A kiállításmegnyitó napján délelőtt mentem ki a Szombathelyi Arborétumba, hogy tegyek ott egy sétát. Mondhatnánk egészségügyit, hiszen ilyen jó levegő és finom virágillat nincs nagyon máshol a városban. Jókor érkeztem, ugyanis a kiállítás kurátora éppen művészek, és az arborétum vezetője, Németh Gábor Péter társaságában ült le elfogyasztani egy kis panettonet, így süteményt majszolva kezdtük el körbesétálni az ország legtöbb fafajtával rendelkező botanikus kertjét.
Elisabeth Ledersberger-Lehoczky amellett, hogy ötletgazdája és kurátora, még kiállítója is a Természet és Művészet címet viselő kiállításnak. Jelenleg szinte rekordhosszúságú kiállításról beszélhetünk - mondja - hiszen
közel 2,5 km hosszan helyeztek el műalkotásokat a tanösvény mentén.
Igyekeztek úgy dolgozni, hogy egyik szobor, vagy installáció mellől pont el lehessen csípni e következőt, így a műalkotások szinte hívogatják magukhoz a látogatókat majd. Némely darab dominálja a környezetét, van amelyik viszont belebújik, szinte együtt él vele. Azt is gondolhatnánk: mindig is itt volt. Több természetes anyagot láthatunk, sok művész alkotott fából, azonban vannak, akik kritikát fogalmaznak meg alkotásukkal, így szembemennek mind az anyaghasználattal, mind pedig a megformálással.
Az ötlet már több éves - meséli - amikor először kitalálta, sok művésznek megmutatta a fotókat az arborétumról és mind egytől egyig ámulatba ejtőnek találták. Így az sem volt kérdés, hogy büszkén hozzák ide alkotásaikat, valamint egy-egy fát is örökbe fogadnak, mely majd az elkövetkezendő évek alkotásainak lesznek meghatározó alapjai.
A saját alkotásánál is elidőztünk picit Elisabethtel: a tóban egy hatalmas lyukacsos kockát helyezett el. A monumentális darab tükröződése csodás látvány a tó tükrén. A napsütés csodát fog tenni, hiszen a fémes felület vakító reflexiókat ad majd. Az izgalmas igazából az, hogy ezek az alkotások innentől kezdve nem csak a természetben, de azzal együtt fognak létezni. A növények majd szép lassan befogadják őket, átszövik, hiszen ahogy egy híres mondás tartja: az élet utat tör magának.
Egy dombra mutat. Én kapásból azt mondom: mintha ott ülne valaki. Helyesel is azonnal, hogy ráadásul ketten ülnek ott. Egy kőszobor és egy fém. Ráadásul semmi sem tartja ott a könnyed fémszobrot. Akár lebukfencezhet a dombról, de mi is megpördíthetjük. Milyen jól szimbolizálja ez a két tárgy, hogy mennyire fontos mekkora súlyt teszünk a föld vállára. Hiszen egy kőszobor is mennyivel nagyobb nyomot hagy a fűben.
Módra Bettina és Palásti Kristóf még délelőtt is dolgoznak az alkotásukon, így miután Elisabeth magamra hagyott, velük beszélgettem. Egy széllel együtt mozduló hatalmas spirált készítettek. Azazhogy nem is egyet. Akik arra járnak, nyugodtan megfoghatják, megpörgethetik, hiszen az érintés a természethez is közelebb hoz bárkit - nem véletlen, hogy sokszor buzdítanak arra: ölelj meg egy fát.
Ma nem csak ölelés, de örökbefogadás is lesz a délutáni megnyitó részeként. 10 ország 10 különböző fát fog örökbe fogadni. A kiállítást azonban egészen őszig, októberig megtekinthetjük. Érdemes többször is, hiszen a természet alakulása magával húzza a műalkotásokat.
