimagazin.
Pedig azért akadnak kortárs hazai krimik is, elég csak az egy éve elhunyt Böszörményi Gyula Ambrózy-regényeire vagy Kondor Vilmos Bűnös Budapest-ciklusára gondolni.
De melyik volt az első magyar detektívtörténet? Kik voltak a műfaj művelői az aranykorban, az 1920-as, '30-as években és eljutottak-e valaha műveik külföldre? Nézzük meg a krimi történetét hazánkban!
Az elsők
A műfaj egyik előfutára volt Nagy Ignác volt, akinek "Magyar titok" c. művét 1844-1845-ben folytatásokban közölték. Főhőse még nem egy nyomozó, hanem egy Bende nevű újságíró, aki a szerző alteregója. A regényben különböző bűncselekmények is megjelennek, miközben a főhős egy Sobri nevű bűnözőt üldöz. A könyv egy romantikus regény, ami inkább a korabeli Pestet mutatja be.
Hogy melyik az első magyar detektívregény, arról pontos forrást nem találni, de az egyik esélyes Tábori Róbert író, újságíró 1885-ös "A szobor titka" c. regénye. Ahogy Poe sem Amerikában helyezte el az első detektívtörténetet, úgy Tábori is másik helyszínt választott: Berlint. A történet “Sherlock”-ja egy Steiber névre hallgató titkosrendőr, aki “Watson”-jával, Schmidt Henrikkel együtt egy gyilkossági ügyben nyomoz.
Az első magyar detektívfigurát Guthi Soma ügyvéd alkotta meg Tuzár Mihály, a rablóból lett főnyomozó személyében. A karakter először az 1893-as "Egy könnyelmű leány történeté"-ben tűnt fel, ez után a szerző számos novellájában szerepelt, illetve az 1908-as "Homosexuális szerelem" c. regénynek is főhőse, melyben az ügyvéd a korhoz képest elfogadó módon kezeli a meleg embereket és felszólal a diszkrimináció ellen. A szerző könyvei elérhetőek a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.
Az aranykor
A detektívregény aranykorának a huszadik század első felét szokták tekinteni. Ilyenkor tevékenykedtek olyan szerzők, mint Agatha Christie. Itthon olyan neves szépírók is írtak könyveket ebben a műfajban, mint Szerb Antal, aki "A Pendragon legendá"-ban (1934), vagy Móricz Zsigmond, aki a "Forró mezők"-ben (1929) jelenített meg krimiszálat.
A korszak egyik legsikeresebb szerzője Aczél Lajos, aki Louis Lucien Rogger néven jelentette meg regényeit, melynek többségében a főszereplő a francia betörőből lett kocsmatulajdonos, Gomár Félix, egy kicsi, kövér és könnyen megszerethető figura. Az egyik regényéből, "A halálkabin"-ból (1935) 1936-ban hollywoodi film készült Carole Lombard, a kor híres színésznőjének főszereplésével "The Princess Comes Across" (A rejtélyes utas) címmel. Néhány regénye franciául, egy pedig angolul is megjelent.
Egy rejtélyes szerző Nagy József, írói álnevén Jeel Cross, akiről a nevén és művein kívül mást nem tudunk. Visszatérő hőse az angol magánnyomozó, Harry Veller magánnyomozó aki, mint az egyetlen nem anglia helyszínen, hanem a Székelyföldön játszódó "Lidércláng" (1944) c. regényben kiderül kiválóan beszél magyarul. A szerző regényei közül pár megjelent olasz, egy pedig spanyol nyelven is.
Barsi Ödön sok álnéven írt, de a leggyakoribb az E. A. Rodriguez volt, ami egyébként az eredeti családneve. Nagyon produktív szerző volt, ő egy Harry Hughes névre hallgató angol rendőrfelügyelővel írt könyveket, az első ilyet, "A nevető halál"-t (1933) közösen bátyjával,Rodriguez Endre filmrendezővel.
Havas Zsigmond Spencer Walls és Anthony S. Astor néven publikálta műveit. Az ő regényeinek, például az "Északi szél"-nek (1943) a főhőse Gordon Oliphant felügyelő. Regényeiben gyakori, hogy egyes főszereplők feltűnnek másik történetekben mellékszereplőként.
Rejtő Jenőt valószínűleg nem kell bemutatni, ő olyan klasszikusokkal ajándékozta meg az olvasóközönséget, mint a "Piszkos Fred, a kapitány" (1940) vagy a "Vesztegzár a Grand Hotelben" (1940). Kollégája Charles Lorre, valódi nevén Nagy Károly Rejtőhöz hasonlóan humoros történeteket írt, főleg légiós regényeket melyeknek a főhőse Kockás Pierre.
Feltűnő lehet, hogy a felsoroltak közül mindenki álnéven alkotott és a történetek mind idegen helyszíneken játszódnak. Ez nem csupán azért volt, mert az akkori olvasóközönség az idegen tájakra tartott igényt, hanem mert egyes szerzők zsidó származásúak voltak egy olyan korban, ahol tetőzött az antiszemitizmus, így muszáj volt álnevek mögé bújni. Rejtő Jenőt és Nagy Károlyt munkaszolgálatra, Aczélt pedig a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcolták el, mindhárman életüket vesztették.
Akkor nem volt olyan szerző, akinek magyar főhőse volt? Nem volt magyar Poirot? Volt két írónk, akik saját nevük alatt adtak ki detektívregényeket. Sajnos, Törökné Kovács Hermin műveiről nem sok mindent találni a neten és a cikkben szereplő többi szerzővel ellentétben egy regénye sincs meg nekem.
A másik szerzőről, Moly Tamásról viszont több információ szerezhető. Viszont az ő műveiben van egy csavar: a főhős nem a detektív, hanem a bűnöző. Az író lefordította a francia Maurice Leblanc Arséne Lupin regényeit, melynek a főhőse egy tolvaj úriember, aki sosem öl és akinek neve ismerős lehet a Lupin c. Netflix sorozabtól. Moly valószínűleg innen merített inspirációt saját hőshez: Vörösbegy Péterhez, egy félszemű, vörös hajú betörőhöz, aki Lupinhez hasonlóan az álcázás mestere. A regények mindegyike máshol játszódik, de az első, "A mester" (1918) helyszíne Budapest. Ebből a műből egyébként némafilm is készült, amiből mindössze ez a kis részlet maradt fenn:
Szocializmustól napjainkig
A Rákosi-rendszerben krimikből csak elfuserált propagandaművek jelenhettek meg, a változást a Kádár-korszak hozta. A legtöbb szerző rendőrtisztként dolgozott korábban, mint Fóti Andor, Mág Bertalan vagy Mattyasovszky Jenő, aki Hódnak, a korabeli kémnek a megalkotója. Gyakran olyan valós eseteket dolgoztak fel regényeikben, melyeken maguk is dolgoztak.
Egy érdekes kivétel Kristóf Attila, aki a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban tanult Kristóf Ágota írónak a testvére volt. Az ő főhőse ugyanis egy Dér Ádám nevű pszichológus. Bár nem az aranykorban alkotott, regényei mégis hajaznak a klasszikusokra, például "A vándorló halál", ami egy belülről bezárt házban történt gyilkosságról szól.
Lőrincz L. László alias Leslie L. Lawrence és Frank Cockney 1983-ban jelentette meg "Sindzse szeme" c. regényét, és ezt még sok mű követte. Az orientalista író műveiben gyakran jelennek meg távol-keleti helyszínek.
Kondor Vilmos 2008-as "Budapest noir" c. regényével lett ismert. Az amerikai keménykötésű (hardboiled) krimik egyik hazai képviselője, műveiben gyakran tűnnek fel valós történelmi személyek. Bűnös Budapest-ciklusának a főhőse Gordon Zsigmond újságíró, jelenkori regényeinek pedig Ferenczy Tibor nyomozó. Műveit több nyelvre lefordították, például angolra, finnre és hollandra.
Dávid Veron megalkotója a bácskai születésű Baráth Katalin, akinek a történetei az 1910-es évekbe, az Osztrák-Magyar Monarchia idejére kalauzolnak minket, míg az "Arkangyal éjjel" egy 21. századi thriller.
Böszörményi Gyula olyan regények szerzője, mint a “Gergő és az álomfogók” vagy a “Lúzer Rádió, Budapest!”, de emellett megalkotta Ambrózy Richárd báró karakterét is, akivel szintén a Monarchia idején járhatjuk be a korabeli Budapestet. Sajnos, az író tavaly elhunyt, a sorozat jövője ködös.
De rajtuk kívül is akadnak még bőven kortárs krimiíróink: Hász Róbert Fábián Marcell pandúrdetektív, Csabai László Szinbád felügyelő, Cserháti Éva a K.É.Z. névre hallgató nyomozócsoport, Mészöly Ágnes Szabó Ágota ügyész, Zajácz D. Zoltán Adorján Máté főhadnagy és Lendvay Laura pszichiáter eseteit írja meg regényeiben.
Természetesen nem minden szerzőt vagyunk képesek felsorolni, ha megpróbálnánk akkor ez nem cikk lenne, hanem egy enciklopédia. Bár voltak és vannak jelentős szerzők a krimi műfajában Magyarországon, a műfaj úgy tűnik egyenlőre nem érdemelte ki, hogy legyen egy díja vagy külön társaság foglalkozzon vele, de úgy tűnik, ez a helyzet nem fog örökké tartani. Idén februárban Veszprémben megtartották az első Magyar Krimifesztivált, melyen részt vettek jeles szerzők és a Magyar Krimiszemle portál tagjai. A magyar detektívtörténet jövője fényesnek látszik.
Segítségünkre volt:
Grób László: A magyar detektívregény fénykora 1930–1948
Varga Bálint: Nyomozás az első magyar krimi után
Wikipédia
Moly.hu
