Egy évvel ezelőtt nagy volt a meglepetés és az öröm a szerkesztőségben, amikor egyszer csak bekopogott hozzánk (is) a Mikulás. Nem vagyunk már gyerekek – talán sajnos -, és felimertük benne régi kedves olvasónkat, TomPapát.
Jó volt együtt, jó lett volna idén is, de ezúttal nem jön hozzánk a Mikulás, csak egy levél érkezett tőle:
„Sajna, azt hiszem, az idén sem a szokásos főtéri szaloncukor osztogatás (6-7 kiló) és a szokásos helyekre meglátogatás, de még az unokákhoz menés is elmarad, mint "TÉLAPÓ".
Majd eljönnek s ágyba száll sapka.
Már tavaly is megvolt Mikulás előtt a góckutatás, hogy januárban cserélik a vápát a bal csípőben, most végeztem ezzel, s januárra vagyok kiírva műtétre. Sajna csak könyékmankóval tudok járni, s így hogyan nézne ki egy Mikulás, na meg nem is bírnám. Sajna a nap 24 órájából 18-at vízszintesen kell töltenem.
Na de majd jövőre.”
Jobbulást, TomPapaTélapó.
