A Sziget szombati napjáról Zizi jelentkezett be: így több perspektívából is olvashatjátok, nálunk milyen a Sziget! De ne gondoljátok, hogy nálam itt lazsálás történt, ma már vissza is veszem a stafétát.
Amikor tiniként hallgattam a Kooks-ot nekem eszembe se jutott, hogy én őket valaha élőben fogom látni. Naiv voltam. ;) Azt meg egy órával előtte se gondoltam volna, hogy harmadik sorból fogok rájuk táncolni… Vannak előadók, akiket nagyon akarni kell közelről látni, hogy menjen (Charli…), de sokszor fél óra, tizenöt perc, sőt akar három perc elég ahhoz, hogy egész testközeli élményt szerezz. Nem mindig akarok a tömeg közepén partizni, de amikor úgy alakul hihetetlennek érzem, hogy ilyen közelről tudom nézni régi és új kedvenceimet.
Azt is értékelem, hogy a Revolut színpadon majdnem minden előadó belemászik a tömegbe, nekem ez olyan klasszikus fesztivál hangulatot ad. Palaye Royale gumicsónakozását követve, Krúbit majdnem berángatta egyik fanja, annyira ölelte, végül magától hágta át a kerítést és mászott egy srác nyakába, hogy onnan rappeljen. Caity Baser a koncertje után egy órán át a közönséggel beszélgetett, ölelkezett és fényképezkedett. De úgy általában a legtöbb előadó lejön a színpadról és végigtolja a pacsi kört, Papa Roach-tól Co Lee-ig.
Co Lee-t amúgy is kifejezetten élveztem. Tavaly meg valami isten háta mögötti időpontban hajnalban játszott, és kicsit késve is érkeztem a félreeső Ibis színpadhoz - így is az első sor közepén toltam. Idén már a Revolutra rakták, 8:45-re, és már alaphangon ötvenszer annyi ember előtt tolt egy profi produkciót. Karizmatikus volt, irodalmi szövegei voltak, ugyanabban a trikóban és papasapiban volt, mint tavaly. Jó volt látni, hogy ennyien megkedvelték egy év alatt.
FKA Twigs is nagy meglepetés volt. Én csak a zenéket szoktam hallgatni és nem nagyon tudom, hogy ki hogy néz ki vagy milyen a színpadi fellépése. Sőt, azt mondanám, hogy a kutatómunkám néha úgy nézett ki, hogy meghallgattam valakit, és ha tetszett bejelöltem, hogy erre elmenjek, majd utána teljesen elfelejtettem hogy ő ki, milyen zenét játszik és mit kedveltem benne. Szóval, amikor álltunk a barátnőmmel 15 perccel a kezdés előtt egy színpadra jó kilátást nyújtó, de azért táncolható szellősségű (egyszóval tökéletes) kis helyünkön és megkérdezte, hogy amúgy ez mi lesz, félve annyit mondtam, hogy szerintem ő egy rapper… Hm…
Na jó, szóval ezen lépjünk is túl, a csaj valami eszméletlen show-t adott. A táncosok már magukban egy világszínvonalú kortárs fellépés, a stylistok láthatóan baromi tehetségesek, és mindig, amikor azt mondták volna, hogy na most ez már nagyon jó, valaki állt ott és azt mondta nekik, hogy na de meg egy kicsit. Sokszor a produkció részeként, a színpadon öltöztették át Tahliah-t, akkor viszont tényleg lehidaltam amikor az egyik számot azzal kezdte hogy ráraktak egy vörös parókát. Tízszer olyan jól tud riszálni, és húszszor olyan jól énekelni mint Charli - úgyhogy kicsit sajnáltam, hogy ez mind csak fele annyi ember előtt történt.
Idén jutottam el először stand up comedy-re (okés), és cirkuszba is (minden várakozást felülmúlt!). Szánt szándékkal mentem a mérges malac bábszínházba, hogy jól leoltson Pigi, és azt is megtanultam Raisha Cosima vogue workshopján, hogy ez a tánc, amit a drag queenek szoktak tolni, ez profi atlétáknak is izomlázat okozna.
Nem tudom mit tudnék kiemelni, itt minden napom olyan, mint máskor egy hónap. De már csak egy nap (vagy hónap) van hátra, úgyhogy még egyszer utoljára: ott tali!
