A van is, meg nincs is őszi szünetben találkozott Szombathelyen a Kanizsai Dorottya Gimnázium előtt 15 volt gimnazista, hogy a 30 éves érettségi találkozójukat megtartsák. Sajnálták, hogy az utolsó két nap öten is lemondták a találkozót, de nagy izgalommal járták végig az iskolát és a régi termeiket.
Eddig semmi különös nincs a történetben.
Több mint egy évvel ezelőtt kezdték szervezni a találkozót a szokásos módon: mikor és hol legyen, mindenkit el tudnak-e érni. De mégis volt egy nagy különbség. Már az elején felvetődött, hogy ez egy szép kerek évszám, már mindenki élete célegyenesébe ért, ezért kellene valami, amit vissza tudnak adni ennek a városnak, ennek az intézménynek, ahol tanultak.
Sok ötlet felmerült, a teljesség igénye nélkül pár dolog: faültetés, a gimnáziumban teremfestés, idősek otthona támogatása. Végül abban maradtak, hogy
egy jól tanuló, de hátrányos helyzetű diákot támogatnának.
A megvalósításhoz az iskolaigazgató Merklin Ferenc segítségét kérték, aki támogatta és segítette az ötlet megvalósítását. És akkor most egy őszi szombaton találkoztak a vén diákok és írtak az ismeretlen fiatalnak egy levelet, amit a támogatással együtt átadtak az igazgatónak.
Képviselőjük úgy nyilatkozott a Nyugatnak, hogy most, amikor a tanárok folyamatos kereszttűzben vannak, jó bemutatni, hogy az oktatásnak is köszönhetően felnőtt egy olyan generáció, amely gondol a társadalmi felelősségvállalásra is.
