Mi történik itt, az ukránok elveszik a magyarok munkáját?

Konfrontáció, lakók frusztrációja, munkaerőhiány, fluktuáció, gazdaság. Tény, hogy Nyugat-Magyarországon egyre több az ukrán. Van olyan zalai falu, ahol minden tizedik lakó vendégmunkás. Miért is? Helyzetkép két vasi város, Sárvár és Szombathely tükrében.

Kezdjük a száraz tényekkel, a magyar nagyvállalatok 81 százaléka komoly munkaerőhiánnyal küzd: a kulcságazatnak számító autóiparban több mint 10 ezer dolgozóra lenne szükség - szellemi és fizikai munkakörben egyaránt. Ám a legnagyobb gond az építőiparban van, ahol 10-12 ezres a hiány, és akkor még nem beszéltünk a turizmusról, a vendéglátóiparról, a kiskereskedelemről és a szolgáltató szektorról.

25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

Az elmúlt időszakban Magyarországon, így a nyugat-dunántúli multinacionális cégeknél is tömegesen jelentek meg a külföldi, főként ukrán vendégmunkások. Ittlétük azonban nem csak a munkaerőpiacra, hanem a helyiek mindennapi életére is komoly hatással van.

A fürdőjéről és középkori váráról ismert Sárváron is működik egy munkaerőhiánnyal küzdő amerikai tulajdonú gyár. A korábban jórészt turistáknak kiadott apartmanokat és albérleteket - hallani megyeszerte - már ukrán vendégmunkások bérlik. Vannak, akik Sárváron kimondottan azért vásárolnak ingatlant, hogy a vendégmunkásokat foglalkoztató vállalattal hosszútávú szerződést kötve kiadják.

Sárvár és fürdője madártávlatból
Czika László

Erre és más nyugat-dunántúli városokra alapozva megpróbáltuk feltérképezni a helyzetet - valóban, hány ukrán munkavállaló dolgozik a régióban, miért jönnek, kik jönnek, hogyan élnek itt, és milyen beilleszkedési problémák okoznak konfliktusokat a helyiek és közöttük? Beszéltünk városlakókkal, vendéglátósokkal, apartman tulajdonosokkal, munkásokkal. Megkérdeztünk multinacionális cégek vezetőjét, HR menedzsereket, városvezetőket és hivatalokat. Az anyaggyűjtés több hónapon át zajlott.

Sok esetben nem vállalták névvel a nyilatkozatot. A cégekben dolgozóknak ugyanis eleve tilos bármilyen információt kiadni a munkahelyükkel kapcsolatban, mások egyszerűen félnek bármilyen médiumtól, mert nagyon kényesnek tartják a témát.

Élet egy vasi kisvárosban -

Mint a zombik, bódultan kóvályognak az utcákon

Először a sárváriaktól próbálok információt szerezni, felhívom pár ismerősöm: mit tapasztaltak az ukrán vendég munkásokkal kapcsolatban? Első nyilatkozóm egy harmincas, irodában dolgozó fiatalember:

- Szerintem nincs velük gond. Legtöbbször fizetés után szoktam őket látni, mint a zombik, bódultan kóvályognak az utcákon. Persze vannak balhéik, hallottam, hogy autót rongáltak meg, agresszíven viselkedtek, de ilyen probléma a sárváriakkal is előfordul fizetés után. Az kellemetlen, hogy az ukránon kívül nem beszélnek más nyelvet. Bemennek egy kocsmába és kézzel-lábbal magyarázzák, hogy mit akarnak, ami a kocsmárost egyébként eléggé dühíti. (Erről nekem rögtön eszembe jut, vajon nem így kézzel-lábbal magyaráznak-e az idegen nyelvet nem ismerő magyar munkások is külföldön?)

Tőle tudom, hogy egy fiatalok által közkedvelt klubban már kitették az ajtóra a „Belépés csak klubtagoknak!” feliratot. Ő úgy tudja, hogy komoly hepajok zajlottak ott az ukránok miatt.

Máris hívom az említett helyet. Egy fiatal lány veszi fel a telefont. Kérdezem:

- Mit jelent az ajtón a kiírás?

- Pár hónappal ezelőtt még nagy társaságok randalíroztak itt. Félelmetes volt - és már ömlik is belőle a szó.

Volt, hogy húszan is megjelentek, nagyon agresszívak voltak velem és egymással is. Csapkodták az asztalt. Én beszélek angolul is, de nem igazán értettem szót velük se magyarul, se angolul. Előfordult, hogy zárás után, rám akarták rúgni az ajtót. Ez lett az utolsó csepp a pohárban. A főnökömnek mondtam, nem akarom ezt így tovább csinálni – meséli.

A klub és a felirat az ajtón
Kovács Dávid

Mint elmondja, a randalírozók a helyi cég vendégmunkásai voltak. Nem jelentették fel őket, de azóta megszűrik, kiket engednek be. A vendéglátó helyhez tartozó fitneszterembe a cég fizette be őket, de a tulajdonos szerződést bontott a viselkedésük miatt. Az ott dolgozók szerint nem hoztak váltóruhát, váltócipőt, és különféle dolgok tűntek el.

Aki a szállásukat szervezi

Folytatom azokkal, akik napi kapcsolatban állnak az ukrán vendégmunkásokkal. Kolléganőm barátnője épp az ő szállásukat intézi:

- Általában október és május között foglalkozunk a munkások szállásoltatásával. Ebben az időszakban körülbelül 110 ember lakik nálunk. A főszezonban azonban csökkentjük a számukat 40-50 főre, mert sokkal jobban megéri kiadni a szobákat a turistáknak. Mivel hosszú időre jönnek, kedvezőbb árat kapnak, mint a nyaralók. Ráadásul ők nem szobaáron vannak, hanem nap/fő fizetnek utánuk.

Mint megtudtam, ők a munkaerő közvetítő céggel állnak kapcsolatban, akik több szálláshellyel szerződtek. Havonta egy-két alkalommal érkeznek a vendégmunkások, közel egy busszal. A közvetítő cég osztja szét őket a szállások között.

Nincs velük problémájuk, egyedül a kommunikáció okoz nehézséget, mivel nem beszélnek semmilyen nyelven.

Az utóbbi időben azonban már van tolmácsuk, aki jelentősen megkönnyíti mind a két fél helyzetét.

Nem ők az egyedüliek, akik felismerték a nagy üzletet az ukrán munkásokban. Egyre több apartman tulajdonos adja ki sorra a szobáit, sőt vannak olyan ingatlanközvetítők is, akik lakásokat vásárolnak fel, hogy azt munkásszállássá alakítsák át. Egy biztos, hogy

még mindig nincs elegendő hely számukra, hiszen a helyi multicég folyamatosan hirdeti – például a regionális rádióadón – hogy kiadó lakást keres a munkavállalóinak.

Milyen körülmények között élnek nálunk?

Informátoromtól azt is sikerült megtudnom, hogy a város mely részén találhatóak a szóban forgó lakások. Megadja az egyik érintett lakáshoz tartozó utcát, és házszámot is.

Másnap már az említett panel előtt állok. Tikkasztó meleg van, legalább 32 fok. Random elkezdem nyomni a kaputelefont: az első két csengetés sikertelen, a harmadik – miután bemutatkoztam – megszakítja a vonalat. Próbálkozom tovább. Tíz perc várakozás után egy fiatalember érkezik a kutyájával és a kulcsa után matat a zsebében. Szerencsém van, ő hajlandó nyilatkozni:

- Amikor meghallottuk, hogy a negyedik emeleti lakást munkásszállóvá akarják alakítani megijedtünk. Annyi rosszat hallottunk már róluk: koszosak, zajosak, erőszakosak. Szerencsére ez nem jellemző az itt élő csapatra. Szinte csak akkor látjuk őket, amikor munkába mennek és hazajönnek.

Nem mondom, hogy néha nem hangoskodnak hétvégén, de szerintem semmivel sem rosszabbak, mint egy átlagos magyar család.

A hely meghatározza a viselkedést?

Két utcával odébb lakik a szállásadó egy ismerőse, akivel szemben egy kétszintes, lerobbant társasházban laknak a munkások. Ő sokat panaszkodik:

- Eleinte csak egy lakásban laktak munkások, majd egyre többen költöztek be. Aztán egy ingatlanközvetítő megvette az épületet és teljesen munkásszállóvá alakította. A ház előtt halmokban áll a szemét, hiába vannak kukák. Gyakran veszekednek, volt, hogy késsel kergették egymást a nyílt utcán.

Ipari park-Sárvár
Kovács Dávid

Addig nehéz elhinni az embernek, míg maga nem tapasztalja

Augusztus 20-án 50 éves volt Sárvár, több programmal ünnepelték. Egyik este én is elmentem egy koncertre.

A kultikus vár zsúfolásig tele a helyiekkel. Nem telik sok időbe, megjelenik egy különálló csoport. Csak következtetni tudok nyelvezetükből és egyszerű ruházatukból, hogy ők az ukrán munkások. Persze a sárváriak egyből pásztázni kezdik őket. Elkezdődik a nem túl diszkrét sutyorgás. Egyet el is csípek közülük:

Nem hiszem el, hogy már megint itt vannak…

A vendégmunkások nem érzik magukat kínosan, egy üveg sörrel a kezükben billegnek ritmusra, majd tíz perc elteltével, mindenféle rendbontás nélkül távoznak.

Amikor elindulok, a várhídon ücsörögnek és minden csinos lányra hangos megjegyzést tesznek, ahogy a pár méterrel odébb ülő magyar srácok. Csak azt még értem is...

A városvezetés nem izgul

A sárvári önkormányzatnál Máhr Tivadar alpolgármestert kérdezem, milyen visszhangja van az ukránok megjelenésének a városban:

- Körülbelül két éve jönnek Sárvárra a vendégmunkások. Pontos számot sajnos nem tudok mondani, mert nincs bejelentési kötelezettség utánuk, úgy pár százan lehetnek a városban, illetve annak környékén.
Néhány apróbb konfliktusról én is hallottam, de nem okoznak nagyobb gondot, mint a többi itt élő.

Úgy gondolom, hogy a helyiek közötti atrocitások nem kapnak akkora figyelmet, mint a külföldieké.

Ebben a kis zalai faluban minden tizedik lakos ukrán

A beszélgetéseim során hallok arról, hogy egy zalai faluban, közel a megyeszékhelyhez, szintén sok ukrán ajkú vendégmunkás lakik. Fel is hívom Török Zoltánt, Hagyárosbörönd polgármesterét, hogy megkérdezzem, milyen hatása van az idegeneknek közösségük életére. Hallhatóan döbbenten fogadja kérdésem, mintha egy teljesen elvetemült dolgot kérdeznék, de azért válaszol:

- Hagyárosbörönd egy 304 főt számláló kis falu, ahol körülbelül 40 fő ukránt szállásoltak el. 2017-ben érkeztek az elsők. Nem sűrűn látjuk őket, leginkább a buszmegállóban, a céges járatot várva, illetve nagy ritkán a körzeti orvosnál és a boltokban. A falu életében nem igazán vesznek részt. A falunapra is csak egy pillanatra jönnek ki, mert az idő nagy részében vagy dolgoznak, vagy alszanak. Sosem volt rájuk panasz. Ezt a szállásadójuk is megerősítheti.

Hagyárosbörönd
gm

Hiszek a polgármesternek, mégis úgy gondolom, pár szót azért váltanék az egyik szállásadóval, akinek Török úr minden további nélkül diktálja is már a számát. Felhívom:

- Csendesek, rendesek. Jelenleg 17 elszállásolt ukrán vendégmunkás van. Csak aludni járnak haza, mert szinte mindig dolgoznak egy közeli multinál. A cég bérli nekik a házamat is, velük vagyok szerződésben.

Mit szólnak a magyar munkások ukrán kollégáikhoz?

Próbálom felvenni a kapcsolatot a sárvári cégnél dolgozó magyarokkal. Segítségül hívom a legnagyobb közösségi oldalt, beírom a cég nevét. Az első, amit kidob egy diskurzus, ami a korábban leírtakat támasztja alá:

A helyiek közti beszélgetés az ukrán vendégmunkásokról - Facebook
Kovács Dávid

Körülbelül három ismerősömnek írok, hogy – ha névtelenül is – adjanak nekem interjút az ukrán vendégmunkásokról. Egyikük sem akar nyilatkozni, de legalább kapok egy nevet, aki szívesen beszélgetne velem, de csak inkognitóban.

Péntek negyed háromkor már egy helyi kocsmában találom magam, ahová öt perc múlva ismerősöm és "Áron" is besétál. Bemutatkozunk, majd rögtön közli velem, hogy őszintén válaszol a kérdésemre, de szeretné, ha nem adnám ki a nevét. Megnyugtatom, kikérünk egy kis feszültségoldó sört, én ásványvizet, majd Áron belekezd monológjába:

- Ukrajnában hirdetnek a magyar cégek, ígérnek fűt-fát, aminek lehet, hogy fele sem igaz. De nem csak ukránokról van szó. Van olyan is, aki Pécsről jön, mert arra sincsen munka. Ahogy Székelyföldről is van ember, de az ukránok vannak a legtöbben. Ismerve az ukrán fizetéseket, érthető. Az itteni cég meg helyi embert már nem talál ilyen kevés bérért.

Ráadásul a vendégmunkások hétvégén is termelnek a gyárnak, a magyar meg nem akar bejönni.

Az ukránok több ezer kilométerre vannak az otthonuktól, így bemennek dolgozni szombaton és vasárnap is, hogy pénzt kereshessenek. Az albérletüket is kifizeti a cég, ami körülbelül havi 60-70 ezer forint személyenként, így nekik erre sem kell költeni.
Azt olvastam, hogy az ukránoknak nem ez a végcél, csak egy dobbantó. Kapnak munkavállalói engedélyt, majd eltöltenek itt egy-két hónapot, és mennek tovább nyugatra, ahol háromszor ennyit kaphatnak. Volt, hogy húsz ukránból hat maradt itt.

- Hallottam olyan pletykát, hogy kirúgják a magyarokat, hogy helyükre ukrán munkaerőt vegyenek fel. Ez igaz?

- Ha nem is kirúgják miattuk, de áthelyezik őket például raktárból a termelésbe. Ennek senki sem örül, de a cég megteheti. Régi dolgozót nem küldenek el, mert rengeteg végkielégítést kellene fizetni.

- Te hogy vagy velük? Zavar, hogy itt vannak?

- Zavarni nem zavarnak.

Egy biztos, nehéz velük a kommunikáció, 20 emberre jut egy tolmács.

Nem tudjuk nekik elmagyarázni, hogy mit kell csinálni, se magyarul nem értenek, se angolul. Ezért úgy gondolom, nem igazán tudják, mit kell csinálni. A műszakvezető sokszor feladja a harcot, mert nem lehet mindenhol ott a tolmács.

A cégvezető szerint sokat kell küzdeni az ukrán munkavállalóért

Nap, mint nap telefonáltam, levelet írtam, próbáltam eljutni egy olyan felsővezetőhöz, akinek cége keleti vendégmunkásokat foglalkoztat. Végül egyikük szóba áll velem, nevét, titulusát és vállalatának nevét leírni tilos:

- Mindenhol azt hallom, hogy az ukrán munkaerő olcsóbb, mint a helyi...

- Hogyan lehet olcsóbb valami, mint a helyi munkavállaló? Szállást kell neki fizetni, ezer kilométerről ide kell őket hozni, negyedévente haza kell őket engedni. Nyilván mindennek van egy költsége, amit a munkáltató fedez.

Egyszerűen képtelenség, amiről beszélnek az emberek.

Verseny van a munkaerőpiacon: mehetnek Lengyelországba, Csehországba, vagy jöhetnek Magyarországra.

Az országon belül is már számos vállalat kinyitotta előttük a kapuit. Nekik is van választási lehetőségük, nem egy céghez vannak láncolva. Szabad emberek, oda mennek ahová akarnak. Nyilván az ausztriai munkaerőpiacra nem tudnak olyan könnyen bekerülni, de ha úgy gondolja, fogja magát és holnap elmegy az ország más területére dolgozni. Rengeteg cég foglalkoztatja már őket. Szabadpiacon működünk.

Nekünk is egyszerűbb lenne, helyi munkaerőt alkalmazni, több szempontból is. Először is munkaerőt kell toboroznunk, majd el kell intézni a letelepedési engedélyüket. Ha mindez megvan, ahogy említettem, szállást kell biztosítanunk nekik, illetve a mobilitásukat is nekünk kell megoldani. Emellett kétnyelvű munkautasításokat készítünk, kétnyelvű műszakvezetőket, tolmácsokat alkalmazunk, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Ez mind idő és energia.

- Pedig olyan pletykák is keringenek, hogy komplett sort lecseréltek az üzemben magyarról ukránra, a magyarokat pedig elküldték.

- Ezt el tudja képzelni? Ebben semmi racionalitás nincs. Ezt azért mondják, mert nekünk az ország más részén is van gyárunk, ahová mondjuk áthelyezünk más gyártást, ennek természetesen megvan az üzleti logikája. Volt egy sor, ahol magyarok dolgoztak, őket elhelyeztük gyáron belül más területekre, és a másik gyárból idehoztunk a vendégmunkásokat, hogy betanuljanak a soron. Majd a gyártósorral együtt visszamentek. Nem rúgunk ki embert, Isten ments!

A legfőbb probléma, hogy az embereknek részinformációjuk van, és nem veszik a fáradságot, hogy utána járjanak a dolgoknak. Az pedig már kifejezetten nehéz nekik, hogy adatokat kapcsoljanak össze.
Azt mondják, hogy az ukrán munkaerő olcsó, de azt nem veszik figyelembe, hogy már a szállásköltség megkérdőjelezi ezt a történetet.

Nem olcsóbb az ukrán munkaerő! Ki van a falra függesztve a bértábla, ami azt jelenti, hogy X munkakörben Y az alapbér.

Jogilag és semmilyen más szempontból sem teheted meg, hogy ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott embernek eltérő bért adj, ezért van a bértábla. Nincs különbség. A kollektív szerződés szerint fizetünk.

- Több túlórát vállalnak a vendégmunkások, mind a magyar dolgozók?

- Ez sem biztos, hogy igaz. Tény, hogy szeretnének minél többet dolgozni, de ha én hétvégére szeretném őket behívni, akkor biztosítanom kell tolmácsot is, ez sem mindig egyszerű.

- Fegyelmezettségben van különbség a két nemzet dolgozói között? Több helyen is halottam ilyesfajta negatív véleményt a külföldi munkásokról.

- Ez az általános közhangulat: idegenellenesség van.

Máshonnan jönnek az emberek, nyilván az itteniek szerint ez rossz. Az ukránok abból a kultúrkörből, azzal a vallási háttérrel, azzal a beidegződéssel jönnek ide, ami itt Magyarországon is van.

Ők is ugyanúgy a Szovjetunió terheit nyögték 40 évig. Csak egy sokkal szegényebb ország. A szegénység alapján nem lehet diszkriminálni az embereket.

Ausztria, Szlovákia, Csehország elszipkázza a magyar munkaerőt

Utolsó beszélgetőtársam egy nyugat-magyarországi multinacionális cég felsővezetője. Arról beszélgetek vele, hogy vajon miért épp idegen/ukrán munkaerővel próbálják a különböző cégek pótolni hiányukat. Tudomásom szerint az ország keleti régióiban komoly munkanélküliség van. Igaz, az ő cége nem foglalkoztat ukrán munkaerőt, de tisztában van a piaci helyzettel és korábbi tapasztalata alapján a vendégmunkás témakört is ismeri.

- Az ország gazdasági teljesítőképessége, a munkaerő elérhetőség, az ipari automatizáltság szintje összefüggenek egymással.

Munkaerő nincs, az automatizálás alacsony. Ausztria, Szlovákia, Csehország elszipkázza a magyar munkaerőállományt, illetve a nyugat-magyarországi multik is küzdenek egymással.

Minden vállalat a saját eszközeivel próbálja megoldani a helyzetét – magyarázza. Ukrán vendégmunkások már az egész Nyugat-Dunántúlon jelen vannak, nem csak Sárváron. Győrben, Sopronban, Zalaegerszegen, Celldömölkön.

- Akkor tulajdonképpen a dolgozó kiváltságos helyzetben van, küzdenek az ő kegyeiért?

- Ebben a helyzetben nincs győztes. A munkavállalók sem azok, mert kemény plafonja van annak, hogy mennyit lehet bizonyos munkakörökben fizetni neki. Ez nem törvényi szabályozás, hanem egy praktikus maximum. Ahhoz, hogy ne alakuljon ki egy inflációs spirál, nem lehet elkezdeni felemelni a béreket a végtelenségbe, mert nincs mögötte gazdasági teljesítmény.

- Ezt a feszültséget hogyan lehet feloldani?

- A nyugati régióban található multik próbálják Kelet-Magyarországról, Szerbiából, Ukrajnából kiegyenlíteni munkaerőhiányukat. Ha sikerül is, akkor sincsenek biztonságban, mert a foglalkoztatási régiók nem szigetként léteznek, hanem átlógnak egymásba, versengenek egymással. Ráadásul a megszerzett munkaerő nagy része nem akar itt letelepedni, és mihelyst bármilyen lehetősége van, hazamegy.

- Mi a helyzet a magyarokkal, hiszen bizonyos országrészekben még most is nagy a munkanélküliség.

- Igen, de számukra csábítóbb a cseh-, szlovén-, osztrák fizetés, így sajnos korántsem olyan stabilak, mint a külföldi munkaerő. Összességében Nyugat-Magyarországon munkaerőhiány van, az ország más részeiben pedig felesleg és munkanélküliség. Továbbá, aki Kelet-Magyarországon munkanélküli, az lehet, hogy nem is akar dolgozni, vagy nem úgy dolgozna, ahogy az itteni multik szeretnék.

- Ha mindenkinek logikus, hogy szükség van rájuk, miért ekkora velük szemben az ellenállás?


- Talán azért nehéz nekik a beilleszkedés, mert a magyar egy nagyon erős identitástudattal rendelkező nép.

Ukrajna hasonló történelemmel, kultúrával, vallási nézettel bír, mint a miénk, csak egy jóval szegényebb szegmense Európának, ezért is tudta őket bekebelezni a cseh, a lengyel, a szlovák munkaerőpiac és 2016 óta Magyarország is meglátta bennük a lehetőséget.

Az a kérdés, hogy ez a fajta migráció mennyiben másabb, mint az Afrikából érkező menekültek migrációja.

Ők szintén gazdasági megélhetést keresnek, és lehet, hogy Európának tényleg szüksége van rájuk, mert nincs, aki elvégezze a munkát.

Az ukránok esetében a helyi közösségekben egy lavina indult el, mivel a normál hétköznapokba megérkeztek a „betolakodók”, akik „nem beszélnek emberi nyelvet” és „decijével isszák a vodkát”, de nem gondolnak bele a tradícióba, és nem állítják szembe a német nemzettel, akik például literszámra isszák a sört.

A történet 2016 nyarán kezdődött

Amikor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter felkarolta az MGYOSZ (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége) tervét, mely szerint a hiányszakmák esetében EU-n kívüli, szakképzett munkavállalókat lehetne behívni az országba.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) akkor egy debreceni cég, a Horizon2020 Nonprofit Kft. számára 450 millió forint támogatást adott ukrán munkavállalók

Magyarországon történő foglalkoztatásának elősegítése

elnevezésű projektre. A társaság

2017. december 31-ig összesen 5250 ukrán állampolgár munkába állítását vállalta a minisztérium megbízása alapján.

Az NGM ugyanakkor még idén sem árulta el, hogy a cég hány ukrán dolgozót hozott valójában az országba. A vállalkozás 2018-ra nettó 125 millió 774 ezer forint összértékben hirdetett közbeszerzést, ugyancsak ukránok foglalkoztatása kapcsán.

Tehát elsősorban a munkaerőhiány okozta fennakadások megoldása volt a cél, illetve, hogy megelőzzék a termeléskiesést. Nem titok, hogy a hazánkba beruházni akaró cégek előtt is fontos fenntartani a jó imázst, hiszen, ha erőforrás-hiánnyal szembesülnek, nagy valószínűséggel nem itt fognak befektetni.

5000 ukrán vendégmunkást hoztak be Orbánék 2 év alatt

Tette közzé a mfo (Menedzsment fórum) oldalán. Továbbá közli, hogy a munkaerőhiány már pár éves probléma Magyarországon. Ennek orvoslására indította el a kormány az ukrán állampolgárok foglalkoztatására irányuló programot 2016-ban. Erre a programra összesen 450 millió forintos keretet határoztak meg. A célja a 2017-es költségvetés zárszámadásában is olvasható:

A hazai piacon működő cégek olyan álláshelyek betöltésére kapjanak lehetőséget, amelyeket eddig nem tudtak betölteni magyar, vagy más uniós ország állampolgáraival, és előreláthatóan ezt a közeljövőben sem tudnák megtenni.

A rendelkezésre álló 450 milliós keretet az utolsó fillérig felhasználták az ukránok foglalkoztatására.

Ebből 82 millió fedezte az ukrán médiakampányt, melynek keretében átfogó PR és reklámszolgáltatási csomagot állítottak össze mindkét országban, amibe a hirdetési és reklámtevékenység és a munkáltatói fórumok szervezése egyaránt beletartozott.

A mfor által közzétett információ szerint a program keretében a következő tevékenységek valósultak meg:

  • megállapodás ukrán székhelyű jogi személyiségű szervezetekkel Magyarországra irányuló munkaerő-közvetítési tevékenységi engedéllyel,
  • toborzó és közvetítő irodák kialakítása Ukrajna jelentősebb foglalkoztatási régióiban,
  • magyar vállalkozások munkaerő-igényéről informatikai adatbázis létrehozása,
  • logisztikai szervezés, tanácsadás.
  • A program keretében 5000 fő ukrán állampolgár kapott munkavállalási engedélyt és ebből 4600 fő már legalább egy hónapot meghaladó munkaviszony keretében dolgozik - olvasható a törvényjavaslatban.

    Megkérdeztük a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalt is. Közel 21 ezer ukrán állampolgár tartózkodik Magyarországon, és további kérelmek vannak elbírálás alatt. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mi a nemek megoszlásának az aránya, mivel beszélgetéseim során mindig férfiakról volt szó, de nem kaptunk választ. Részletes adatok az alábbi táblázatokban.

    Kérelmek Engedélyezett
    Ideiglenes letelepedési kérelmek száma
    0
    0
    EK letelepedési kérelmek száma
    7
    4
    Nemzeti letelepedési kérelmek száma
    67
    17
    Tartózkodási engedélyt kérelmezők száma
    22469
    16812
    Nemzeti tartózkodási engedélyt kérelmezők száma
    12
    9
    Állandó tartózkodási kártyát kérelmezők száma
    165
    130
    EGT állampolgár harmadik országbeli családtagjaként kérelmezők száma
    10
    9
    Magyar állampolgár harmadik országbeli családtagjaként kérelmezők száma
    122
    84

    /Forrás: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal/

    Bevándorlási engedéllyel rendelkezők száma
    363
    Letelepedési engedéllyel rendelkezők száma
    164
    Ideiglenes letelepedési engedéllyel rendelkezők száma
    0
    EK letelepedési engedéllyel rendelkezők száma
    40
    Nemzeti letelepedési engedéllyel rendelkezők száma
    545
    Nemzeti tartózkodási engedéllyel rendelkezők száma
    51
    Tartózkodási engedéllyel rendelkezők száma
    17257
    Ebből munkavállalási célú
    16350
    Keresőtevékenység folytatása célú
    13
    Jövedelemszerzési célú
    34
    Tanulmányok folytatása célú
    194
    Állandó tartózkodási kártyával rendelkezők száma
    1629
    EGT állampolgár harmadik országbeli családtagjaként engedéllyel rendelkezők száma
    63
    Magyar állampolgár harmadik országbeli családtagjaként engedéllyel rendelkezők száma
    779
    Összesen 20891

    /Forrás: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal/

    A 22-es csapdája: A munkáltatónak egy megoldás, a magyaroknak egy kihívás

  • Egy biztos: gazdasági tekintetben – a munkaerőhiány és az automatizáltság alacsony foka miatt – a magyar cégeknek szükségük van az idegen munkaerőre, ha fenn akarják tartani működésüket. A magyarok – a jobb megélhetés reményében - folyamatosan vándorolnak ki külföldre, rájuk nem tud támaszkodni a helyi munkáltatói piac. Az országot sem az egyik, sem a másik felén nem lehet lezárni.
  • Ezzel szemben a lakosság egy része teherként éli meg a külföldi vendégmunkások megjelenését. Zavarja őket a keleti jövevények felbukkanása az utcákon, szórakozóhelyeken, rendezvényeken.
  • A mostani “migránsellenes” politikai helyzet sem könnyíti meg a keleti munkások beilleszkedését, mert meghatározza a magyarok idegenekhez való hozzáállását.
  • A kérdés, mit tesz a magyar munkáltató, a városvezetés és az ország azért, hogy a hazájuktól távol lévő, idegen ajkú emberek beilleszkedését elősegítse? Ha egyáltalán be akarnak illeszkedni, hiszen ők csak dolgozni jönnek ide.
  • A cikk a Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében készült.

    Köszönjük a közreműködést Nagy Andának.

    Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Közélet