Orbán Viktor posztolt egy videót „anyukám mondta” címmel, amiben Magyarország miniszterelnökének édesanyja egy kék otthonkában nyilatkozik, egy babáktól hemzsegő kandalló előtt.
A nyitány rögtön erős: az édesanya monológja nem aprózza el, rögtön a hivatás és az önfeláldozás magaslataira emeli a miniszterelnöki létet.
„Én úgy látom, hogy a Viktornak ez nem foglalkozása, hanem hivatása. De már nem beszélném le róla. Most így sem, hogy ennyire veszélyes. Ha egyszer ezt ő vállalta, és az életét is rááldozza, csak aggódni tudok.” – ezzel indul a videó.
Amely aztán finoman átbillen drámai irányba, amikor a riporter hölgy felteszi a kérdést, amely mintha egy thriller forgatókönyvéből szabadult volna ki (szó szerint idézzük):
- Honnan tudta meg, hogy „ilyen” ukrán fenyegetéseket kapott a fia?
- Tévéből. Állandóan nézem – mondja Erzsébet asszony, miközben a könnyes szemek és az orr törlése között egyensúlyoz. – Aztán mondtam neki, hogy Viktor, az lesz… Benne van a pakliban, anya.
A történet azonban itt még nem ér véget. Az anyai aggodalom egy ponton pedagógiai szemléletté alakul át – ami persze nem meglepő fordulat, tekintve, hogy Orbán édesanyja korábban gyógypedagógusként dolgozott.
Megtudtuk, hogy amikor nézi a fiát a tévében vagy a helyszínen, már nem izgul úgy, mint egy anya a gyermekéért, mert már úgy nézi őt, mint egy pedagógus.
„Jól csinálja. Vagy nem jól csinálja. Azt mondanám vagy nem azt mondanám. És akkor büszke vagyok.”
Ez a mondat talán a videó egyik legőszintébb pillanata: egy anya, aki egyszerre szurkoló, kritikus és vizsgabizottság. Egy személyben.
A karakterépítés természetesen nem lenne teljes egy kis gyermekkori visszatekintés nélkül. Megtudjuk, hogy a miniszterelnök „nagyon-nagyon eleven kisgyerek volt. És okos.” Négyévesen már kívülről fújta a Toldit – valljuk be, ez már önmagában is erős kezdés az élethez. Amikor pedig elment iskolába, „alig lehetett onnan a futballpályáról fölszedni.” De ezt már mindenki ismeri a futballistából lett miniszterelnökről.
És hogy vannak-e Orbán Viktornak rossz tulajdonságai?
Nincsenek. „Mert ami volt neki, azt kineveltük belőle.”
Hatékony nevelési módszer lehetett.
És ha valamit biztosan megtanulhattunk az „Anyukám mondta” videóból, az az, hogy a politika néha nem a parlamentben kezdődik, hanem a nappaliban. Egy kék otthonkában. Babákkal körülvéve.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
