Érdeklődéssel olvastam a nyugdíjrendszer közelgő összeomlásáról szóló írásukat Közeleg a nyugdíjrendszer összeomlása 2023. November 23. 07:06 . Hozzáolvastam Farkas András blogbejegyzését, ami láthatóan a cikk alapjául szolgált, valamint a 2023. évi költségvetéshez-- a KSH által készített--demográfiai előrejelzést is. Az az érzésem támadt, hogy megint nyomjuk a pánikgombot, pedig talán ha a valóságot több oldaláról megvizsgáljuk, az eredmény nem indokolja azt.
A KSH által készített előrejelzés szerint a 2050-ben várható 8 millió 777 ezres népességből 5 millió 222 ezer lesz aktív korú. Durván számolva minden száz keresőre 64 eltartott jut.
Az inaktívak, fiatalkorúak és nyugdíjasok létszámát 1 millió 229 ezer, illetve 2 millió 326 ezerre prognosztizálják. Az idei évben 100 aktív korúra 54 eltartott jut, tehát 2050-re 14 %-os romlás várható az arányokban. Kevesebben fognak többeket eltartani, de talán ez nem összeomlás.
Nagyon alábecsültnek tartom az aktív évek számát 30-ban meghatározni, mikor már a mostani nyugdíjkorhatár mellett még egy diplomás is, aki később kezd dolgozni a hosszabb tanulmányi idő miatt, simán ledolgozik minimum 40 évet. Ráadásul ők azok, akik közül sokan a nyugdíjkorhatár elérése után még évekig dolgoznak.
Említi Farkas András a mamahotel/papabank jelenséget is, ami szerintem sokkal inkább szociológia, mint közgazdaságtan. Okai közt persze vannak, lehetnek gazdaságiak is, de egyáltalán nem zárja ki a szülőkkel való felnőttkori együttélés azt, hogy a mamahotel lakója aktív kereső legyen.
Túlzónak tartom a várható élettartam 90-110 évre becslését is, főleg a mai magyarországi viszonyok között.
Címnek kétségtelenül hatásos összeomlást írni, de inkább arról szól a történet, hogy egy, a jelenlegi formájában a jövő évtizedekben már kevésbé alkalmas rendszert egy jobban funkcionálóval kell felváltani. Ez lehet akár egy fogyasztási adóra épülő is, aminek a munkaadók valószínűleg örülnének, a mezei munkavállaló pedig a (megemelt) fogyasztási adóban megfizetné a nyugdíjjárulékot is.
Az összeomlás rémével való riogatás arra is alkalmas, hogy mindenkit próbáljanak az un. "öngondoskodás" felé terelni, pl. olyan nyugdíjelőtakarékossági konstrukciókba, amelyek piaci alapon működnek, azaz profitorientáltak. Apró szépséghiba, hogy ezek működési költségként pl. Németországban a megtakarítások 4%-át számolják el, szemben az állami nyugdíjintézet 1%-ával.
Az összeomlás az emberek többsége számára a katasztrófával egyenlő fogalom, aminek elkerüléséért sokkal könnyebb elfogadtatni újabb és újabb megszorításokat, a nyugdíjak reálértékének zsugorodását.
Pedig létezik recept a helyzet sokkterápia nélküli kezelésére, összetevőit meg lehet találni Keynes munkásságában többek között és az úgynevezett modern monetáris elméletben (MME).
Persze amíg minden válság, amit okozhatnak akár külső tényezők, akár a rossz kormányzás, azzal jár, hogy a jövedelmek valamilyen „csoda" folytán a leggazdagabbakhoz áramlanak és a szegények még szegényebbek lesznek, Van okunk félni a nyugdíjrendszer összeomlásától is, ami biztosan a fenti recept alapján lenne kifőzve.
Wéber Ferenc (olvasó)