Az ezredforduló környékén Varga Nóra levéltáros egy egészen sajátos és izgalmas témát kutatott fel Szombathely történetéből. Ferenc József (vagy ahogy a nép hívta, „Ferenc Jóska”) királysága idején Magyarországon virágzott a prostitúció. Ebből természetesen a mi városunk sem maradhatott ki, ha egy röpke pásztorórára vágytak az urak, tudták kit és hol kell keresniük.
Nóra, „A buja életnek gyakorlásábul szármozni szokott veszedelmes nyavalák” címmel tárta fel Szombathely kéjügyét, tudományos szempontból megvizsgálva. Azonban még ebből is kitűnik, hogy nemcsak a város indult rohamos fejődésnek a századfordulón, hanem a szexipar is. A „Becsali a 27-eshez”, a „Tornyos”, és a „Vörös” fantázianevű házakról mindenki tudta, hogy milyen üzletágban érdekeltek.
Csak szabályosan, kérem!
Szombathelyen a Vízmellék, ma Sorok utca volt a rosszlányok gyűjtőhelye, ami egészen 1928-ig működött. A város már 1883-ban tizenkilenc pontból álló rendelettel szabályozta a nyilvános házak működését. A patakparton álló, fent említett házakon kívül a magánlakáson kéjelgő hölgyek orvosi vizsgálatát és díjazását is rendezték.
Ez meglehetősen korainak számított, az ország más részein, csak később foglalták törvényes keretek közé a prostitúciót. A dualizmus korában teljesen elfogadott volt, ha valaki nyilvánosházat működtetett, amennyiben betartotta a szabályokat.
A kasszírnők, kávéházi pincérnőcskék természetesen az irodalomba és a művészetbe is beszivárogtak. Molnár Ferenc Roticsnéja, Az üvegcipőben éppen egy ilyen házat működtet. A városokba vagy a fővárosba felkerülő falusi cselédeknek sok esetben alternatívát jelentett a nyilvános házban való munka. Hiszen szabadulás lehetett egy erőszakos gazdától és pénzkereseti lehetőség, menekülés a nyomorból. Az alábbi dal éppen erről szól, kissé ironikus formában.
Szexipar a képeslapokon, a korabeli szexhirdetés
A monarchia egyik legnagyobb marketingötlete a képeslap volt. A képes levelezőlapok már az 1870-es években megjelentek a piacon. Csak idő kérdése volt, hogy a nyilvánosházak tulajai mikor fedezik fel maguknak azt, hogy ebben mekkora reklámlehetőség rejlik.
Eleinte csak a rajzolt változat volt divat, amolyan, amit nem tudunk betiltani - ráadásul jó adóbevételi lehetőség - fogadjuk el. Sőt, ezeken a szecesszió ihlette lapokon még valahogy vonzónak is akarták feltüntetni a prostitúció intézményét. Ezen a bécsi sorozaton fess úriemberek mulatnak kéjhölgyek társaságában, mintha nem lenne holnap, csak az éjszakák, a csodás átbulizott éjszakák.
Maga a környezet és a kellékek is azt sugallják, hogy ez egy alternatíva a felemelkedésre, kitörési lehetőség. Tollak, kalapok, cicák, kutyák, szép holmik, kacérsággal vegyítve: mind-mind egy vágyott, vonzó élet eszközei.
A legdurvább azonban az, hogy a tulajok eljutottak oda, hogy fotókon népszerűsítették az „árut”, azaz a lányokat. Ezeket a képeslapokat csak zárt borítékban lehetett küldeni, hiszen tulajdonképpen szép és ledér lányok fotói voltak, akik az adott házban dolgoztak.
Szeretkezz és háborúzz!
Az első világháború, nem egészen úgy zajlott le, „mire a falevelek lehullnak, katonáink visszatérnek”, konkrétan négy évig távol nem maradtak. És ez bizony, az addig viszonylag nyugalmas mederben csordogáló kéj-üzletágra is hatással volt.
Tilosban bujálkodó hölgyek természetesen mindig akadtak Szombathelyen is - például, 1898-ban tizenhetet állítottak elő - az itt állomásozó katonáknak köszönhetően megugrott a számuk.
Az akkori sajtó meg is írta, hogy soha nem volt olyan tomboló éjszakai élet, mint a háború idején, közel negyven bejelentett örömlány dolgozott. A rengeteg itt állomásozó katona a mennyiséget ugyan növelte, de a minőséget rontotta:
...díjemelésünk iránti kérelmünkre vezetett különösen azon elhatározásunk is, hogy mivel most bordélyüzletünknek nagyrészt katonák a látogatói, s így a város intelligens férfiai nem szívesen jönnének a különféle származású egyének közé, azért azt akarjuk, hogy legyen a városban egy drágább bordélyüzlet, hová az intelligens úriemberek zavartalanul jöhetnének.
Aztán hirtelen véget akartak vetni ennek
Csak éppen nem sikerült. A proletárdiktatúra 1919-ben ugyanis végképp el akarta törölni a nyilvános házakat, a prostitúciót nem létezőnek nyilvánította. Azonban sem ez, sem a szocializmus nem tudta eltüntetni véglegesen. Még az 1970-es években is jelen voltak a buja lányok bújtatott formában, kávéházakban, szállodákba. Ez vajon napjainkra mennyit változott?
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
