Mielőtt egyenként kiveséznénk a lapokat, mentségükre leszögezzük: az önkormányzati lapnak megvannak a határai. Anyagi és tartalmi értelemben is. Fix támogatásból élnek – reklámot szerveznek még hozzá – és a témaválasztást tekintve is vannak kötelezettségeik. De tegyünk most úgy, mint az egyszerű olvasó, akit csak a végtermék érdekel.
Vasvári Újság: meddig fokozható az unalom?
Tipikusan önkormányzati, mind tartalmában, mind kivitelében. A/4-es lapok összefűzve, fekete-fehérben, úgy tűnik a tipográfia nem szempont, szerkesztését, arculatát tekintve unalmas.
Amúgy korrekt újság, tartalmas bár kissé száraz. Tény, hogy egy önkormányzati lapnak főként a város életében jelentős eseményekről kell szólnia: csatorna-beruházás, szerelőcsarnok bővítés, képviselő testületi ülés, polgármesteri interjú, zeneiskolai beszámoló, turisztikai paktum, munkanélküliek programja – ez tölti ki az utolsó számot.
Minimálisan némi kultúra, sport, programajánló és farsangi bál még bezsúfolható. Szóval a vasváriak magukat nagyítóval kereshetik. (főszerk: Vojnovics Viktória)
Sárvári Hírlap: tudják a titkot
A sárváriak tudják, mi kell a mai olvasónak: legyen egy lap színes, arculatában izgalmas, jól áttekinthető és egyben tartalmas, ahol tudnak törekednek a tömörségre is. Így a kötelezőn túl marad hely a sárváriaknak is: inkább több, rövidebb, érdekes anyaggal dolgoznak – az olvasói befogadás ma ezt követeli meg.
Bátran használják a színeket, az alányomást és a betűtípusokat, a reklámokat pedig a hátoldalra száműzik. A Hírlaposok azt is tudják, a kép néha több mint az írás: megéri egy teljes oldalt rááldozni a farsangi bálon készült fotókra, hogy a sárváriak nevethessenek magukon meg a szomszédon. Persze a városimázshoz ilyen apró dolgok is hozzátartoznak, egy Sárvárnak pedig adnia kell erre. De vajon valóban csak a pénzen múlik az igényesség? (felelős szerkesztő: Fonyó Roberta)
Körmendi Hírmondó: néhány perces
Gusztusosnak ígérkezik, címlapja a Savaria Fóruméra hajaz: egyetlen szép fotó, legutóbb néhány szál hóvirág. Színes, fényes a címlap és hátlap kívül-belül, a többi már kiábrándító. A fekete-fehér oldalakon néhol egy-egy szürke alányomást használnak, unalmas a tipográfia, amit egy izgalmasabb tördeléssel próbálnak ellensúlyozni. Így tematikailag jól átlátható a lap.
A közszolgálatiságra ennyire talán egyik lap sem törekszik, a körmendieket alaposan tájékoztatják ügyfélszolgálatról, pályázatról, jogi segítségről, képzésről, új rendeletről, tanácsülésről. Korrekt beszámolókat olvashatunk a költségvetésről, testületi ülésről, turisztikai együttműködésről – de már az első mondatnál elunjuk őket.
A szabad felületek pedig a „mindent bele” érzést keltik: gróf, vadak, civilek és recept egymás mellé dobva. Pár fontos, de nem túl izgalmas cikk – számunkra néhány perces újság a Körmendi Hírmondó. (főszerk: Mayer Judit)
Gotthárdi Körkép: kritikai hang
Küllemében - kis túlzással - szinte csak a cím különbözteti meg a körmendi és büki városi lapoktól. Mintha ugyanazok műve lenne mindhárom. Tehát nem túl izgalmas, első pillantásra többet ígérő. De a kis túlzással igénytelen külcsínt bőven kárpótolja a belbecs.
Az újság megítéléséhez tudnunk kell, hogy bár városi lap, önkormányzati támogatást nem kap. Ez a momentum érzékelhető is a kritikai hangvételben. Így már a címlapon olvashatjuk, hogy nincs pénz az iskolák felújítására, illetve hogy az önkormányzat feljelentette saját egyesületét. (Hogy csak anyagi vagy egyéb oka is van a támadó hangnak, azt most ne firtassuk. Mellesleg az önkormányzat újabb saját lap kiadásán töri a fejét…)
Ez az első újság, aminek szerkesztésében is találunk koncepciót, az egyes oldalak rovatcímeket kaptak, ennek megfelelően helyükön vannak a cikkek. Alapvetően piros pont jár – leszámítva a külsőt –, bár kissé hosszúnak találtuk az írásokat, még ha érdekes témát is dolgoznak fel. Több kell, rövidebben – így látjuk. (főszerk: Rápli Róbert)
Büki Újság: önkormányzatiságból jeles
Az emlegetett triumvirátus harmadik darabja, külleméről tehát újfent nem írunk (lásd a Körmendi Hírmondóról írtakat). Felépítésében itt is észlelünk koncepciót: rovatcímeket, tartalomjegyzéket.
Azt mindenképp el tudjuk mondani róla, hogy pontos, korrekt, alaposan tájékoztat civil egyeztetésről, közmeghallgatásról, beruházásokról, költségvetésről, kisebbségi önkormányzatról, püspökválasztásról. Arról, ami Bük jelenét és jövőjét érinti, kimerítő képet kapunk, magukra a bükiekre viszont kevés jut, így talán kicsit személytelen. Tény azonban, hogy a város szócsövének alapvetően ez a feladata - mint önkormányzati lap tehát jól vizsgázik a Büki Újság. (főszerk: Tömböly Ágnes)
Riporter: finoman bulváros
Egy friss darab, még szinte nyomdameleg, amikor belelapozunk. A kőszegi Fő Tér és a répce-vidéki Promenád házasságából született, ez az első szám. Az impresszum szerint 49 településre jut el. A címlap egy fotó és egy mondat, kiemelve a legfontosabb témát. Ők is tudják, mi kell ma az olvasónak: sok szín, sok kép, rövid cikkek - elsősorban a lakosokról.
Természetesen ők is beszámolnak az önkormányzati hírekről, de velősen, jó képpel és illusztrációval, vagyis emészthetően. A költségvetési hiány és a városi beruházások fontosabb témák, mint a Ringató foglalkozás, a családi napközi a karate diadal vagy a rejtvény – mégis ezekkel töltik meg a Riportert. Szinte bulvárosra vették a figurát, de igényesen, a tipográfiáért dicséret illeti őket.
A lap egyelőre elsősorban Kőszegről és Csepregről szól, s hogy a két településen élők egymásra kíváncsiak-e abban kételkedünk. A többi 47 településnek pedig kevés hely jut a „szereplésre”, így a kistérségi jelleget is megkérdőjelezzük. De a bizalmat megelőlegezzük nekik. (főszerk: Károlyi Renáta)
A net finomít
Kritikánkat egészítsük ki azzal a dicsérettel, hogy a lapok többségét már az interneten is olvashatjuk. Többről is elmondható, hogy a világhálónak sokat köszönhet, ott ugyanis színességet, igényességet sugallnak még a legsilányabb darabok is. Talán egyszer ilyenek lesznek a kézbe vehető példányok is.
