Izgalomban tartja Szombathelyt Miklósa Erika ruhája

- Az Éj királynőjének ruhája nem csupán egy jelmez a sok közül, a szombathelyi rendezés egyik fontos díszleteleme is lett. Hogy született meg Miklósa Erika ruhakölteménye?

- Egy ruháról nehéz mesélni, mert egy jelmeztervező egészben gondolkodik, először egy atmoszférát, egy teljes színpadi világot képzelek el, majd ebből bontom ki a szereplők jelmezeit. Egy darabban a jelmezek egymásra is hatnak, ezen túl figyelembe veszem a zenét, a librettót, és az előadóművész testi és lelki alkatát is. Ezek egységében születik meg aztán a jelmez, amelyeket a legvégén textilekre és szabásmintákra bontok.

A Varázsfuvolában nagyon egyszerűen próbáltam megoldani a ruhákat, letisztult formákban, tiszta archetípusokban gondolkodtam. Az Éj királynőjénél az éjszaka színeiben. A kéknél maradtam, a csillagok gyönyörű fényét pedig a különleges fehér anyaggal próbáltam érzékeltetni.

A ruha, amely kiváltotta csodálatunkat

Nagy Ákos Balázs

- Milyennel szövettel dolgoztál?

- Egy teljesen új anyagot kísérleteztünk ki, amit még soha senki sem használt, és ami amellett, hogy foszforeszkál a sötétben, ahogy a fény játszik rajta egészen más színekben tündököl. Egy kedves kollegám, Szentirmai Zsuzsa találta ki azt a szövési technológiát, amivel ezt a textúrát egyáltalán létre lehet hozni.

- A ruhához egy gyönyörű uszály is tartozik, hány méteres?

- Ha kinyitjuk akkor négy méter széles. Miklósa Erika remekül kihasználja, sokat játszik vele a színpadon. Jelmeze része még az a három legyező is, amelyet a dámák a kezükbe fognak.

- A legfőbb díszletelem maga az Iseum. Ez megkötötte a kezét?

- Valóban, hagyományos értelemben nagyon leszűkíti a díszlettervező lehetőségeit, hiszen nem lehet sehová sem fúrni, szegelni, de szép és inspiratív tér, az első pillanattól kezdve imádom. Ezért is találtam ki olyan díszletelemeket, amelyek kívül állnak a műemléken, például a léghajót, amely a tér fölött lebeg.

Varázsfuvola Iseum 2011 próba

Nagy Ákos Balázs

- Végre egy rendezés, amelyben Papagenót nem paradicsommadárnak öltöztetik. Európában már-már követelmény, hogy minél érdekesebb és izgalmasabb képi világban mutassanak be az operákat. Nálunk még sokan a klasszikust várják…

- Erről, hogy mi számít klasszikusnak, és mi modernnek, a rendezővel, Káel Csabával mi is beszélgettünk. Úgy vélem, sokan fogalomzavarban vannak, mert lehet nagyon modern egy darab úgy is, hogy klasszikus formákat használ. Én általában a klasszikus formák felhasználásával modern dolgokat szeretek csinálni. Tegyük fel van egy ruha, ami emlékeztet a rokokó stílusra, de úgy van elkészítve, hogy akár egy estélyre, 2011-ben fel lehet venni. Idézet a klasszikus felé, de modern is egyben.

- Mit szólt Miklósa Erika a ruhakölteményhez?

- Imádja, játszik vele az első ruhapróbától kezdve, szinte eggyé vált vele. Elindult a fantáziája, és én ettől, hogy jól érzi magát benne, nagyon boldog voltam.

- A városban találgatások indultak meg, mennyibe is kerülhet egy ilyen ruha? Egymillióba?

- Nagyon minimális költségvetésünk volt, így ügyesen és taktikusan kellett megoldanunk belőle mindent. Ezt a ruhát négyszázezer forint körüli összegből hoztuk ki, amely tartalmazza az anyagárat, a varrás és a különböző díszítések díját. Ugyanakkor ez az én ajándékom, nem tellett már rá a költségvetésből, úgy döntöttem, én ezzel szponzorálom, Szombathely megérdemel ennyit.