Nemrég Szombathely belvárosában sétálgattam, amikor is eszembe jutott, hogy még sosem néztem igazán körül a belváros rejtettebb részein. Van egy csomó átjáró, belső udvar és zsákutca, és ha nem kifejezetten ide tart utunk, nem jut eszünkbe, hogy bemenjünk és körül nézzünk ezeken a helyeken.
Pedig vannak olyan rejtett kincsei a városnak, amikért érdemes néha letérni a már jól megszokott útvonalakról. Ilyen rejtett kincsbe botlottam bele akkor is, mikor a Király utca – Malom utca kereszteződéséből nyíló parkolóudvarba tértem be, hogy megtudjam, mit rejt a háztömb gyomra.
Az alagútból kiérve mesébe illő látvány fogadott. Egy ház, amiről nem lehet eldönteni, hogy romos-e, vagy csak különös a kialakítása. Vajon mindig is volt tetőterasza, vagy idő közben tűnt el a ház teteje, ezzel szabadon hagyva a második emeletet?
A látványt pedig az teszi tökéletessé, hogy az egész házat sűrűn ellepi az őszi színekben pompázó borostyán, amitől az volt a benyomásom, mintha egy évtizedek óta az erdő mélyén felejtett öreg viskó magasodna fölém.
Először azt hittem, hogy a ház elhagyatott, és már csak idő kérdése, hogy lebontsák. Aztán figyelmes lettem egy ablakba kirakott szoborfejre, a különös tetőteraszon kiakasztott száradó ruhákra, a verandán álló kerti bútorokra és egy kedves, fehér kutyusra a kapuban.
Egy kis kérdezősködést követően megtudtam, hogy a ház annak idején Majthényi Károly szobrászművész műterme volt, most pedig egy rokona él ott.
Majthényi több alkotása is a szombathelyi városkép szerves része. Ő készítette Markusovszky Lajos és dr. Szabolcs Zoltán mellszobrát, valamint a Körtánc és az Ünnepi menet Ízisz tiszteletére című szoborcsoportokat.
Ismertebb alkotásai közé tartozik még Petőfi Sándor mellszobra, amely Sárváron a Szent László-templom mellett található.
A képek magukért beszélnek, én mégis azt mondom, aki arrafelé jár, legközelebb ugorjon be a parkolóudvarba, és csodálja meg saját szemével Szombathelynek ezt a rejtett gyöngyszemét!