„Annak idején nagyon szerettünk volna egy élménytábort szervezni a Markusovszky-kórház Gyermekonko-hematológiai részlegén kezelt daganatos gyerekeknek, de a legtöbb táborhely alkalmatlan volt arra, hogy őket fogadja. A már gyógyult gyerekek, merthogy ők is jöhetnek, bárhol elaltathatóak, de a fenntartó kemoterápiát szedő gyerekeknek, vagy a közvetlenül kezelés után lévőknek még nem ép az immunrendszerük, fontosak a megfelelő körülmények” – emlékezett vissza a kezdetekre dr. Györke Eszter, az Alpokalja a Daganatos Betegekért Alapítvány elnöke, gyermek hemato-onkológus szakorvos, aki több mint tíz éve egy véletlennek köszönhetően talált rá az ideális körülményeket kínáló rábahídvégi Csodaszarvas Tájparkra. Azóta minden évben odamennek a gyerekekkel.
Van, hogy csúfolják őket
A tábor célja, hogy segítsenek nekik feldolgozni a betegségükből adódó traumáikat, sőt nemcsak nekik, hanem testvéreiknek is, ők is ott lehetnek, hiszen a tesók ugyanúgy sérülnek. A beteg gyerekekkel általában az édesanyák töltenek hónapokat a kórházban, így a testvéreknek nélkülözniük kell az édesanyjukat, háttérbe szorulnak, megsínylik ezt az időszakot.
A kicsik meseterápiás foglalkozásokon, a nagyobbak terápiás beszélgetéseken vesznek részt minden évben, de a terápia szót nem használják, hogy ezzel a szóval legalább itt ne kelljen találkozniuk. Így a meseterápiából mesetanya lett.
A táborlakók a foglalkozásokon feltehetik kérdéseiket, fel tudják dolgozni élményeiket, megbeszélhetik egymással és a szakemberekkel a nehézségeiket, például az iskolába való visszatéréssel kapcsolatban. Vannak, akiknek osztályt kell ismételni a hosszan tartó kezelések miatt, új osztályba kerülnek, nem mindig könnyű a beilleszkedés. Előfordul, hogy a testükön lévő hegek miatt csúfolják őket.
A gyerekek tanácsokat adnak egymásnak
A már gyógyult, régi betegek, akik visszajárnak Rábahídvégre, sok erőt tudnak adni azoknak, akik éppen túl vannak a kezelésen. A gyerekek egymás között is sokat beszélgetnek, tanácsokat adnak egymásnak, hogy ki hogyan küzdött meg a problémáival.
„Sokan, akik már nagyobbak, megfogalmazták, ha nem lettek volna betegek, akkor nem azt csinálnák most, amit csinálnak és nem ott tartanának, ahol tartanak. Ezzel nagyon jó példát mutatnak azoknak, akik még az újrakezdés előtt állnak” – meséli az alapítvány elnöke.
A tábor egyik mottója lett: „mert nekünk minden sikerül, mert mi olyan kitartóak vagyunk!”
Az idén 45-en táboroztak a tíz segítővel együtt. A hét éven aluliakat kísérte szülő és azokat a nagyobb gyerekeket, akik édesanyjuk segítségére szorulnak a különböző fennmaradó tünetek miatt.
Volt, aki még soha nem strandolhatott
Névjegykártya-, és szappankészítés, ismerkedős játékok, kézműves foglalkozások, bátorságpróba, mixershow is szerepelt a programban. Zeneterápiás céllal hangszeres bemutatókat tartottak. Fellépett Bognár Szilvia, két premontreis diák pedig zongorán játszott, de fajátékokat is kipróbálhattak a gyerekek.
Egyik nap Keszthelyre kirándultak, a kastély- és múzeumlátogatás után fürdött a csapat a Balatonban. Volt, aki évek óta nem csobbanhatott, és olyan is, aki nemcsak a Balatonban, hanem sehol nem strandolhatott még.
Nagy élmény volt nekik, akárcsak az, amikor egy délelőttöt a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozóival tölthettek. A rendőrök kialakítottak egy tetthelyet. Volt, aki bűnöző, mások rendőrök lehettek. Helyszíneltek, nyomoztak, a rendőrkutyák pedig elkapták az elkövetőt.
A szülők nyugodt szívvel engedik el őket
Vasárnap a család többi tagja is csatlakozhatott és vetélkedővel zárták a tábort, ahogy minden évben.
„A szülőknek is nagy ajándék, hogy van ilyen lehetőség, hiszen nagyon féltik ezeket a gyerekeket, de ide, szakemberek közé sokkal könnyebben engedik el őket. Nem aggódnak annyira. A résztvevők pedig a sok élmény mellett megtapasztalják a megértést, az elfogadást, az egymásra figyelést, nyugalmat kapnak, lelassulhatnak, itt alig kerül elő a telefon” – zárta Györke Eszter, aki azt is elmondta, a jövőben szeretnék a tábor létszámát 45-ről 50-55 főre bővíteni, mert lenne rá igény.
