Vigyázat! Támadnak a télapók!

Tizennégy édesen mosolygó, prémsapkás, szakállas Mikulást végeztünk ki és faltunk fel. Pontosabban csak tizenhármat, mert a tizennegyedik édes, szöszke angyalka vala. (Belül meg randán vigyorgó, barna manó...) Négyet meghagytunk. Mementónak? Hírvivőnek? (

Mikulások, reszkessetek! Embermilliók támadnak hamarosan ellenetek! Máris megkezdődött a gyilkosságsorozat!!!

) Hát, ha hírvivőnek, akkor nem jókat választottunk. Mert ezek bizony azóta is roppant derűsen vigyorognak az íróasztalon.

A retro mindent túlél...

Szemrebbenés nélkül nézték végig sorstársaik kivégzését. Talán abban bíznak, hogy megmaradhatnak majd kabalának, mint az öt tavalyi mókulás, akiket azóta Tánczos Mikulás (akartam írni: Mihály) gondoz – vagyis rendez hetente más-más extrém pózba a polcon. De nem. A mostanisk közül csak egyetlenegyet spájzoltunk el: az édes kis retrómikit, akin a főnökök Gyöngy(ij)ének ( Roznár Gyöngyi) szíve megesett, mivel nagyfokú kellemes nosztalgiát idézett benne elő egyszerű kis látványa.

A többit elajándékozzuk. Megenni?! Na azt aztán nem! Részben az is oka a megmenekülésüknek, hogy a csapat ismétt hősiesen kidőlt a Mikulás-teszt végére. Nem vagyunk mi Gombóc Artúr, hogy lapos csokoládé meg kerek csokoládé meg...! A boldogsághormonból már a negyediknél túltengésünk volt. Mire kikerült a kereszt a télapó-tömegsírra, mindannyian csillagokat láttunk. (És nem csak a csomagolásukon...)

Hasmenés kizárva

Minden a BOCI étcsokiból öntött nagyszakállújával kezdődött. Kikerült a szép sárga háttér elé, portré készült róla (utoljára a Falco-galériában láthattak nálunk hasonló színkombinációkat a T. Kattintók), aztán jött a sárga kör, benne a 18-as szám – vagyis a brutális nyakazás. Az érzékenyebb lelkű hölgyek (én) elfordultak, főnöknőnk viszont aktívan részt vett a kivégzésben. Igorovics (aki még nem tudná: Szilágyi Joci) örömmel konstatálta, hogy ha mind megesszük, egy ideig senkinek nem lesz hasmenése, aztán miután törtünk belőle egy-egy darabot, gondosan elspájzolta magának.

Ezzel a mókulással senkinek nem volt problémája. (Talán mert a legelső volt.) Az meg, hogy 52 százalék benne a kakaó, pláne kiemelte. Az utána következők között ugyanis akadt olyan, amiben olyan elenyésző mértékben szerepelt ez az összetevő, hogy nullának vettük - szörnyülködve. Elárulom, hogy eme öreg bácsika nyert végül nálunk. Hol vettük? Lényegtelen. Az biztos, hogy bár nem olcsó (345 forintot kóstált), legalább megérte az árát. Kevésről mondtuk ezt később...

Mókuska, ágyéktájékon

A BOCI másik bravúrját, a mogyorósat is bizalommal és csorgó nyállal fejeztük le – aztán hamar lohadt a lelkesedés, annak ellenére, hogy ez a Miki még drágább is volt az előbbinél: 365 forint! Rablás, kérem!

A Boci és a Tibi a miénk, hazai! Hát legyünk elnézőbbek velük!

– próbálta menteni a menthetetlent Gyöngyünk. Jó, leszünk elnézőek - az íze helyett eztán a sztanioljára figyelünk. Arany köntösbe bújtatták ezt a Mikulást, és ágyéktájon egy kis mókuska vigyorgott. Tánczos MMók(ul)ás nem felejtett el figyelmeztetni ennek pikantériájára. Bár a kóstolón még sokáig csámcsogtunk rajta, itt és most illedelmesen rövidre zárom a témát.

Ki legyen a következő áldozat?! Összehúzott szemmel lestük az íróasztalon szabályos (ám változó) alakzatokat formázó Télapó-hadsereget.

Ez így nem jó...

- fakadt ki Gyöngyi. -

Mindegyik olyan sovány! Mind fitnesz-Mikulás! Olyan életidegenek!

Egyetértőleg csóváltuk a fejünket, és a meglepetés erejével kikaptuk a tömegből a következő áldozatot: a TIBI szemüveges ét-télapóját. Igor már indult is a késért, hogy megsemmisítése (ami tulajdonképpen inkább csak egyfajta átlényegülés) kicsit humánusabb legyen.

A Boci jobb, Joci!

A Tibi-Mikulásról megállapítottuk, hogy:

Jé, milyen olcsó a másikhoz képest! Csak 189 forint!

;

Tuti ez a bordó szerkó!

,

Nahát, nézzétek, egész más a pofija, mint a papírján! A belső még jobb is...

És nagyjából ekkortájt elfutott bennünket a szomorúság is – illetve BEfutott, hiszen lába van (elkésve, ejnye!) Sadness kolléga ( Mészáros Zsolt). Azért nem sírtunk nagyon. Gyors egymásutánban megkóstolta a Boci és a Tibi csuklyását, majd rímbe foglalta a megfellebbezhetetlen ítéletet:

A Boci jobb, Joci!

Mert ő ilyen művészlélek...

Nagyot ugrottunk aztán – no nem örömünkben, hanem minőségben, árban és dizájnban. Az AFTER EIGHT Mikulásának paraméterei ebben a sorrendben: ejha!, 639 forint és méregzöld. És jó! – mondom én, aki semleges tollnokként ezúttal nem maradhattam ki a kóstolásból. De véleményemmel kishíján egyedül maradtam. Micsoda konzervatívok az emberek! Hogy a csoki legyen csoki ízű, a rágó meg legyen rágóízű?! Piha!

Cuki zöld erdeitündér-Miki

Beánk, a Kustánczy most csatlakozott csak hozzánk, de be is fejezte a mentol-ízű télapóval a kóstolgatás jóidőre – grimaszáról pedig komplett tanulmányt lehetett volna írni -, Igorov értékelte, hogy legalább a színe környezetbarát (

S ne feledkezzünk meg róla, hogy ez is 52 százalékban csoki!

), Gyöngyi lecukizta és elnevezte

zöld erdeitündér-Mikinek

, Misi pedig utalgatott rá, hogy milyen napszakban, milyen cselekedet után és milyen szájízzel ajánlott a fogyasztása. (Aznap délután tőle szokatlanul szemellenzős volt az asszociációs készsége...)

Ki ismeri a FRIEDEL- márkát? Senki? Senki. Pedig van ám! És nem is olyan vészes. Tánczos kolléga rákattant a

Schoko-Caramell Chrunch

fantázianevű, narancssárga anzúgos változatára, és máris neki ítélte a

Második Legjobb

kitüntető címet. Közelharcot kellett vívni, hogy mi is megkóstolhassuk... Nem volt rossz. És tényleg ropogós! Mondjuk, 329 forintért már el is várja az ember egy Mikulástól, hogy ehető legyen, nemdebár?!

MMók(ul)ás fogyókúrája

A sikeren felbuzdulva maradtunk istállónál, és a FRIEDEL tejcsokis

fitnesz-télapóját

(copyright by Gyöngyi, emlékszünk) vettük kezelésbe. Aztán szájba. Nos, ez ugyanannyiba került, de...

Ez tök nulla! Ráadásul még tíz perc kell, mire lenyalogatom a fogaimról!

– csapott az asztalra Sad. A szegény Mikulás maradéka két centit ugrott ijedtében. Misi volt még olyan bátor, hogy minősítse, de azt a verziót inkább nem fejteném ki, tekintettel a buzgón titkolt (hoplá...) fogyókúrájára. Annyit azonban elárulhatok, hogy volt benne olyan szó, hogy

ilyet

, meg olyan is, hogy

találni

, és képbe került még egy autó, aminek az ülése alatt sok minden elfér. Mint mondtam, nem árulkodom. Egy szót sem húz ki belőlem a dologról senki eztán!

MILKA. Na ezt a márkát mindenki ismeri. Jól befuttatták az alpesi legelőkön kérődző lila tehenek. De ez a mókulás már nem csak lila ám! Végre! – jegyzi meg a főnökasszony, aki szerint a télapóhagyományokhoz igenis alkalmazkodni kell! Milka. Ez egy olyan hívószó másfelől, mint Pavlov kutyáinak volt a csengő. Nálunk is rögtön megkezdődött a nyáltermelés – hamar lecsaptunk szegényre. Pontosabban ő, aki nemes egyszerűséggel leharapta a fejét. (Ha ilyen az, ha harapós kedvében van a főnök, akkor ezentúl jobban meghúzzuk magunkat...)

Önellentmondásos lila tehenek

És jött a csalódás. A csoki túl cukros. Mondhatni gej. Felettébb sajnálatos módon... Meg is maradt. (Később rásóztuk az egyik betévedő rádiós kollégára.) Mi pedig rávetettük magunkat a papírjára, ami sokkal érdekesebbnek bizonyult – tudniillik szerinte egyszerre volt 150 és 130 grammos a Miki. Egyiket a sztaniol, másikat a magyarítás bilétája állította. Sőt, a két hírforrás még a forgalmazó cég nevében sem tudott megegyezni! Ezen olyan jót viccelődtünk, hogy végül elfelejtettük felírni az árát. Mea maxima culpa! Elégedjünk meg annyival, hogy drága. Nem kicsit. Nagyon. Hiszen Milka. Sokat fogyasztanak a lila tehenek...

Most valami különleges következik: NESTLÉ POPPING! Robbanócukorkás!!! (215 forint.) Ezt azzal kívánták nyomatékosítani a vásárlókban, hogy a díszburkolaton kvázi szétpukkantotta szegénytélapó bélrendszerét, ahonnan ráadásul a rajz szerint még egy macska is előugróban van éppen. Merje eztán megenni valaki... Mi is félve bontottuk ki – hátha már mozgatásra aktiválódik. De nem volt baj. És aztán sem. Viszont sokat lehetett röhögni, micsoda furcsa hangok jönnek azokból, akiknek a szájában olvad éppen.

Mikulás - apukáknak!

Ezt a meglehetősen brutális darabot (amire, azt hiszen, tényleg ildomos lenne kitenni egy sárga karikát egy számmal) elneveztük

Nyolcadikutasahalál-télapónak

. Félrerakták. (Én meg szépen megeszegettem a szeánsz végéig...) De ekkor már fizikai tüneteket produkált többekben a szervezetükbe került barna dolgok túlzott mennyisége. Igor hozott egy, még az alkoholtesztből megmaradt miniatűr whiskys üveget, hogy ezzel vegyék el a negédes szájízt, de végül meg sem bontották. Sad és a MMókás sugárzó arccal vetették rá magukat, Mikulás-ruhába öltöztették, és elhatározták, hogy divatba hozzák a télapó ünnepét az apukák körében is – eképpen.

Ami ezután következett, az felért egy horrorfilmmel. Merthát a horrorfilmben is az ijedség és a trancsírozás a lényeg, nem? Na, hát volt mindkettő! Képzeljünk csak el egy angyalarcú, szöszke, hófehérbe öltöztetett kis szépséget... Megcsodáltuk, dédelgettük, Misinek pedofil gondolatai támadtak vele és a többi pirosruhás mókulással kapcsolatban (márminthogy a többi Mikulás vele! Áh, ezt már ki nem magyarázom...), de ezen már meg sem lepődtünk. Aztán kibontottuk - és egy rémesen vigyorgó manó nézett vissza ránk!!!

Alex esete a három télapóval...

Miután magunkhoz tértünk, összeszedtük minden lélekjelenlétünket, és megnéztük, melyik factory követte el ezt. BOCI! Nahát... És képesek 129 forintot kérni érte? Hallatlan! Igorunk megjegyezte, hogy olyan, mint egy kínai agyagkatona, aztán Misi egyetlen

ökölcsapással véget vetett szerencsétlen hermafrodita életének. Enni nemigen ettünk belőle. Volt még elég – bár a fene kívánta. Az utána következő, divatosan

emo

-s életérzést sugalló KIT-KAT télapót már csak úgy ímmel-ámmal nyammogtuk. Akkor azért mindannyian felkaptuk a fejünket, mikor Sad az árát mondta: 515 csengő forint.

Micsodaaaa? Hiszen csak 80 gramm! Kis értetlenkedés után Bea megint felnézett az irathalomból:

Ja, igen, hát az négy darab volt, csak...

Nem, nem. Nem Beánk a bűnös. Hanem egy édes kis fehér westi – Alex.

Tudjátok, olyan szépen nézett...

– és Bea ugyanolyan szépen nézett ránk. Dehogy haragudtunk! Legalább már azokat sem kell megenni. MMókás megjegyezte, hogy formára egyébként hasonlít arra, ami utána Alexből kijött - majd ugrottunk.

Mikulásbőr a kandalló előtt

RIEGELEIN –

Ez egy gyógyszergyár?

– kérdezte Ájgor. Nem, Jocikám, ez egy csokoládémárka. Ja. Levetköztettük a télapót. Olyan, mint egy faragott szent – pislogtunk rá nagy, együttérző szemekkel. Egészen addig, míg Szilágyi kollégából ki nem bukott nevetve:

Mikuláspornó! A bőrét meg ki szépen ki lehetne teríteni a kandalló elé!

Na, az ilyen pillanatokért érdemes végigenni a választékot... Aztán Sadness rövid, ám annál velősebb értékelésével (

Ölég szhar...

) egyetértve a Mikulástömegsírba dobtuk szegényt. De hát mit várhatna az ember egy 129 forintos télapókától, ugye.

Na, nagyjából ekkor döntöttük el, hogy nem esszük végig a

felvásárolt kínálatot. Csak még a legmárkátlanabbat ( NICOLE), aminek olyan markáns arca van és olyan émelyítő íze – a csokihoz pedig vajmi kevés köze, hasonlóan a többi tejbevonó-masszából készült, olcsó apókához (ezt például 69 forintért vesztegetik, pedig szép szál tél-legény). Ilyenből egy elég volt. Még sokáig szeretnénk élni.

Kész, vége!

Meg a másik NESTLÉ-t, na! A

Caramel Biscuit

fantázianevűt! Ha már 469 forintba került... Legyen ez az utolsó. Jó, legyen.

Bár elég undorító, hogy nincs már normális ruhája sem ennek az árva télapónak, hanem valami kekszek úszkálnak rajta has és lábtájékon

– morfondírozott a főszerk. Aztán elenyészően kevés lelkesedéssel nekiláttunk ennek is, és megállapítottuk, hogy ha az elején kóstoltuk volna, talán még dobogóra is kerül. Így azonban, fájdalom - hajítás.

Eredményhirdetés

Kész, vége. (Végre...) Már csak fel kéne állítani hármat a képzeletbeli dobogóra. Testhosszal nyert a Boci étcsokis Mikulása, utána erős ráhatásomra azért befutott az After Eight, majd nem sokkal lemaradva a Friedel karamellása.

Konyakmeggyes télapó mér’ nincs?!

– kérdezte lebiggyedő szájjal Igor, aztán magunkban megfogadtuk, hogy a szót,

télapó

és

Mikulás

idén többet semmilyen körülmények között ki nem ejtjük a szánkon. (Leírni szabad, nem vagyok áruló.)

Mikulás-sitter vagy csokis süti

A fellelhető csokimikulások többezres hadseregének aprócska töredékét mustráltuk csak végig különböző érzékszerveinkkel, de néhány általános következtetést azért ennyiből is le lehet vonni. Például, hogy mindenki meneküljön a tejbevonó-masszából készült télapóktól, mert orvul, kamikáze-módon (önmagukat feláldozva) belülről támadnak.

És jaj annak, akit egy torkos este után egy efféle hadsereg kikezd! Jobb az ilyet megtartani dísznek, és házhoz hívni inkább Tánczos kollégát, akinek nagy gyakorlata van máris télapógondozásban. Vagy ha nem, jöhet a

B-terv

: a csokis sütemény tetejére olvasztás. De csak apánként! És kíméletesen...

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!