Két évvel ezelőtt, július közepén jött a telefon a volt megyei napilapos újságíró kollégától, meglepő hírrel: új párt alakul. Pontosabban már létre is jött egy hónapja – azaz 2011 júniusában –, s kiálltak a nyilvánosság elé. Ott is voltunk a sajtótájékoztatón 
„Valakinek szólnia kell” – Új párt alakult Vas megyében 2011. July 29. 15:45 , családias volt a hangulat, hangsúlyozták az értékelvű politizálás, az emberközpontúság elvét, a távolságtartást a politikai oldalaktól, az érték- és érdekképviseletet, a kisemberek fontosságát, boldogulásuk szem előtt tartását.
Valami nem stimmel
Szenkovits Péter, az új párt elnöke Cserhalmi Györgyöt is idézte, aki szerint amit a mostani politika csinál, az nem egyszerű, hanem primitív. Sorolta a kormány demokráciacsökkentő intézkedéseit, levonva a konklúziót: a politika tönkreteszi az embereket. Aztán azzal az ígérettel zárult a találkozó, hogy szakértőket keresnek, programot alkotnak, összefogást hirdetnek.
Azóta eltelt két év, és semmit sem hallottunk a NÉP-ről. Felhívtuk Szenkovits Pétert, érdeklődve, miképpen is van a nem is olyan régi fellángolással. Azzal kezdte, hogy Csipkerózsika-állapotba került a párt, pedig az alapítás utáni első félévben sokan érdeklődtek, de úgy vette észre, hogy félnek az emberek. A megszólalástól, a retorziótól.
Már két évvel ezelőtt is sokan érezték, hogy valami nem stimmel, most már nagyon sokan tisztában vannak ezzel. Ma a választópolgárok 48 százaléka bizonytalan, az ő jelentős részük (is) elmenne szavazni jövőre, ha látna megbízható jeleket. Ám – egyelőre, sajnos - egyik oldalon sincsenek ilyenek - vélekedik a hírlapíró.
Gyanús, aki középen áll
A pártalapításkor kijelentették, nem tartoznak sem a bal-, sem a jobboldalhoz, így aztán egyik „alakulatnak” sem lettek szimpatikusak. Ami nem is baj, hiszen nem olyanokra számítottak, akik a pecsenyéjüket akarják sütögetni; számukra a legfontosabb az egyetemes érték. A józan paraszti észben bíznak, nem a megélhetési politikusokban.
Fél évvel az alakulás után kissé szélmalomharcnak érezték, amit tesznek, pedig lett volna (lenne) feladat bőven; az egyik legfontosabb, hogy vissza kellene fogni a hatalom gyeplőit. Ehhez civil kurázsi szükségeltetik, ami létezik, de még mindig nem tört igazán a felszínre.
Szenkovits Péter újságíró úgy érzi és véli, hogy mozgolódnak a civilek, országot építő (és nem bratyizó, sumákoló) stratégiát szeretnének, illetve ki is tudnak dolgozni. Amit a NÉP is szívesen támogatna, hiszen annak ellenére, hogy párttá alakultak, civileknek – tisztességesnek, tisztának - tartják magukat.
Nem szabad hallgatni
Az elnök némi önkritikát is gyakorol, úgy érzi, túl őszinték és túl naivak voltak, így – bizonyos szempontból - légüres térbe kerültek. De nem adják fel, hamarosan lesz egy átfogó beszélgetéssorozatuk (többféle színtéren is); megvitatják, miképpen lehetne kimozdulnia az országnak a holtpontról.
Közösen, toleranciával, egymás agyával gondolkodni, a másik szívével is érezni. Tenni akarnak, hiszen az átlagemberek – akik nem tartoznak a klikkhez - érdekeit nem lehet hosszú távon lesatírozni, egyre nehezebb, egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülnek. Van egy pont – itt tartunk -, hogy azt kell mondani: eddig és nem tovább!
Szenkovits Péter a közös töprengés közben is aktív: a blogjában fejti ki a gondolatait, az elképzeléseit. Feladatának az érték-közvetítést tartja; olyan példák, életutak bemutatását, amelyek élni segítenek. Blogális boldogulást! – jeligével. Egy hírlapíró-ember akkor tisztességes, ha Deák Ferenc szavait tartja mérvadónak:
Hazudni, pedig nem szabad!
. Hallgatni, sumákolni pedig végképp nem! – fejezi be.
