Hadházy Ákos szinte minden nap szerepel a híreink közt. Vagy azzal, hogy összetűzésbe kerül a rendőrökkel, hol azzal, megint újabb korrupciót mutat be. Nagyon régóta aktív – sokak szerint az egyetlen hiteles – ellenzéki képviselő, akivel éppen ezért muszáj volt beszélni. Ám mivel azt nem akartuk kivárni, hogy Szombathelyre jöjjön fórumot tartani, s mivel ez a XXI. század a Skype-ot választottuk beszélgetésünk helyéül és eszközéül.
Indítsunk talán egy régi és nagyon kedves történettel, de úgy kérdeznék rá mégis inkább, mikor találkozott utoljára Bayer Zsolttal?
Gondolkodnom kell, hogy találkoztam-e egyáltalán vele. Talán valamikor 2006-körül lehetett egy kampány, ahol láttam őt, de külön szeánszán nem voltam.
Tudja, miért kérdeztem ezt. Az emlékezetes ötforintos történet miatt, amikor arról volt szó, hogy érmékben szórja be a kertjébe a büntetését, de, mint kiderült, egy zsákra lett volna szüksége, így az akció inkább elmaradt.
Azt kifizette, és nem ötforintosokban.
Ezzel próbáltam utalni arra, volt már arra is példa, hogy ezek a fideszes megmondó fiúk, vagy verőlegények a családját zaklatták. Járnak-e arra most is mindenféle stábok, vagy leskelődő emberek?
Voltak ilyenek. A korábbi házunkból azért kellett elköltöznünk, mert ahhoz kulcsot is szereztek. Hosszú história. Meghalt a szomszédom, aztán azt állították, hogy én öltem meg. Az egyik lánya nyilatkozott a TV2 nevű nem tudom minek, hogy én öltem meg az édesapját, akit aztán rágalmazásért fel is jelentettem, és el is ítélték. De a lényeg, hogy utána ettől a hölgytől, a piaci ár többszöröséért valakik megvették az édesapja lakását, ami a szomszédságomban volt. Ez azzal járt, hogy kulcsa volt a TV2 Tényeknek ehhez a lakáshoz. Be is jöttek többször a kertembe. Azóta az új lakásomnál is jártak már egyébként többször.
A családja ezt hogyan viseli?
Számomra is meglepően jól. Most éppen akkor beszélünk, amikor egy kicsit meg vagyok rendülve, pont ma a 444-en is megjelent egy videó ezekről a lejáratásokról. Én ott csak mellékszereplő voltam, egy-kettőt játszottak be, Juhász Pétert, Nagy Blankát, Vona Gábort kérdezték, de számomra is megrendítő volt, mert, ha valaki, akkor én tudom, hogy ez miről szól.
Nyilvánvalóan ezek a lejáratások valóban fájnak. Nekem a legjobban az fájt, amikor a szüleimet mocskolták. Nem tudok más szót mondani rá, fáj, de az is igaz, hogy ezek leginkább nem arra vannak, hogy engem leállítsanak, mert tudja a kormány is, hogy ezzel nem tudnak leállítani. Mint ahogy ennél komolyabb diktatúrákban a börtön vagy a gyilkosságok ígérete sem állítja le azokat, akik a hatalmat igazán meg akarják dönteni.
Ezek a lejáratások arra valók, hogy eltántorítsanak embereket attól, hogy az ellenzék mellett aktívan politizáljanak. Ilyen szempontból viszont azt üzenem a többségnek, vagy az ellenzéki társadalomnak, hogy nyilván egy-egy emberrel meg lehet csinálni ezeket a lejáratásokat. Viszont egy komoly lejárató kampányhoz minimum kell egy hét, és egész egyszerűen még ez a hatalmas propagandagépezet sem tud sok tucat vagy sok száz, vagy sok ezer embert lejáratni, mint ahogy egyébként börtönbe se lehetne zárni több tízezer embert.
Most, hogy említette a börtönt és a gyilkosságokat, ugrik be, hogy azért ott még nem tartunk. De egyre brutálisabbnak tűnik a hatalom, lengetik az unióból való kiléptetésünket is, és akkor ki tudja, milyen fékek szűnnek meg. Tehát, van-e arra esély, hogy kőkemény diktatúra felé tolódjon az ország?
Meggyőződésem, hogy ezt sokan nem kezelik a helyén. Én könnyen vagyok, mert engem az egyik legutóbbi kordonbontás alkalmával vittek hátra a rendőrök, letepertek a földre, rám térdeltek, és annyira kicsavarták a kezemet, hogy tényleg én szégyellem, ahogy ordítottam. Lehet, hogy a fájdalomtűrő képességem nem olyan jó, mint kellene. Tehát én ezzel könnyen vagyok.
Ugyanakkor szerintem, aki kívülről nézi a magyar politikai eseményeket, azoknak is meg kellene látni, hogy ennek a hatalomnak nincsenek új kártyái, bekerült egy egyirányú utcába, amelyikben, ha nem fordítjuk meg mi, akkor csak abba az irányba tud menni, amikor egyre keményebben és keményebben kell fellépni az őt bíráló emberek vagy társadalmi csoportok ellen.
A másik az, hogy mindent láttunk már az oroszoknál, amit eddig csináltak, nagyon sokszor szó szerint veszik át az ottani szólamokat vagy az ottani törvényeket. Ebből az következik, hogy nyilván amikor azt érzik, hogy komoly baj van, akkor mindig mennek tovább azon az úton, amit Putyin már bejárt, és ennek a végén ott vannak a börtönök, és ott vannak a gyilkosságok, és ott van nyilvánvalóan a teljesen elhallgatott média is. Ezt kellene belátni. Az egy másik kérdés, hogy mindezt mennyire lehet megtenni az Európai Unión belül.
Ezért említettem a lehetséges kilépést.
Vitatkozunk sokat, hogy kilépnek vagy sem, nyilván ezen gondolkodnak Orbánék is. Az egyik vonzó dolog a kilépésben az lehet, hogy az ellenzék ellen még keményebben lehet fellépni, de azért, ha belegondolunk, az Unió eddig is gyakorlatilag szó nélkül nézett mindent, sőt, nagyon sokáig finanszírozta ezt a rendszert. Az Uniónak túl sok eszköze nincsen arra, hogy visszatartsa ezt a kormányt, mert nem tartotta vissza egyébként a legnagyobb antidemokratikus aljasságoktól sem. Simán meg lehetett csinálni azt az unióban, hogy négy évig az ellenzék csak akkor volt jelen a közmédiában, amikor le kellett járatni. Sőt, simán meg lehetett csinálni az Unióban, ahogy most is meg lehet, hogy a kormány sok tízmilliárd forinttal finanszírozza azt a propagandagépezetet, amelyik szó szerint megöl karaktereket. Egyébként nincs is rá eszköze az EU-nak, hogy megfékezze Orbánt. Ami elvárható az Uniótól, az az, hogy ne finanszírozza ezt a rendszert. Úgy tűnik, hogy eddig el is jutottak, nyilván kíváncsian nézzük, hogy ebben meddig lesznek kitartóak. Szerintem ez a legtöbb, amit az Unió tehet.
Orbán leváltásában önnek a régi vesszőparipája, hogy ennek a kiindulópontja a propaganda megszüntetése volna. Lát-e erre esélyt, mert szerintem nincs. A második felvetésem, látjuk, hogy ön, mint valami Don Quijote, napról napra tárja föl a korrupciót, a lopásokat, de nem változik semmi. Ezeket az a réteg, amelyik az M1-ből, Kossuth rádióból tájékozódik, nem hallja, nem látja. Ez ördögi körnek tűnik.
A kérdés második fele megmagyarázza, miért fontos az elsőre válaszolni. Azzal teljesen egyetértek, hogy nincsenek politikai következményei annak, amiket én bemutatok. Vannak azok a milliók, akiket csak a propaganda ér el, és ezek között vannak azok, akiket érdekel a közélet, de mondjuk a Hír TV-t, meg az M1-et nézik, meg az Origót olvassák, és vannak olyanok is, akiket abszolút nem érdekel a közélet, csak akkor találkoznak politikával, hogyha az arcukba nyomják, óriásplakáton vagy direkt marketingekben, akár nemzeti konzultációkkal.
Tehát sok millió emberhez nem jut el, amit én mondok, vagy amit a maradék független sajtó elmond, vagy amit a maradék független sajtón keresztül az ellenzék szeretne elmondani. Ilyen szempontból teljes hazugság, amikor egy párt azt állítja, hogy majd őneki lesz egy nagyon jó miniszterelnök-jelöltje, csak ki kell várni azt a három-négy évet megint, és majd azzal nyerünk. Én is azt mondom, hogy gyakorlatilag minden részküzdelem, a tanárokért, az SZFE-ért és a többiért majdnem biztosan kudarcra van ítélve addig, amíg ebben a rendszerben vagyunk, amíg a propaganda minden küzdelem résztvevőit ki tudja végezni.
A kérdés, amit sokszor megkapok: le lehet-e győzni a propagandát, és hogy mit lehetne ezzel kezdeni, vagy hogyan. Azt állítom, hogy aki azt mondja, a propaganda ellen nem lehet eredményesen fellépni, az azt is mondja, hogy a hatalom ellen sem lehet eredményesen fellépni, tehát ez a hatalom leválthatatlan. Én pedig azt mondom, hogy akkor viszont abba kellene hagyni. Nem mondom, hogy nincsenek ilyen gondolataim néha, de szerintem úgy tisztességes, ha egy fizetett politikus elgondolkozik azon, van-e még esély rá, vagy nincsen. És ha azt mondja, hogy nincs, akkor menjen haza. Akkor abba kellene hagyni, de én azt mondom, még lehet rá esély, hogy a hatalom leváltható.
Az tehát a kérdés, hogyan.
Volt olyan tisztességes politikus kolléga, aki azt mondta, minek ugrálsz ezzel a propagandával, azzal úgysem lehet mit kezdeni. Erre a teljesen egyértelmű és nem demagóg a válaszom, hogy igen, ha így állunk neki, akkor ez egy önbeteljesítő jóslat. Egy diktatórikus hatalommal szemben akkor lehet bármit elérni, ha azt látja rajtunk – és az emberek többsége is azt látja rajtunk –, hogy komolyan gondoljuk. Most sokan annak örülnek, ha benne lehetnek este az ATV-ben, az Egyenes beszédben. Azért csinálnak akármit, hogy hátha a Telex vagy a maradék sajtó beszámol róla, és akkor másnap reggel megnézik a sajtófigyelőt, és elégedetten mondják: hú, a pártunknak volt egymillió elérése.
Ha ezt látja a hatalom, akkor nem fogja őket komolyan venni, és akkor egészen biztos, hogy tényleg nem tudunk eredményt elérni. És az is igaz, hogy akkor lehet a hatalommal szemben eredményt elérni, hogyha nem tíz ember csinál valamit, vagy száz, vagy nem tudom hány képviselő van, hanem tízezrek, vagy akár százezrek. Ehhez ezeknek a tízezreknek, vagy százezreknek kell azt látniuk, hogy ezek – mármint mi, ellenzéki politikusok – komolyan gondolják azt, amit csinálnak és hisznek benne, hogy ez a hatalom ellen fel lehet lépni eredményesen.
Vannak ilyen példák, ilyen volt a rabszolgatörvény elleni fellépés. Ott az látszódott az ellenzéken, nem tudom, hogy igaz volt-e vagy sem, de én magam is azt láttam a parlamentben, hogy komolyan gondolja az ellenzék, hogy ezt a törvényt megakadályozza. Nem az volt egyébként a legnagyobb szemétség, de valamiért ott úgy döntött az ellenzék, hogy akkor erélyesen lép fel. És akkor az emberek is jöttek. Ugyanígy volt, amikor bementünk az MTVA székházba, akkor is jöttek az emberek, nem volt olyan nagy probléma, hogy mínusz két fok, vagy mínusz öt fok van, meg hogy nyolc vagy kilenc kilométert kell menni, kijöttek az emberek. Csak aztán másnap este a politikusok elkezdtek az összefogásról beszélni, és nem arról, hogy bármilyen összefogás van, a propagandagépezetben nem jelenhet meg az ellenzéki vélemény, akkor nem lehet megnyerni a választást.
Onnantól kezdve az emberek sem segítenek. Az a rövid válaszom tehát erre, hogy szerintem minden hatalommal szemben lehet eredményt elérni. A történelemben erre számtalan példa van, a magyar történelemben is. Az '56-os forradalmárok is értek el eredményt, pedig sokkal keményebb diktatúrában éltek, mint amiben mi. Az a kérdés, hogy vannak-e elegen, akik ebben részt vesznek, és emellett jöjjenek arra is rá, hogyha nagyon sokan egyszerre, nagyon határozottan fellépnek, akkor minden hatalomra lehet nyomást gyakorolni.
Viszont nem véletlenül gondolom úgy, hogy nagyon magányosnak tűnik. A választópolgárok nagy része szinte egy kalap alá sorolja az ellenzéket a Fidesszel. Lesznek-e társai, akik ugyanilyen lelkesedéssel és ugyanilyen hatékonyan dolgoznak, mint ön. Ez az egyik dolog. A másik pedig, ha van minimális esély, hogy ezt a rezsimet választáson le lehet váltani, azt a falvakban lehet megcsinálni és elérni. Nem látszik most sem, hogy oda igyekeznének a képviselő urak. Arra van-e esély, hogy ez megváltozzon, mert ha nem, akkor egyhelyben biciklizünk.
Sokan mondják, hogy a parlamenti ellenzékben kevesen vallják azt, amit én, vagy kevesen csinálják azt, amit én. Nem értek vele egyet. Nem érzem magam egyedül, és ez nem egy ilyen politikusi szólam, mert rendkívül sok erkölcsi támogatást kapok emberektől, nagyon sokan segítik is a munkámat. Másrészt nyilvánvaló, hogy továbblépni akkor lehet, ha vannak emberek, akik felvállalják ezt. Sokan vannak.
A kérdésbe csomagolt állítás másik fele az volt, hogy a falvakba kell menni. Erről már a választás után is sokat beszéltem. Ha az ellenzéki pártok valódi ellenzéki pártok lennének, és le akarnák váltani ezt a kormányt, akkor a választás után azonnal leültek volna, és azt mondták volna, hogy maradt ötven képviselőnk, van százhat körzet, akkor mindenki kap két körzetet, és három hónap múlva, vagy nem tudom, az év végére jöjjön vissza, és minden faluból mondja meg azt, hogy ki az a két ember abban a faluban, aki a nevét vállalva azt mondja, hogy ő az ellenzék ott.
Mert ezt meg lehet csinálni, csak ez nem úgy megy, hogy kirakok egy internetes oldalt, hogy jelentkezzetek ellenzéki aktivistának. Oda el kell menni. Nehezebb, mint amikor Orbán csinálta, amikor még bent voltam a Fideszben. Orbán akkor megmondta a képviselőinek, hogy innentől kezdve nem jártok be a parlamentbe, de három hónap múlva gyertek vissza minden faluból két névvel, és aki ezt nem csinálja meg, az legközelebb nem lesz képviselő. Nyilván ezt így egy az egyben nem lehetne most végigvinni, de ha valóban akarná a parlamenti ellenzék a győzelmet, akkor ezt csinálta volna.
Hogy pozitív dolgot is mondjak: én azért nagyon sok helyen járok, nagyon sok helyre hívnak, sokszor lelkiismeret-furdalásom is van, mert van egy csomó hely, ahol rimánkodnak, hogy menjek el, csak még nem jutottam el. Nekem az az elméletem, és ezt tudom bizonyítani, hogy szinte minden faluban, minden kisvárosban meglennének azok az emberek, akik hajlandóak az ellenzékért arcot, nevet vállalva dolgozni. Az a kérdés, hogy ezeket megtaláljuk-e, és ezeket egy hálózatba tudjuk-e szőni. Dolgozom ezen, nyilvánvalóan ez a cél. Nem látványos, de amíg ezt nem csináljuk meg, addig nem beszélhetünk arról, hogy egy választáson nyerjünk.
Most mindezek tükrében a fél év múlva esedékes választásokra mit jósol?
Nem szoktam jósolni, de azt tudom állítani, hogy ezek sem lesznek tiszta választások. Mert az a választás, ahol már hónapokkal előtte a kormány közpénzből megcsinál egy egészpályás politikai propagandakampányt, ez lesz a nemzeti konzultáció, és annak a hozadékai, az nyilvánvalóan nem egy tiszta választás. Ilyen szempontból másodlagos az eredménye. Viszont szörnyű rombolást tudnak csinálni, akik rosszul mérik fel a helyzetüket.
Itt két különböző dologról van szó. Az egyik az európai uniós választás, a másik az az önkormányzati választás. Utóbbinál is teljesen egyértelmű, hogy nem szabad egymás ellen indulni, kell valamiféle együttműködés. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden csontváz maradhasson a helyén. Ahol nem tudnak megegyezni az ellenzéki szereplők, ott az előválasztásokat kell tartani, különben akár még Budapesten is lehetnek pozícióvesztések. De alapvetően ezek nem valódi választások, nem lesznek a Fideszen kívül győztesei. Hacsak nem lesz valamilyen egészen nagy földcsuszamlás, akkor ezeknek a választásoknak ugyanaz lesz az eredménye, mint az előzőknek. Nyilván lesznek pártok, akik majd örülnek, meg akik majd döngetik a mellüket, hogy most már eljött az ő idejük, de ez nem igaz.
Azok a pártok, amelyek majd be tudnak csúszni, el tudnak egy-két képviselői helyet érni, majd hallelujáznak, hogy ugyanannyi képviselőjük lett, mint korábban volt, de ez önmaguk és a választók becsapása. Mind hazudnak, ha azt mondják, hogy innentől kezdve van esély az Orbán-kormány leváltására. Már a 2019-es után is egy nagy önbecsapás volt az ellenzék részéről, mert a ’19-es választás idézőjeles eredményei alapján mindenki azt gondolta, hogy na akkor ’22-ben már csak várni kell, és nyerünk. Közben senki nem figyelt oda, hogy ha azokat az eredményeket transzformáltuk volna az országgyűlési választások eredményeire, akkor ugyanazt az eredményt hozták volna, mint előtte '18-ban.
Tehát olyan nagyon nagy elmozdulással egyelőre nem számolok. Természetesen el szoktam mondani, hogy a kormány nagyon sokat tesz ezért, állandóan közvélemény-kutatással figyeli, nehogy véletlenül valamelyik párt túlságosan magasra jusson. Ha valamelyik nagyon megerősödik, akkor azt kinyírja. Mint amikor a Jobbik eljutott majdnem 20 százalékig, akkor elkezdte konkrét hazugságokkal, meg valódi ügyek elővételeivel földbe döngölni a Jobbikot. Volt képviselő, aki szép csendben lemondott, mert olyan dolgokat tudtak róla a kormányban. Szóval komolyan dolgoznak, minden nap megcsinálnak például egy 2000 fős közvélemény-kutatást.
Minden egyes nap?
Igen, én láttam ezeket a szerződéseket nagy nehezen. Minden nap megcsinálnak egy kétezres közvélemény-kutatást, és minden hónapban egy-két húszezrest, ami aztán már tényleg nagyon átfogó és nagyon pontos, és mindig tudnak finomhangolni a propaganda üzenetein, vagy az egyéb aljasságokon, hogyha ez szükséges. Még egy példát szoktam erre elmondani. Nagyon megbízható forrásból értesültem arról, hogy ’21 végére, tehát amikor úgy tűnt, hogy esetleg mégis lehet esélye az ellenzéknek, akkor elkészült egy törvényjavaslat a minisztériumban arról, hogy létrehoznak nyolc egyéni választókerületet Erdélyben és hármat a Délvidéken, ami tizenegy plusz képviselő a Fidesznek. Ilyet is tudnak játszani.
Orbán Viktorral milyen a viszonya? Láttuk a nagyszerű rókázós videót, de mégis inkább arra vagyok kíváncsi, hogy démon ő, ahogyan sokan állítják, vagy csak egy végletekig gonosz és aljas ember, ahogyan mások mondják.
Hogy aljas-e? Nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá, bár nagyon sok gonoszságot és aljasságot csinál. Viszont nekem nincs vele személyes viszonyom, az a videó volt eddig a legtöbb, amit beszéltem vele. Nincs személyes kapcsolatunk. Viszont, ha jellemezni kellene, akkor azt szoktam elmondani, hogy felháborítónak tartom, amikor bárki kijelenti, hogy zseni. Semmilyen zsenialitást nem látok a politikájában. Ő olyan eszközöket használ, amiről nagyon sokáig azt hittük, hogy XXI. században már politikusok nem fogják elővenni, illetve Putyin bevált kottáját használja. Sokkal inkább megvetem azokat az értelmiségieket, akik mögötte állnak, és akik tisztában vannak, azzal, hogyan lehet a társadalmat manipulálni. Ők adják a tanácsokat, Orbán pedig egy gátlástalan politikus, aki ezeket az eszközöket fölhasználja.
