Bizonyára önöknek is feltűnt, hogy milyen sok település tartja fontosnak üdvözölni az odaérkező idegeneket. Egy kis tábla, kedves felirat, esetleg virág áll az útszélén a falu határában, amire az autósok egy gyors pillantást vetnek, aztán már el is felejtik.
Vagy mégsem teljesen?
A szakemberek szerint az első benyomás roppant fontos. Elsősorban személyek esetében ítélünk egy röpke másodperc alatt, de más dolgokkal is így vagyunk. Hiába figyelmeztet a közmondás, hogy “ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról!”, nem tudjuk kivonni magunkat az első benyomás hatalmától.
Legyen az egy ember, egy étterem, egy iskola, egy télikabát vagy egy város: agyunk - evolúciós örökségből - azonnal valamely kategóriába sorolja, ahonnan később nem lehetetlen, de nem nem is könnyű kimozdítani.
Nem tudom, jelenleg foglalkozik-e valaki városmarketinggel a városházán, mint ahogy azt sem lehet számszerűsíteni, miért jó az, ha az ideérkező első gondolatai pozitívak.
De azt könnyen el tudom képzelni, hogy az első élmény jócskán befolyásol valakit, ha új lakóhelyet, felsőoktatási intézményt vagy befektetési lehetőséget keres.
Így vagy úgy - részben Szombathely legnagyobb tömegeket vonzó eseményére, a közeledő Savaria Karneválra való tekintettel - végigjártuk azokat a helyszíneket, ahol az ideérkezők elsőként találkoznak a várossal, és próbáltuk az ő szempontjukból feldolgozni a látottakat.
Aki vonattal jön: “Pofás kis hely, de várjunk csak!”
Kicsit megkopott már a felújított szombathelyi állomás, de még így is rendben van. Hála az ősöknek és az alapos ráncfelvarrásnak az épület patinás (Ipkovich György volt a polgármester a munkálatoknál), a vágányok és az aluljáró tiszta, hi-tech ajtón jutunk be a csarnokba, ami szintén a kelet-európai szint felett van.
Ha ez megvan, következik az Éhen Gyula tér. Ott jártamkor éppen dolgoztak a növényeken a parképítők, ami a szocreál helyszínt valamennyire megmenti.
Viszont az első kellemes benyomásokat elég rendesen megtépázza, ha a belváros felé a Szelestey úton indulunk el. Hosszú, meglehetősen ingerszegény utca, nyitott vagy bezárt üzletekkel, itt-ott málló vakolattal, a fák alján burjánzó gazzal.
Aki Bucsu felől jön: “Ja, hogy ez már Szombathely?”
Aki az osztrák határ felől érkezik, az úgy ér be a városba, hogy nem is tudja, hogy már itt van. Az újonnan épült lakótömbök ugyanis kb. egy kilométerrel korábban felbukkannak, mint maga a város szélét jelző tábla.
Ez utóbbi amúgy rendesen el van rejtve a sűrűjében, csak alig kisebb, mint a pénzváltó reklámja. Én javasolnék még egy méretes stadionjelzőt is az táblaerdőbe:
Az oladi körforgalom után egy modern, rendezett város benyomását kelti Szombathely, és ez azt érzést fokozza a felújítás alatt levő Rohonci út
.
Aki Kőszeg felől jön: “WTF ez itt a körforgalomban?”
A 87-es főúton érkezve a bal szem sarkába a Metro áruház és a Stromfeld-lakótelep is betüremkedhet, de az igazi meglepetés a körforgalomban éri a vándort. A dzsungel közepéből ugyanis egy rozsdásodó, kupolás fémépítmény emelkedik ki, tetején egy kalitakaszerű valamivel.
Bizonyára sokan találgatták már, hogy ez mi a jófene ez itt, de az is fogadnék, hogy kevesen jöttek rá, hogy ez bizony egy száműzetésben lévő a Vesta-templom, ami egykoron a karnevál díszlete volt, most viszont inkognitóban itt, a város szélén vár valamire.
Ami a folytatást illeti, itt is prózai: ember legyen a talpán, aki a 11-es huszár út kockaházaiból komoly következtetést tud levonni a városról.
Aki Bük felől jön: “Ennél azért többet vártam Szombathelytől”
A várostábla a körforgalom után bukkan fel, előtte az egykori laktanya szigorú tömbje és néhány ilyen-olyan kereskedés. Ha a GPS nem a körgyűrűn viszi a belvárosba a látogatót - és miért is tenné -, az meglehetősen lehangoló első benyomást szerez.
Aki a 86-oson jön Győr felől: “Wow, ez egy egész komoly város”
Emlékszem, Szabó Gábor akkori polgármester kapott hideget-meleget a város keleti végében épült közlekedési csomópont miatt. Hogy felesleges és nagyzoló. Nos, azóta kiderült, hogy éppen jó, praktikus és ráadásul nagyvárosi komolyságot kölcsönöz Szombathelynek.
A felüljáró tetejéről leereszkedve az ipari park cégeit, a bevásárlóközpontot és a tekintélyes körforgalmat látjuk felülnézetből.
Nyilván nem túl romantikus a látvány, semmi Duna-hidak, Parlament vagy Eiffel-torony, de érkezéskor mégiscsak ebből a szögből tűnik leginkább megyeszékhelynek, izmosabb gazdasági- és kereskedelmi központnak Szombathely.
Kár, hogy a Zanati úti mint több kilométer hosszú unalmas és kopottas folytatás már egyáltalán nem erősíti meg ez a képzetet.
Aki a Falco mögött jön: “Nem egy ékszerdoboz”
Biztos vagyok benne, hogy a 87-es déli szakasza felől érkezők egy részét a GPS a Falco farakásos hátsó udvara mellett, a Vépi úton hozza be a városba.
Nem egy nagy élmény, de hát az ipartelep az ipartelep, olyan nagy szégyellnivaló nincs benne, hacsak az nem, hogy a városnak van pénze 15 milliárdos stadionra, de arra már nem telik, hogy egy normális (vagy bármilyen) járdát építsen a sok ezer itt dolgozónak.
Aki Gyöngyöshermán felől jön: “Polgári zöldövezet, majd csalódás”
A korábbiaktól teljesen elütő élményben van része, aki a 87-esen érkezik és Táplánszentkereszt után lekanyarodik Gyöngyöshermán, illetve a városközpont felé.
A várost jelző tábla után jó pár kilométernyi szolid, kelet-európai jólét hangulata veszi körül. No nem egy Kensington vagy Rózsadomb, de vidéki viszonylatban megteszik ezek a kommunizmus végnapjaiban épült, többgenerációs, takaros házak.
Az utazó rácsodálkozhat arra is, hogy milyen hatalmas külvárosai vannak Szombathelynek, aztán mire kialakulna benne valami igazán pozitív összhatás, a sorompó után szembesül a Rumi út szürkeségével és leamortizált útpadkáival. Nem igazán épületes látvány.
Aki Körmend felől jön: “Hoppá, ez már a belváros?”
Bár a “Szombathely” tábla a Körmendi úti körforgalom előtt van, az utazónak nem sok ideje van az első benyomások elemzésére, hiszen alig pár száz méter után már a belváros szélén van.
Az innen érkezőknek jut egy kis panellátvány, kiegészítve a Nagy Pityer előtti autókkal, a bevásárlóközpontokkal, de az élmény gyors, a környék összességében rendezett, úgyhogy nagy negatívumokat nem lehet begyűjteni ebből a szemszögből.
Ahogy én azt arra jártamban elképzeltem.
